Nem az a jó rendszer, amelyik mindent egyetlen vagyonadóval akar megoldani. A saját lakhatást védeni kell, a termelő vagyont nem szabad büntetni, a passzív és adózatlan ingatlanhasznosítást viszont célzottan lehet fehéríteni – fogalmazott Karagich.

A Blochamps szerint a nemzetközi vagyon elérésénél is óvatosnak kell lenni. A valóban nagy vagyonok gyorsan mozognak országok, devizák, eszközosztályok és jogi struktúrák között, miközben a nemzetközi információcsere és jogsegély sok esetben csak korlátozottan, különösen súlyos ügyekben működik hatékonyan. Így egy rosszul célzott, alacsony küszöbű vagyonadó paradox módon éppen azokat terhelheti jobban, akiknek a vagyona belföldön látható és ellenőrizhető, míg a legmobilabb nagyvagyonok gyorsabban alkalmazkodnak.

Karagich szerint ezért a vagyonadó nem lehet gyors politikai termék. Ha a cél az igazságosabb közteherviselés, akkor magasabb küszöbre, szűkebb célzásra, a termelő vagyon védelmére, valamint világos ingatlanszabályokra van szükség. A TBSZ-hez hasonló, államilag korábban ösztönzött megtakarítási formáknál külön átmeneti szabályra lehet szükség, de a nagy adóoptimalizáló struktúrák – magántőkealapok – automatikus mentesítése nem lehet kiindulópont.

„Az 1 milliárdos küszöb túl széles háló. A 10 milliárdos induló határ sokkal közelebb állna ahhoz, amit a közvélemény valódi nagyvagyonnak gondol, miközben a bevételi potenciált csak mérsékelten csökkentené. A vagyonadó akkor lehet védhető, ha nem csak a látható magyar vállalkozót és ingatlantulajdonost találja el először, hanem valóban a kiugró, passzív vagy adózatlan vagyoni koncentrációkat” – mondta Karagich István.