Itt a bolhavállalkozók kora

A 20. század volt az alkalmazottak korszaka, most viszont mindenkinek vállalkozóvá kell válnia – legalább a saját életének irányításában. Több lábon kell állni, és kialakítani a saját „portfóliónkat". Charles Handy szerint a jövő a bolháké.

2014. január 20.

Piac&Profit

Ideje észrevenni, a 20. század véget ért

Magunk mögött hagytuk az alkalmazottak évszázadát. A 20. század az alkalmazottak korszaka volt, amikor is a legtöbb ember munkaerejét eladva munkavállalóként, alkalmazottként mások szolgálatába állt, mások irányították. Az alkalmazotti létnek megvannak az előnyei: a biztonság és az előreláthatóság érzése, a havi rendszeres jövedelem. Ez nagyon jó, mert kiszámíthatónak tűnik, lehet karriert tervezni, hogyan jutunk előre a ranglétrán. Majd pedig megnyugtatóan a nyugdíjas évekre gondolni. A vállalat és az állam gondoskodik rólunk. A hátrányai pedig, hogy az ember egy hatalmas gépezet kis csavarjának érzi magát, humán erőforrásnak. Ez különösen igaz a nagy szervezet, a multinacionális vállalatok, az elefántok világában.

Öt tipp a vállalkozói képességek fejlesztéséhez

Bármely üzletember megmondhatja, hogy a vállalkozásba vetett hit elengedhetetlen annak sikeréhez. Azonban a lelkesedés önmagában még nem garantálja a sikert, egy igazi vállalkozónak a cégvezetéshez szüksége van néhány alapvető képességre. Ezek a képességek nem feltétlenül vannak velünk születésünktől kezdve, de jó, hír, hogy tanulhatóak és elsajátíthatóak. Adunk pár tanácsot, mire figyeljen az, aki épp most készül belevágni az első saját vállalkozásába.

A 21. század, ezzel szemben a vállalkozók korszaka, mindenkinek vállalkozóvá kell válni a saját életének irányításában. Egyre bizonytalanabb a munkahely, a munkák, a foglalkoztatás jellege is változik. Maguk az óriásvállalatok, az elefántok is átalakulnak, és egyre inkább független szakértőkkel dolgoznak egy-egy projekten, aminek egy idő után vége van, a vállalkozónak új munka után kell néznie. Csak az érezheti biztonságban magát, aki többfelé orientálódik, aki saját portfólióban gondolkodik. A magyaroknak mindössze 30 százaléka tudja elképzelni, hogy saját vállalkozást indít. Ez az arány csak Németországban (26 százalék) és Japánban (17 százalék) alacsonyabb.

Charles Handy Az elefánt és a bolha című könyve a 21. század legelején, 2001-ben jelent meg. A szerzó talán jelzésnek is szánta könyve időzítését. Ő 1981-ben, 49 éves korában váltott, vagy ahogy fogalmazta, „ment át portfólióba".

„Merészség volt akkoriban, a Thatcher-korszak kezdetén azt jósolni Nagy-Britanniaban, hogy az évezred végére a munkaképes lakosságnak kevesebb mint a fele dolgozik majd teljes munkaidőben, határozatlan idejű munkaszerződéssel. A többi vagy magánzó lesz, vagy részmunkaidős, esetleg valamiféle alkalmi munkás, illetve munkanélküli. Azt állítottam, hogy ha meg akarunk élni, szükségünk lesz egy portfólióra, azaz valamilyen csomagra a különböző fizetett munkákból, ha úgy tetszik, önálló vevőkörre. Jóslatomat egyforma értetlenséggel fogadták üzletemberek, politikusok és tudósok.”

De hogyan vállalkozzunk?

Az induló vállalkozások számára alapvető, hogy ismerjék a lehetőségeket és a várható nehézségeket, amelyekkel törvényszerűen szembe fognak nézni. „A legtöbb startup elbukik. A legtöbb új termék sosem lesz sikeres. A legtöbb új vállalkozás nem éri el a benne rejlő potenciált. Mégis szilárdan tartja magát a kitartás, a kreatív géniusz és a kemény munka mítosza. Miért olyan népszerű? Szerintem van valami ellenállhatatlanul vonzó ebben a modern idők tündérmeséjében. Azt sugallja, hogy ha minden körülmény adott, akkor a siker automatikusan az ölünkbe hullik. Mintha a hétköznapi részletek, az unalmas munka, az apró egyéni választások nem is számítanának.”

Az előbb idézett mondatokkal kezdi Eric Ries a Lean Startup című nagy sikerű könyvét, aztán rögtön leszögezi: „Miután több mint tíz éve vagyok vállalkozó, eljutottam oda, hogy elutasítom ezt a gondolkodásmódot. Mind saját, mind mások sikereiből és kudarcaiból azt a tanulságot vontam le, hogy igenis az unalmas részletek számítanak a legtöbbet. A startupok sikere nem a jó génjeink eredménye, és nem is annak köszönhető, hogy jókor vagyunk jó helyen. A startupokat sikerre lehet vinni a megfelelő folyamat alkalmazásával. Ebből az következik, hogy a siker tanítható és tanulható.”

Nos, brit statisztikákat nem ismerek, de több cikk szerint is igen jelentős az Egyesült Államokban a nem hagyományos módon dolgozók száma, 2011-ben több mint 42 millióra tették számukat. Handy nem tévedett.

A bolhák élete

A jövő a bolháké – folytatja Handy –, az egyéni vállalkozóké, akik egyedül vagy néhány fős vállalkozást működtetve dolgoznak. Ehhez rugalmasnak, kreatívnak kell lenni, és megfelelő önbizalomra is szükség van, hiszen a bolhák csak magukra támaszkodhatnak, magukban bízhatnak. Folyamatosan tanulniuk kell, csak így maradhatnak versenyben. Ott kell lenni, jelen kell lenni, saját magukat mint márkát kell felépíteni. Ehhez segítséget nyújtanak az új kommunikációs lehetőségek, a világháló. Mindezt ki kell aknázni.

Charles Handy úgy véli, hogy csak az tud bolhaként kellemesen élni, aki a szenvedélyét teszi a munkája központjába, azt csinálja, abból él, amit igazán szeret, amiben igazán jó, mert azt szívesen és jól tudja csinálni. Fel kell arra is készülnie, hogy egyedül lesz, illetve más közösséget kell a korábbi vállalati környezet helyett maga köré kialakítania. Saját magát kell menedzselnie, eladnia, s mindig a legutolsó munkájának a minősége a következő megbízás alapja. Arra is figyelmeztet Handy, hogy azoknak is szokni kell a bolhaéletet, akik ezt nem maguk választották, úgy csöppentek bele, hogy nem volt más lehetőségük.

A 21. század a vállalkozások kora. A vállalkozás pedig a menedzsment egy fajtája. Olyan vezetési szemlélet, amely a manapság jellemző bizonytalan környezetben életképes.

Varga Tamás üzleti coach Tudáskurátor Társaság

Véleményvezér