A tőkebefektető azért fektet be nagyobb összegeket vállalkozásokba, hogy a cég értékesebbé válását követően még magasabb összegért eladhassa tulajdonrészét. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az élet felülírja az elképzeléseket, és a befektető kilépése a tervezettnél korábban megy végbe. Ezek közül a helyzetek közül mutatunk be most kettőt a Széchenyi Tőkealap legfrissebb blogbejegyzése nyomán.
A menedzsment kivásárolja az befektető tulajdonrészét
A tulajdonosoknak gyakran nagyon határozott elképzelésük van arról, hogy milyen irányba szeretnék terelni vállalkozásukat (míg többen szorulnak némi befektetői tanácsadásra az előrelépéshez). Miután megegyeztek a befektetővel, és hozzájutottak a cégük növekedését elősegítő tőkéhez, az üzleti terv átlép a megvalósítási fázisba, innentől pedig már rajtuk, a cég működésén és a piacon múlik a siker. Mivel az üzleti terv megvalósulására több tényező is hatással van, az átlagosan tervezett 3-6 éves futamidő alatt számos változás bekövetkezhet.
A legjobb esetben a vállalkozás – a befektetésnek köszönhetően – a vártnál meredekebb növekedési görbét ír le, hogy akár néhány éven belül ki tudja vásárolni a befektetőt, és a továbbiakban már saját forrásból is tudja üzemeltetni a vállalkozást. Hasonlóan pozitív példa mindkét fél számára, ha az elért eredmény magasabb a vártnál, viszont a vállalatnak további tőkeforrásokra van szüksége. Az ilyenkor alkalmazott gyakorlat szerint a vállalat azért vásárolhatja meg a tulajdonrészt a befektetőtől, hogy más, nagyobb forrást biztosítani tudó magánbefektetőhöz vagy tőkealaphoz forduljon. Mindkét fél jól jár, hiszen a befektető a tervezettnél nagyobb összeghez jut hozzá, a cég pedig bizonyítani tudta, hogy a befektetett tőkéből viszonylag rövid időn belül hasznot tud termelni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen típusú kivásárlásnál a befektető általában a továbbértékesítésből is hozamot realizál.
A befektető kénytelen kilépni a vállalatból
Ha a befektető akar kiszállni a cégből, erre általában alapos indoka van, például a sikeres exit esélye minimálisra csökken, vagy a cégvezetés rosszhiszeműsége, szerződésszegése állhat a háttérben. Ha a piaci körülmények megváltoznak, vagy a menedzsment rossz irányba vezeti a céget, és ennek következtében az üzleti terv egyre kevésbé megvalósítható, illetve nem mutatkozik arra esély, hogy meg lehet menteni a céget, a befektető minden lehetőséget megragad, hogy kiszállhasson a cégből.
Itt olvashat arról, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie annak, aki befektetőt keres.
Szerencsére ritka eset, hogy csak a befektetés után derül rá fény, de sajnos előfordul, hogy a cég tulajdonosa a befektető átverésével próbál tőkéhez jutni, például egyes fontos adatok, információk eltitkolásával, vagy a szerződésben foglaltak szándékos be nem tartásával. Ezzel azért sem érdemes próbálkozni, mert a csalás előbb-utóbb kiderül, másrészt pedig nagyobbat lehet vele bukni, mint azzal, ha a cég nem jut tőkéhez. A vállalatban tulajdont birtokló alapok esetén például akár az a lépés is bekövetkezhet, hogy a befektető eltávolítja az alapítókat a menedzsmentből, hogy új, megbízható cégvezetőkkel pótolja őket.
Éppen ezen esetek kiszűrésére élnek a befektetők a tőkét igénylő vállalatok előzetes jogi átvilágításával, amely biztosítja a befektetőt, hogy a partnerség tiszta lappal indul. Ezen minden egyes cégnek át kell esnie, és csak annak okozhat problémát, akinek van takargatnivalója. (Persze ez nem a szennyes kiteregetését jelenti!)
További részletek itt olvashatók!
