Még mindig teljes a bizonytalanság a reklámadó jövőjéről, holott lassan itt van az éves bevallás határideje és nem tudni, hogy a reklámközzététel utáni adóbevallás benyújtáskor, mit is kell tennie az érintetteknek. Szinte hihetetlen, de már másfél hónapja annak, hogy az Európai Bizottság március 12-én sajtóközleményt adott ki a reklámadó törvény alaposabb vizsgálat alá vonásáról, mivel a beszerzett információk alapján arra az előzetes álláspontra jutott, hogy a reklámadó törvény bizonyos rendelkezései előre be nem jelentett, jogellenes állami támogatásnak minősülnek és torzítják a versenyt. Ezért a Bizottság arra kötelezte Magyarországot, hogy mindaddig függessze fel a reklámadó progresszív kulcsainak alkalmazását, amíg a Bizottság nem határoz a reklámadó árbevételre számított 0-50%-os progresszív kulcsainak belső piaccal való összeegyeztethetőségről.
Előzetes ígéretek szerint áprilisban döntésnek kellett volna születni a jogszabály módosításáról. Ennek ellenére a kormányzati bejelentés is egyelőre csak megerősítette a kormányzat által korábban kijelölt irányokat, de azon túl, hogy a törvénymódosítást várhatóan a parlament nem áprilisban, hanem májusban fogja elfogadni, sokkal közelebb továbbra sem kerültünk a megoldáshoz.
Könyvelő legyen a talpán, aki tudja mit kell tennie
Így sajnos még mindig igaz az a kijelentés, hogy az eddig is hallott lehetséges mértéken, illetve a reklámadóból származó bevételre vonatkozó becslésen kívül szinte semmit sem lehet a reklámadó jövőjéről tudni. Ez pedig nem csak a jövőbeni szabályozás mikéntjének bizonytalansága miatt, hanem azért is egyre égetőbb problémává kezd válni, mert az éves adóbevallás benyújtására kötelezett cégek jelenleg nem tudják, hogy miként kell majd adókötelezettségüket teljesíteni – figyelmeztet Dr. Fekete Zoltán Titusz az RSM-DTM adómenedzsere legfrissebb blogbejegyzésében.
Ennek oka pedig nem más, mint az, hogy a progresszív kulcs eltörlésének következtében nemcsak az eddig 1%-os adóteherrel adózók fognak magasabb adóterhet viselni, hanem azok is, akik az 500 millió forintos bevételi értékhatárig 0%-os kulcs alá tartoztak. A progresszív adóztatás megszüntetésének kényszere ugyanis nemcsak a 20%-30%-40(50)%-os adókulcs megszüntetését fogja jelenteni, hanem a 10-1-0%-os adókulcsokét is.
Ám a reklámadó így nemcsak azt a valamivel több, mint 700, zömében médiapiaci vállalkozást érinti, amelyek a tavalyi évben adóelőleget vallottak és fizettek be reklámbevételük után, hanem azt a több ezer médiavállalkozást is, amelyeknek a tavalyi, illetve a tavalyelőtti reklámbevétele az adófizetési kötelezettséget jelentő 500 millió forintos értékhatárt nem érte el. Ezeken a vállalkozásokon kívül a jövőbeni változás érzékenyen érintheti azt a több tízezer (de lehet, hogy ez a szám eléri a százezres nagyságot is) vállalkozást is, amelyeknek egyáltalán nem volt, nincs, és nem is lesz reklámbevétele, de saját maguk reklámozása miatt mégis a reklámadó törvény hatálya alá tartoznak.
A bevételi becslésekből és az egyéb kormányzati kommunikációból az is nagyon jól látszik, hogy a reklámadó átalakításakor a kormány igyekezni fog a kisebb piaci szereplőket valamilyen módon továbbra is megkímélni az adófizetési kötelezettség alól. A progresszív kulcsok eltörlésének kényszere miatt az is lehetséges, hogy a beharangozott 5,3%-os „legfelső” kulcs végül az egyetlen kulcs marad, amire az is következtetni enged, hogy a legutóbbi hírek már a 0%-os adókulcs helyett adómentességről szóltak. De azt, hogy ez pontosan kiket fog érinteni, még mindig nem tudni.
