A biotechnológia korát – médiaélete szempontjából nézve – alighanem a 2000. évtől számítja majd az utókor. Egy februári bejelentés szerint sikerült megakadályozni az AIDS-vírus szaporodását a módosított génkészletet tartalmazó sejtekben. Ugyancsak 2000-ben alkalmaztak először klónozott sejteket a rákgyógyászatban, és hoztak létre mesterséges kromoszómákat. Június 26-án pedig az amerikai és brit közpénzekből fedezett HUGO program (Human Genom Project) vezetői bejelentették, hogy megfejtették az ember genetikai információtartalmának 97 százalékát. Az év további részében több daganatos betegség (prosztata- és emlőrák) genetikai hátterét sikerült tisztázni. De ehhez az évhez köthető az első halálos kimenetelű genetikai beavatkozás is: egy 18 éves, veleszületett enzimhiányban szenvedő amerikai fiút a génterápia mellékhatása ölt meg; a gének beviteléhez használt „génpostás” vírus elszaporodott a szervezetében.

Térkép-e a térkép?
Az emberi test holisztikus, teljességen alapuló organizmus, amelyben minden sejt DNS-molekulája tartalmazza az egyén teljes genetikai információját. A DNS szerkezete már több évtizede ismert (Crick és Watson később Nobel-díjat kaptak felfedezésükért). Az új eredmény, a géntérkép – amelyet az „élet könyvének” is neveznek –, a DNS-t alkotó 3,1 milliárd kémiai vegyület, a nukleotidok helyes sorrendjének megállapítását (szekvenálását) jelenti, ezért megoszlanak a vélemények arról, hogy a géntérkép lenne a legtalálóbb kifejezés erre. A tudósok 85 százalékos pontosságú eredményekkel rendelkeznek, amelyek további megerősítésekre szorulnak. Folyamatban van a DNS-molekula információtömegében az „értékes” 3–5 százalékot kitevő szakaszok megtalálása; ha ez megtörténik, akkor beszélhetünk a szó szoros értelmében vett géntérképről, legkésőbb a HUGO 2003-ra tervezett befejezésekor.

Verseny a javából
Annak hátterében, hogy a HUGO hivatalosan 1990. október elsejével kezdődött kutatásának nem végleges eredményeit nagy sietséggel nyilvánosságra hozták, egy rivális magáncég, a Celera Genomics áll. A HUGO-t az amerikai Országos Egészségügyi Intézet (NIH) és a brit Wellcome Trust alapítvány finanszírozza – de a későbbiekben valamilyen formában csatlakozott hozzá az összes tudományos nagyhatalom –, s eddig 300 millió dollárt fektettek a kutatásba. A Celera néhány éve 70 millió dollár kockázati tőkével indult el Kaliforniában.
A HUGO mögött álló két ország részéről Bill Clinton és Tony Blair azon véleményének adott hangot, hogy a géntérkép maga nem szabadalmaztatható, nyilvános felfedezés, az emberiség közös kincse. De – furcsa módon – az egyes gének azonosítása már szabadalomnak minősül, és a társasági érdekek hatókörébe esik. A HUGO az összes eredményét nyilvánosságra hozza az interneten. A Celera viszont csak előfizetőknek teszi hozzáférhetővé, de úgy tűnik, a versenyben mégis lépéselőnyhöz jut; ugyanis olyan szoftvert kínál felhasználóinak 10 ezer dolláros előfizetési díj fejében, amely megkönnyíti a szakembereknek az eligazodást, és így új gének felfedezését.

A génszabadalmaztatás máris hétmérföldes léptekkel haladó üzlet, ahol a gyorsaság – ki talál rá előbb egy génre – győzelem. A szabadalmaztató cégek örökkön-örökké bevételt hozó tulajdonra tesznek szert, mert a továbbiakban az adott gén csak jogdíj megfizetése ellenében használható fel diagnosztikai eljárásokra. (Ezen a terepen már a génszabadalmaztatási verseny előtt is hatalmas és erős üzleti érdekek csaptak össze. Kilenc éve a híres kaliforniai egyetem, az UCLA perelte be a Genentechet egy emberi növekedési hormon szabadalmi jogának megsértéséért; a céget 200 millió dollár megfizetésére kötelezte a bíróság.)

