Az üzleti és a hétköznapi viselkedéskultúra között az egyik alapvető különbség, hogy az üzleti viselkedéskultúra a mindennapi viselkedéskultúrához képest az egész világon egy kicsit távolságtartóbb, szertartásosabb, formálisabb. Mert, ahogyan a Keresztapa című filmben, Michael Corleone fogalmaz „Ez nem személyes (…), ez szigorúan üzlet.” Ezen a finom, ám mégis jelentős határon jelenthet rést az internetes jelenlétünk és viselkedésünk. Minden, amit az üzleti partnereink a különböző felületeken észlelnek rólunk, üzleti kapcsolatainkat, hitelességünket építheti vagy rombolhatja.
Két fontos dolgot érdemes tudomásul vennünk:
- Az interneten a privát szféra inkább illúzió, mint valóság. (Még akkor is így van, ha azt hisszük, minden óvintézkedést megtettünk.)
- A másik, egy közhelyszerű igazság: „Az internet nem felejt.”
A Pinteresten kérdés nélkül bárki a követőnkké válhat, mindössze azt van lehetőségünk szabályozni, hogy mely albumaink nyilvánosak mindenki számára, illetve melyeket tartunk meg magunknak. (Ezek a képgyűjtemények olyan oldalainkat, érdeklődésünket is megmutathatják, amelyet nem feltétlenül szeretnénk az üzleti partnereink előtt is felfedni.)
A Facebook jelenlét, éppen a felület összetettsége miatt, lényegesen több odafigyelést igényel.
Először is két döntést érdemes meghoznunk:
- Mennyire zárjuk le az oldalunka a kíváncsiskodók elől: ki láthatják az oldalt, illetve milyen adatokat (pl.: születési adatok) láthatnak?
- Kiket fogadunk Facebook-barátunknak?
A „Facebook barátság” kétirányú utca: mindketten bepillanthatunk a másik intim szférájába, ami azt is jelenti, hogy olyan ismeretek birtokába kerülhetünk kölcsönösen, amelyeket talán sosem vágytunk tudni. Egy üzleti partner nem feltétlenül kíváncsi a családi kitárulkozásunkra, a kedvenc Facebook játékunkra, a háziállatok iránti vonzalmunkra vagy a vallási, politikai nézeteinkre. Sőt, ezek bármelyike a korábbi szimpátiáját ellenünkre fordíthatja és ez fordítva is igaz, mi is eltávolodhatunk tőle.
Ha üzleti partnereinket is a barátunknak fogadjuk, érdemes kétszer is meggondolnunk, mit is posztolunk. A hitelességünket illetően komoly elgondolkodásra adhat okot, ha egy áralku, vagy egy késésünk miatti határidő módosítás bejelentése után, pár napon belül, elkezdjük megosztani a Dominikai nyaralásunk képeit. Az óvatlan posztolások előtt pedig jó, ha tisztában vagyunk a Facebook intelmével is: „az idővonalról elrejtett dolgok továbbra is megjelenhetnek a hírfolyamban, a keresésben és más helyeken a Facebookon.”
Ugyanakkor azzal, hogy személyes posztokat is kirakunk - a gyerekünk farsangi bálja, osztálytalálkozói képek, az új otthonunkról készült fotók vagy a válás, illetve eljegyzés bejelentése - nincs okunk megsértődni azon, ha üzleti partnerünk „kommenteli” a bejegyzéseket, vagy ezekre hivatkozással (noha nem elegáns), a következő találkozásunk során kérdéseket tesz fel a magánéletünkre vonatkozóan.
Mit tegyünk, ha üzleti partnerünk anélkül, hogy erről előzetesen megállapodunk volna, bejelöl bennünket a Facebookon?
Döntsünk önazonosan. Nem kell valakit csak azért, mert bejelölt, a barátunknak fogadnunk. Magyarázkodnunk a visszajelölés elmaradása miatt szintén nem kell. Az azonban elegáns gesztus lehet, ha visszajelölés helyett, finoman jelezve a határainkat, a Linkedinen (mint „szakmai fórumon”) kezdeményezzük vele a kapcsolatfelvételt.
Végül:
Sem az üzleti partnerünket, se mást, a hozzájárulása nélkül ne jelöljük meg egy fotón, ugyanakkor állítsuk be úgy saját oldalunkat, ha megjelöltek valamely más fotón, arról értesüljünk és megtehessük a szükséges lépéseket. Így kézben tarthatjuk a Facebookos jelenlétünket és elkerülhetjük a nem kívánt fotók és bejegyzések okozta kellemetlenségeket.
dr. Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu
