Magyarországon azok a vállalkozók, akik a rendszerváltozás után 30-40 éves korukban alapítottak vállalkozást, mostanára tömegesen érik el a nyugdíjkorhatárt. Többségükben visszavonulnak a cégvezetéstől, vannak azonban, akik erről hallani sem akarnak. Ez különösen a családi vállalkozásoknál figyelhető meg, itt a vezetőknek komoly érzelmi megpróbáltatást jelent vállalkozásuk elengedése. A staféta megtartásának az érzelmi szálon kívül sok egyéb oka is lehet, például hogy az alkalmas utód megtalálása és felkészítése a cégvezetők számára rendkívül időigényes, a hatalomról és pénzügyi előnyökről való lemondás nehéz. Az ezt követően felszabaduló idő pedig „félelmetes” – mondta Csákné dr. Filep Judit, a Forum Familia Egyesület családi vállalkozás kutatója a vállalkozokhitele.hu-nak.
A cégvezetők közül sokan nem is keresnek utódot maguk helyett, inkább eladósorba állítják vállalkozásukat, gyakran túl magas árat szabva érte. Arra azonban nem gondolnak, hogy a pénzügyi befektetők, a kis tranzakcióméretnek köszönhetően kifejezetten alulárazzák a kkv-kat. És gyakorta kockázati felárat is felszámítanak. A helyzet persze kiküszöbölhető, ha a céges ügyektől visszavonulni készülő tulajdonos tisztázza saját céljait, és hogy milyen jövőt szán vállalkozásának.
– Ha a cég tulajdonjogát családon belül tartaná, úgy két lehetősége adódhat: egy családtagjának adja át a vezetést, vagy külsős menedzsert bíznak meg a cég irányításával. Amennyiben viszont a tulajdonjogon túladna, választhat a cég bezárása vagy eladása között. Igaz, mindkettő időigényes folyamat, és komoly felkészülést igényel – fűzte hozzá Csákné.
– Az alapítók nehéz feladat előtt állnak, csakúgy, ahogyan a rendszerváltást követően is. Most azonban nem céget kell építeniük, hanem arról kell dönteniük, hogy milyen jövőt szánnak vállalkozásuknak. Ki kell találniuk, hogyan biztosítják, hogy az elképzelt jövőkép valósággá váljon – húzta alá Csákné. Hogy pontosan hány vállalkozás került/kerülhet eladósorba a közeljövőben, arról még nem állnak rendelkezésre statisztikák. Csupán egy tendencia figyelhető meg, amely szerint az érintett vállalkozásokat a tulajdonosok mindenképp családi kézben tartanák. Kizárólag abban az esetben gondolkodnak el cégük egy részének vagy akár egészének eladásán, ha az utódlás családon belül nem megoldható.
Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozás partnereihez hasonlóan a bank is kockázatokat lát a váltásban, a cég körüli személyi bizonytalanságok éppen ezért általában negatívan hatnak a cég hitelképességére. Nem véletlen, hogy a bankok a hitelbírálat során nemcsak a vállalkozás gazdálkodását vizsgálják át, hanem azt is, hogy a cégvezető mióta van jelenlegi pozíciójában. Ha például a két évvel ezelőtti mérleget nézzük, de a cégvezető csak fél éve kapta meg kinevezését – még ha egyébként tehetséges is –, a szép számok nem az ő munkáját dicsérik, és a bank még nem tudja, hogy a jövőben hogy látja el a menedzsment a rá testált feladatokat.