Január óta Kína nem fogadja be a külföldi országok műanyagszemetét, holott az EU nagy részben az Ázsiába irányuló exportra alapozta plasztikhulladékkezelését, már ha ezt lehet kezelésnek nevezni. Az EU-tagországoknak nagy mértékben javítaniuk kell a belföldi újrafeldolgozási arányt, különben belefulladunk a szemetünkbe.
A kormányok felelőssége tagadhatatlan. Olyan szabályozási környezetet kell teremteniük, mellyel beárazzák a műanyagszennyezést, mint externáliát és megfizettetik azt a termelőkkel, valamint a vásárlókkal, hiszen a gyártók áthárítják a költséget a fogyasztókra. Az angol kormány 0,5 fontos adót rótt ki a műanyagzacskókra, s betiltotta a kozmetikai és testápolótermékekben (mint például a fogkrémek) a mikrobuborékok (microbeads) alkalmazását. Ezek azok a műanyagok, melyek már a gyártási fázisban kicsik.
De a műanyag amúgy is összemegy, mert amikor eldobjuk, az időjárási körülményeknek köszönhetően (vihar, eső, szél, a folyók sebes vize, a tengerek hullámai) rövid időn belül széttörik. Így jön létre a mikroplasztik.
Természtesen a fogyasztók is sokat tehetnek azért, hogy ne gyarapodjon a hulladéktömeg. Nem árt tisztában lenni vele, mely termékcsaládok milyen műanyagokat tartalmaznak műanyagot és ezekből az árucikkekből hogyan kerül a természetbe a plasztik.
1. Autógumi
Mintegy 60 százalékban műanyagból (butadién-sztirolból) állnak. A súrlódás, a nyomás és a hő annyira kikészíti az autógumikat, hogy cserélni kell őket, és például csak Angliában évente 63 000 tonna műanyagpor horzsolódik le belőlük. Ha ezt a por a szél a levegőbe fújja, hozzájárul a levegő minőségének romlásához. Az ENSZ Világegészségügyi Szervezete, a WHO szerint a szennyezett levegő évente több millió idő előtti elhalálozást okoz.
Ha a műanyagpor a lefolyócsatornákon a vízhálózatba kerül, vagy a folyókba, ahol a kagylókba kerülnek, majd a nagyobb vizi élőlényeken keresztül az emberi táplálékláncba.
Megoldás: A gumiipar visszatérhetne a természetes latexhez, amit a gumifákból nyernek ki. De sajnos ökológiailag ennek is nagy ára lenne. A gumifaültetvények terjedése így is tragikus következményekkel van az őshonos fajokra, élőhelyeiktől fosztja meg őket Délkelet-Ázsiában.
2. Műszálas ruha
A mesterséges anyagokból készült, illetve legalább részben műszálas ruhákat leginkább sportolásra használjuk. Ezek akrilt, poliésztert, spandexet, poliamidot és nejlont tartalmaznak.
Becslések szerint 700 000 darab mikrorost hullik ki a ruhából minden egyes gépi mosásnál. Amint ezek a darabok a vízvezetékbe kerülnek, már nagyon nehezen lehet kiszűrni őket. És jön a szokásos folyamat: a folyókban meg a vízhálózatban megmaradnak ezek a darabok. Több országban is kimutatták őket a csapvízben. Amerikában például a csapvízből vett minták 94 százalékában megtalálhatók ezek a rostok.
Ha a szél felkapja őket, a levegőből belélegezzük, s a tüdőnkön keresztül a véráramba is bejuthatnak. A természeti környezetben a halak azok, melyek megeszik, mi pedig őket.
Megoldás: szűrőkkel kell ellátni a mosógépeket. Vagy kizárólag természetes anyagokból álló ruhákat venni.
3. Teniszlabda
A mívesen rücskös külső rétegüket PET-ből készítik (polietilén tereftalát), akárcsak az italos palackokat. A gumikhoz hasonlóan, ez a réteg is lemorzsolódik a labdáról és porhanyóssá válik.
4. Mosogatókapszula és mosógolyó
Mindenfajta öblítő és fertőtlenítő golyó vagy kapszula, melynek a felületét dörzsölődésre tervezték, mikroplasztikot tartalmaz, rendszerint polietilént vagy polipropilént.
Megoldás: Vegyünk inkább természetes alapanyagú terméket, például amit a kókusz kérgéből őrölnek.
Folytatása következik