Egy nagyon gyors számítás alapján ez könnyen belátható.
Ha ugyanis csak annak a 700 vállalkozásnak a számait vennénk, amelyek tavaly adóelőleg bevallást nyújtottak be – a reklámbevételük az 500 millió forintot meghaladta –, akkor ezen vállalkozások minden egyes reklámbevétele után megfizetendő 5,3%-os reklámadó önmagában meghaladná a 20-30 milliárd forintot, mivel csak az eddig 0%-os kulccsal adózott 500 millió után kellene 18,5 milliárd forintot befizetni.
Azt már csak remélni lehet, hogy az adóbevételi becslések és az adó leegyszerűsítésére vonatkozó hírek mögött valóban olyan jelentős változások fognak életbe lépni, amelyek az adómértéken túl megpróbálják orvosolni a törvény azon hiányosságait és anomáliáit, amelyek a legtöbb értelmezési problémát jelentették.
Így pl. rögtön érdemes kiemelni a saját célú reklámozással összefüggő szabályokat, kimondva azt, hogy a reklámadó törvény alkalmazását nagyban egyszerűsítené, ha ezek a törvényi rendelkezések kikerülnének a törvényből. A reklámadó törvény rendelkezései ugyanis nehezen egyeztethetők össze azzal a jelenséggel, hogy a jelenlegi szabályozás alapján minden saját honlapot üzemeltető vállalkozás reklámadó köteles tevékenységet végez, függetlenül attól, hogy egyébként tevékenységei között még véletlenül sincs olyan, amely bármilyen szinten is összefüggésbe hozható volna a reklámozással és ebből akár egy forint bevétele is származna. A saját célú reklámok mentesítésével egyidejűleg megoldódna az a nagyon sok feszültséget és bizonytalanságot okozó probléma is, hogy a mostani hivatalos magyarázatok szerint saját reklám közzétételekor nemcsak a közzététel miatt felmerülő költség, hanem a közzétett reklám gyártásának költsége is adóalapot képez. Ez a kialakított gyakorlat viszont a saját célú reklámokat hátrányosan kezeli az idegen reklámokhoz képest, mert az utóbbinál evidens, hogy csak a közzétételért fizetett díj után kell adót fizetni, a gyártási költségek után nem.
Azt eddig is láttuk, hogy a frissen bevezetett adó médiapiaci kötelezettjei ’önkéntes’ jogkövetésének a megrendelők bevonásával történő elősegítésére irányuló törekvés teljes kudarcot vallott.
A törvény rendelkezésének funkcionális kudarcát az is jelzi, hogy az első hónapok tapasztalatai alapján a megrendelői minőségben reklámadót fizetők száma még az ötvenet sem érte el. A megrendelők által befizetett reklámadó összege pedig (havonta 30 millió forint) valószínűleg jóval alatta marad annak az összegnek, amit a reklámozók az új törvény rendelkezéseinek megismerésére, a helyes joggyakorlat kialakítására költöttek.
Ráadásul, ha valaki áprilisban megrendelőként kitöltötte a reklámadó bevallást, megdöbbenéssel tapasztalhatta, hogy a havi kötelezettség ikszelésekor azt a bevallás benyújtását megakasztó hibaüzenetet kapta, hogy „nem eltérő üzleti éves adóalanyok jelű bevallás bevallási időszakának záró dátuma 2015.12.31”. Azaz havi bevallást a rendszer nem tud fogadni.
Ezért a reklámadó egyszerűsítésekor a legüdvözlendőbb változás az lenne, ha minden, a reklámközzétételt megrendelő vállalkozások adókötelezettségével összefüggő rendelkezést, ideértve a reklámközzétevők reklámadó törvényben szabályozott nyilatkozatát is, hatályon kívül helyeznének. Ezzel egy csapásra a jogértelmezési bizonytalanságok nagy része megszűnne.
A reklámadó törvény év közbeni változása már csak azért is nagyon szükséges, mert az Uniós felfüggesztés csak a reklámközzétevőket érintő progresszív adókulcsok alkalmazására vonatkozott, de a megrendelőket sújtó 20%-os adókulcs továbbra is alkalmazandó maradt.
