Nem közkeletű ismeret, hogy a magyar törvények szerint a passzív eutanázia törvénybe iktatott joga a magyar állampolgároknak. A végrehajtásba azonban valahol tudatosan, vagy figyelmetlenségből, de hiba csúszhatott, ugyanis a kórházi protokollok nem tartalmazzák ezt a lehetőséget.
Egy megtörtént eset
A páciensnek gyermekkorában TBC-je volt, aminek következtében el kellett távolítani az egyik tüdejét. A tüdő páros és lebenyes szerv. Az embernél a bal tüdő két lebenyből, a jobb pedig három lebenyből (lobus pulmonis) áll. A műtét után az orvosok öt évet adtak a fiatalembernek, aki a jóslat ellenére sok évtizeden keresztül élt még. Szellemi képességeinek köszönhetően kiváló mérnök lett belőle, szimultán tudott sakkozni egy tucat emberrel. A fél tüdő azonban egyszer csak megadta magát. Kórházba került, ahol vastüdőbe rakták. Okos, művelt ember lévén leírta, hogy eutanáziát kér, vagyis kapcsolják le a vastüdőről. Beszélni a vastüdő csöveitől már nem tudott. Közölték vele, hogy nem lehet. Ekkor akkurátusan el kezdte kihúzgálni magából a csöveket. Erre reagálva a nővérek bőrszíjjakkal az ágyhoz kötötték kezeit, lábait. Szörnyű volt az egész procedúra. A vastüdő csövei egy idő után életveszélyes gyulladásokat okoztak a szervezetben. Ekkor a kezelőorvos félrehívta egy sötét sarokba a rokonokat és arra kérte őket, hogy tartsák titokban, amit elmond. A kórházi protokoll szerint neki ebben a helyzetben gégemetszést kellene végrehajtania, hogy meghosszabbítsa a beteg életét, de nem akarja megtenni, ha egyetértenek vele a hozzátartozók. A férfi lánya hosszas sírdogálás után bólintott, az orvos pedig még egyszer arra kérte a rokonokat, hogy senkinek ne szóljanak, mert akkor neki lesz baja. A hozzátartozók megköszönték az orvos emberségét.