Az Egyesült Államokban eddig több száz gént (DNS-szekvenciát) szabadalmaztattak, és több tízezer kérelem vár a sorára; Európában csak néhány száz. A versenyt az Incyte Genomics vezeti (513 szabadalom, további 50 ezer kérelem teljes vagy töredékes szekvenciákra), őt követi a Human Genom Sciences (112 génszabadalom, 7500 kérelem). A Celera csak a harmadik (6500 kérelem), s máris a liberális szabályozást okolja azért, hogy számos cég, minimális érdemi munkával jutva eredményre, saját szabadalmaként levédheti az adott gént. Sérelmezi ezt az a Celera, amely elismerte, hogy saját kutatását az évekkel korábban indult HUGO eredményeire alapozva kezdte meg.

Az a gondolkodásmód, amelyről Fleming tett tanúbizonyságot, amikor lemondott az általa felfedezett penicillinnel kapcsolatos minden jogáról és a vele járó anyagi előnyökről, hogy a hatóanyag minél gyorsabban terjedjen el a világban, és gyógyítsa az embereket, ma szinte elképzelhetetlen.

Növekvő szakadék
A génterápia nem létezhet gének nélkül, így a források – a régi fogalomrendszer szerinti kísérleti alanyok – üzleti jelentősége is megnő. Nem tudni, milyen szakmai etikai elvek jutnak érvényre, megtiltják-e a génadás pénzzel honorálását a globális génüzérkedés megakadályozása érdekében. A viszonylag ritkán előforduló genetikus eredetű rendellenességek kutatása – a kis számban fellelhető forrásanyag miatt – még erősebben ki lesz téve a financiális feltételeknek.
Egyelőre ugyan nincs még hír génterápiás, a gének szerkezetét megváltoztató készítmények törzskönyvezéséről, de abban egyetértenek a szakértők, hogy a gyógyszeripar mélyreható változások előtt áll, aminek jelei 3–5 éven belül jelentkezni fognak.

A génsebészeti alapokon nyugvó diagnosztika ugyanilyen gyorsan tért hódít majd, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában, sőt Magyarországon is. Hatalmas pénz van benne, mivel napi használaton alapuló „ágazat”. A mellrákért felelős gént Amerikában már két-háromezer dollárért tesztelik. Az újabb felfedezések révén azonban a teljes körű, személyes diagnosztikára helyeződik a hangsúly (egyéni géntérképek). Az öröklődő betegségek kiszűrésére szolgáló DNS-alapú mikrocsipekkel, az ezekre felvitt génváltozat analizálásával a diagnózis negyedóra alatt felállítható.
A génmódosítás a testi sejtekben nagy reményekkel várt és sürgetett módszer, de az ilyesfajta beavatkozások ma még különleges eseteknek számítanak. Az embrionális génterápia rutinszerűbben alkalmazható, mert a technológia mai fejlettsége szerint az ivarsejtekben könnyebben végbe lehet vinni változtatásokat, itt viszont a társadalmi elfogadottság hiánya nehezíti a lehetőségek kibontakoztatását.

Ha a globális egyensúlyt nézzük, a fejlődő országok valószínűleg nem fognak profitálni a felfedezések eredményeképp előálló új gyógyászati módszerekből és eszköztárból. De még a fejlett országokon belül is erősödhet a kettészakadás az új diagnosztikát és terápiát megfizetni képes gazdagok és a szegények között, így a génterápia hosszabb távon hatványozott erejű szakadékképző tényezőként jelentkezhet.

