Magyarország azzal, hogy 2004-re 18-ról 16 százalékra mérsékelte a társasági nyereségadót, Írország után a második legalacsonyabb szintet tudhatja magáénak az Európai Unióban. Ahol a közelmúltban változás volt, ott – a KPMG felmérése szerint – a kormányok nagy többsége ennek az adónemnek a szintjét csökkentette. Az Európai Unió tagállamainak átlagos adószintje egy év alatt így 29,85 százalékról 29,36 százalékra, míg az OECD-átlag a tavalyi 29,9-ről 28,99 százalékra mérséklődött.

Az új tagországok közül Lengyelország – a vizsgált országok között a legnagyobb mértékű csökkentéssel – 27-ről 19, Szlovákia 25-ről 19, Csehország pedig 31-ről 28 százalékra változtatta a vállalati adót, és Prágában a tervek szerint 2006-ig még két lépésben 24 százalékra csökkentik. A balti államok már régóta adóparadicsomnak számítanak: Litvániában 15 százalékos a nyereségadó, s bár Észtországban elvileg 26, a valóságban itt is 15, mert az a társaság, amelyik a profitját az országon belül újra befekteti, adókedvezményt kap.

Országonként más és más

A csökkentést választó országok kormányai láthatóan a piaci verseny további erősödésére számítanak – véli Michael Glover, a KPMG adóosztályának vezetője –, és ennek egyik elemének tekintik az adózást.

A korábbi uniós tagállamok közül Portugália csökkentette a legnagyobb mértékben, 33-ról 27,5 százalékra, a társasági adót. Németország, a tavalyi kismértékű (38,26 százalékról 39,58-ra) emelés után 2004-re mérsékelte az adó szintjét (38,29). Olaszország tavaly és idén is csökkentette az adót (most 38,25-ról 37,25 százalékra). Írország pedig a múlt évben 12,5 százalékra leszállított – és idén is változatlan mértékű – adója továbbra is a legalacsonyabb társaságiadó-kulcs az OECD-államok között.

Kizárólag a társasági adók szintjének összehasonlítása azonban nem elegendő az egyes országokra jellemző tényleges adóteher megállapításához. Ehhez figyelembe kell venni az adóalap számításának módját is. Az alacsony adókulcs önmagában nem feltétlenül jelent ténylegesen kis adóterheket, azaz a társasági adó mértéke csak az egyenleg egyik tényezője. Országonként más és más az adóalap, a közvetett adók szintje, eltérőek a befektetői kedvezmények, holott a tényleges adóterhet csak ezek (például a bérhez kapcsolódó adók és járulékok, társadalombiztosítási járulék, vagyonadó, forgalmi adó és egyéb, nem jövedelemhez kapcsolódó adók) figyelembevételével lehet kiszámítani. MichaelGlover szerint Magyarországon éppen ezért nem is a társasági adó a külföldi befektetők legfőbb szempontja. A legtöbb itt működő társaság számára sokkal nagyobb terhet jelent a helyi iparűzési adó vagy az alkalmazottak keresete alapján fizetett társadalombiztosítási járulék. A szakember biztatónak tartja, hogy történtek már lépések ez ügyben, és a Pénzügyminisztériumban is felismerték, hogy az iparűzési adó jelenlegi rendszere valóban gondot jelent.

Az adóalap egységesítése várható

Mivel az Európai Unió filozófiája szerint versenyt befolyásoló – tehát tiltott – állami támogatásnak minősül a külföldi befektetőknek adott tíz-tizenöt évre szóló adómentesség, a csatlakozó országok számára tényleg nemigen maradt más lehetőség, mint a mindenkire egyformán vonatkozó adókulcsok mérséklése. Ennek egyik legnagyobb szószólója egyébként Brüsszelben Észtország, ahol a társasági adó további csökkentését tervezik, egészen annak teljes eltörléséig.

