Míg a rendszerváltás előtt pontosan meg lehetett határozni, addig manapság nehéz általános képet adni arról, hogy kik és miért válnak műgyűjtővé. Motivációs tényezők közül a szakértők a képzőművészet szeretete és a gyűjtőszenvedély mellett a befektetési lehetőséget, az értékmegőrzést, valamint a társadalmi presztízst szokták kiemelni. A Deloitte 2016-os, globális Art & Finance riportja szerint a műgyűjtők 72 százaléka szenvedélyből gyűjt, de közben odafigyel a befektetési szempontokra is, 15-20 százalék között van azok aránya, akiket csak gyűjtői, és csak 5-10 százalékuk az, akiket tisztán a befektetési megfontolások motiválnak. A befektetői attitűd mögött a többség az értékállóságot emelte ki, de vannak, akik nyereséget is szeretnének realizálni.
A vállalati gyűjtés gondolatát is a befektetői attitűd hívta életre az ötvenes évek Amerikájában. Először a Chase Manhattan Bank kezdte el építeni mára több mint 30 ezer darabból álló kollekcióját, ugyanis vezetői felismerték: a művészeti befektetés sokkal többet jelent a rövid távon hasznot nyújtó üzleti vállalkozásoknál. Nálunk közel fél évszázaddal később, a kétezres évek elején jelentek meg a céges magángyűjtemények, azóta is jellemzően bankok és tanácsadó cégek építik be CSR- és szponzorációs tevékenységükbe a műgyűjtést, mellyel a 21. századi mecenatúra egy sajátos formáját teremtették meg.
„Az elmúlt 20 évben nagy számban kerültek ki a hazai gyűjtők közül vagyonos magánszemélyek, akik befektetési célokból vásároltak műtárgyat. A 90-es évektől már a nagyobb tőkével rendelkező intézményi befektetők és külföldi vásárlók is megjelentek a piacon: a sok új belépő jelenléte pedig egyrészt egyfajta árrobbanást, másrészt a gyűjtői réteg átalakulását eredményezte – emelte ki Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze a hazai viszonyokat vizsgálva. Arra a kérdésre, hogy kik napjaink gyűjtői, azonban már nem lehet egyértelmű választ adni: – Nagyon változó, sem az életkoruk, sem a társadalmi státuszuk, sem a foglalkozásuk nem specifikus. A rendszerváltás előtt könnyebb volt meghatározni, hiszen főként orvosok, ügyvédek és maszekok vásároltak műtárgyakat, akik másba nem tudták befektetni a megtakarításaikat. Ma azonban jóval szélesebb a réteg, így közel lehetetlen behatárolni a gyűjtői kört.”
Az igazán jelentős gyűjtemények kialakulása hagyományosan generációkon átívelve történik, uralkodók, dinasztiák vagy éppen családok hozzáértő munkájának eredménye. Részben ennek a tradíciónak köszönhető, hogy globális szinten már évekkel ezelőtt elkezdődött az Y generáció betörése a műtárgypiacra. Ők azok, akik gyűjteményeket örököltek, vagy olyan családi háttérrel rendelkeznek, ami ezt a szenvedélyt lehetővé teszi. Azonban egyre többen lesznek ebből a korosztályból cégvezetők, vagy olyan startup vállalkozást hoznak létre, amely hirtelen nagyobb likvid vagyonhoz juttatja őket, aminek egy részét műtárgyvásárlásba fektetik. Nem véletlenül. A globális üzleti szcénában ugyanis sokkal hitelesebbnek számít az a személy, aki komoly befektetésnek tekinti a művészetet. Az Y generáció leginkább a progresszív kortárs művészeti alkotásokat választja, amelyek a jelenlegi társadalmi és politikai folyamatokra is reflektálnak, míg az idősebb gyűjtők azok, akik a tradicionálisabb darabokat keresik, hiszen ezek vásárlása kevesebb kockázattal jár, egy-egy elismert név gyakorlatilag garancia a jó üzletre.
A Virág Judit Galéria vevőkörében is már megjelent a 30-as 40-es korosztály konkrét vásárlási szándékkal: „Azt tapasztaljuk, hogy már ebből a rétegből is kerülnek ki fizetőképes vásárlók, akik egyre élénkebb érdeklődést mutatnak a műgyűjtés iránt. Ennek ellenére hazai viszonylatban még aligha beszélhetünk az Y generáció térnyeréséről, ez a tendencia egyelőre csak a tengerentúlon jellemző” – meséli Kelen Anna. Ahogy azonban az Amerikából indult vállalati gyűjtés is egyre jellemzőbb hazánkban, biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan itthon is nagy számban az Y generáció tagjai közül kerülnek ki a legprogresszívebb műgyűjtők.
Címlapkép: Fotolia