Biztosítók jogai
A biztosítási és társadalombiztosítási szakmát is alapjaiban érintik ezek a felfedezések, s az átalakulás egy alapprobléma függvénye lehet: kinek van joga megismerni az ember biológiai esélyeit?
A biztosítók minden bizonnyal igényt tartanának e jogra, hiszen az egyéni géntérképpel kockázati számításaikhoz szükséges információkhoz juthatnak. Ennek ismeretében kialakulhat a személyre szabott árrendszer: annak, aki szerencsétlenebb „géntérkép alatt” születet, drágább lesz a biztosítás. Az Egyesült Államokban egyelőre törvény tiltja, hogy géntérkép alapján a munkavállalói–munkaadói viszonylatban különbséget tegyenek ember és ember között; de azt, hogy a társadalombiztosítás különbséget tegyen, nem tiltja semmi.
Egyesek szerint drágulni fog a betegbiztosítás, mert a személyre szabott gyógyszerek háttérbe szorítják a szériagyártást. Mások szerint viszont a genetikus okok felfedezése miatt könnyebben megállapítható az egyéni érzékenység, s ezzel a gyógyszergyártás legköltségesebb fázisa, a klinikai tesztelés kiküszöbölhető lesz, ami elvileg a készítmények olcsóbbá válását eredményezhetné.

Genetikai relativitás
A DNS évszázadának nevezett XXI.-ben olyan folyamat bontakozik ki, amelyből az emberi élet génektől független területe félig-meddig vesztesen kerül ki. A lenyűgöző fejlődés ugyanis eltereli a figyelmet arról, hogy a gének nem határozzák meg teljes mértékben az embert – például az azonos génkészletű egypetéjű ikrek egyénisége is különböző–, a külső környezet szerepe is lényeges. Czeizel Endre szerint „a gének csak a »tól–ig«-et, a lehetőség határait határozzák meg”.
Az emberi lét nem csupán biológiai kérdés. A belső gondolatok, érzelmi állapotok is fontos, alakító-befolyásoló szerepet játszanak a test működésében (pszichoszomatika).

A biotechnológia sem pusztán technológia. Innovációs értéke hatalmas, lehetséges hatásai szerteágazóak, jelentősége egyetemes. Ezért ez a fejlődési folyamat nem is kategorizálható. Kutatási szempontból a színtiszta tudomány szférájába tartozik, szellemi teljesítmény; gyakorlati, gazdasági megközelítésben igen pénzigényes, s nem pusztán mint tudományos kutatás; az alkalmazást tekintve pedig a biotechnológia társadalmi összefüggéseket is érint – vagyis máris ráteszi kezét az üzlet és a politika. Kihatásai közgazdasági értelemben munkaerőt, termelőerőt és erőforrást egyaránt befolyásolnak. S ráadásul etikai, filozófiai és vallási kérdéseket is felvetnek.

*

Eugénia és klónozás
Az új felfedezések nyomán megváltozhat az egyén fejlődésének és szocializációjának folyamata. Ma az adott génállomány alapján nevelik, iskoláztatják, fejlesztik a gyermeket, a hagyományos orvostudomány csak betegségeik tüneti kezelésére képes, a jövőben viszont már embrionális állapotban lehetőség nyílik a génállomány módosítására. Ez persze ellentmondásos helyzetet eredményezhet, ha a társadalom nagy része éppen fiú gyermeket akar (fajfenntartás), de például a homoszexualitásra hajlamossá tevő gén kiiktatásával is nagy valószínűséggel avatkoznak be a születendő gyermek egész jövőbeli életútjába. A genetikus hajlamokkal és valószínűségekkel – az egyes betegségekért felelős gén megfogalmazás helytelen, hajlamossá tevő génről beszélhetünk – zsonglőrködő szülők döntési mozgásterét hívják eugéniának.

Az ember klónozása még újabb fejezetet nyit a gyógyítás történetében. A brit kormány fellazította a klónozásra vonatkozó tilalmakat 2000 augusztusában, s ezzel „áldását adta” az 14 napnál fiatalabb embriók klónozására, hogy belőlük csirasejteket (őssejteket), majd ezekből különböző szöveteket tenyésszenek eddig gyógyíthatatlan (főként leépüléssel járó) betegségek megakadályozásának kutatására. Ám emberi újszülött „előállítása” szaporodási céllal továbbra is tiltott.