A volt tagállamok nagy részének ez persze nem igazán tetszik, s bár igyekeznek megértők lenni, óva intenek a „méltánytalan adóversenytől”, ahogyan például Gerhard Schröder német kancellár fogalmazott. A svéd királyság miniszterelnöke, Göran Persson viszont kijelentette: Európa északi államai, ahol magasak az adók, nem fogják a végtelenségig támogatni a most csatlakozott tagállamokat.

Mindezek tükrében mire lehet számítani az Európai Unióban a befektetők szempontjából legfontosabb adók szempontjából? Nink Gabriella, a KPMG partnere szerint az a tény, hogy Németország és Franciaország mintegy összefogott e tekintetben a frissen csatlakozott országokkal szemben, bizonytalanná teszi a választ. Hiszen a társasági adó és a személyi jövedelemadó – vagyis a versenyképességet közvetlenül befolyásoló adónemek – mindig is nemzeti hatáskörben voltak, sok választási ígéret kapcsolódik hozzájuk, meghatározásuk kényes politikai kérdés. A közösség azonban, amikor korlátozta a befektetőknek adható adókedvezményeket, már megtette az első lépést az egységesítés felé. S a következő lépés – az egységes adómérték meghatározása helyett – az adóalap közösségi szintű szabályozása lehet. Vagyis annak uniós előírása, hogy a számviteli eredmény megállapítása után milyen tételekkel módosítható az adóalap; nálunk jelenleg az értékcsökkenéssel, értékvesztéssel, illetve az elhatárolható veszteséggel. A szakember azonban úgy véli, hogy a versenyképességet közvetlenül befolyásoló adók egységesítése csak hosszabb, mintegy öt–tíz éves folyamat után történhet meg.

Iparűzés és off-shore

Ám a magyar pénzügyi kormányzatnak – tér vissza Nink Gabriella a hazai viszonyokra – addig is, rövid időn belül, meg kellene határoznia, hogy hosszú távon mi legyen az iparűzési adó sorsa. Amivel nem az a legnagyobb baj, hogy létezik – hiszen az például Litvániában is van –, hanem az, hogy bevételtípusú, és ilyen egyetlen más uniós országban sincs. S mivel az adó alapja nem a nyereség, hanem az árbevétel – bár bizonyos korrekciókkal –, tervezhetetlen, és a szolgáltatószektort sújtja a legnagyobb mértékben, miközben Magyarország a régió pénzügyi- és szolgáltatóközpontja szeretne lenni.

Az iparűzési adó egyszerű megszüntetése természetesen nem megoldás, mert akkor a települési önkormányzatok – köztük leginkább Budapest – finanszírozása válik kérdésessé. Az a felmerült javaslat, hogy a befizetett iparűzési adót például le lehessen vonni a társasági adóból, a nagyvállalatok szempontjából járható útnak tűnik. De már nem igaz ez a kis- és középvállalatok érdekeit tekintve. Tehát a szektorsemlegesség szempontjából is végig kell gondolni.

Amikor a közelmúltban a nagy tanácsadó cégek megfontolásra ajánlottak Draskovics Tibor pénzügyminiszternek néhány adóvonatkozású kérdést, az iparűzési adó mellett az off-shore cégek megszűnő kedvezményét emelték ki. Az uniós csatlakozással a versenysemlegesség jegyében ugyanis Magyarország azt vállalta, hogy 2002. december 31. után nem jegyeztethető be új off-shore cég, és a meglévők is legkésőbb 2005 végéig fizethetik a kedvezményes, 4 százalékos társasági adót. A pénzügyi kormányzatnak azonban meg kell találnia annak a lehetőségét, hogy ezek a befektetők továbbra is itt maradjanak.

Csakúgy, mint annak a módját, hogy a bérjárulékok érezhetően csökkenjenek – folytatja a KPMG partnere. – Az élőmunka közterheiről általánosságban szólva, alapvető fontosságú azok csökkentése az ország versenyképességének növelése szempontjából. Összességében jó irányt jelentene, ha például az adóalap meghatározásában a magyar számviteli törvény közelítene a mérlegkészítés nemzetközi standardjaihoz.