A vagyoni különbségek Magyarországon jóval nagyobbak, mint a jövedelmi különbségek, ezért a nagy vagyonok közteherviselésének kérdése hosszabb távon várhatóan nem kerülhető meg. „Mi tavaly ősz óta azt mondjuk: nem az a kérdés, hogy a kiugró vagyonoknak nagyobb részt kell-e vállalniuk a közteherviselésből, hanem az, hogy milyen eszközzel. Egy rosszul célzott vagyonadó nem a legnagyobbakat találja el először, hanem azokat, akiknek a vagyona látható, itthon van, működik és sok év alatt sokszor, sok formában adózott már” – mondta Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője.

A Blochamps korábbi becslései szerint még az elsődleges ingatlannal nem terhelt 1 milliárd forintos küszöb is több tízezer magyar háztartást érinthetne. Ezzel szemben a 10 milliárd forint feletti vagyon már egy nagyságrendekkel szűkebb elit sajátja, a valóban extrém, több tíz- vagy százmilliárdos vagyonok köre már csak ezeregynéhány száz főre tehető. A legfelső vagyoni kategóriákban a koncentráció rendkívül erős: a 40 milliárd forint feletti vagyonok száma már csak néhány tucat, a 100 milliárd felettieké ennél is szűkebb kör.

Ráadásul a bevételi különbség nem arányos az adminisztratív teher különbséggel. A Blochamps –az elsődleges ingatlanokkal például szándékosan nem számoló, minden egyéb pénzügyi vagyonra vonatkozó- felső becslése szerint, ha minden érintettet optimistán a vagyonsáv felső értékén számolunk, az 1 milliárd forint feletti pénzügyi vagyoni részre vetített 1 százalékos adó legfeljebb 170 milliárd forint körüli éves elméleti bevételi plafont adhat. Ha ugyanezt a logikát 10 milliárdos induló küszöbnél alkalmazzuk a valóban nagy vagyonokra, az elméleti bevétel nagyságrendileg 120-130 milliárd forint körül maradhat. Vagyis a magasabb küszöb érdemben nem vágná vissza a bevételi potenciált, miközben drasztikusan csökkentené az érintettek számát, az értékbecslési vitákat, az adóhatósági kapacitásigényt és a jogviták számát.