Az egyébként is bizonytalan döntéshozók nem tudnak hosszú távra tervezni, mert a négyévenkénti választások rendszeresen meghiúsítják a terveket - hangzott el a 4. Magyarországi Klímacsúcs pódiumbeszélgetésén, amely Prof. Dr. Somlyódi László vezetésével, Dr. Faragó Tibor, Prof. Dr. Mika János és Dr. Bartholy Judit egyetemi tanárok részvételével zajlott.
Az éghajlati rendszer jövőbeli viselkedése a modellezés segítségével írható le, ezekkel együtt felkészülhetünk a változásokra, ennek segítségével pedig jó irányba befolyásolhatjuk a döntéshozatalt - mondta Szépszó Gabriella meteorológus. Az éghajlati modellezéssel foglalkozó szakember szerint a jelenlegi modellek nem feltétlen írják le az információt kellő részletességgel, hiszen a regionális éghajlatváltozásokat nem mindig pontosan mutatják meg.
Ezek az előrejelzések nagy számítási kapacitást igényelnek ahhoz, hogy pontosabban le tudják írni a fizikai folyamatokat. A természetes változékonyság is jelen van a rendszerben, olyan tényezők, melyek nem teljesen kiismerhetőek - ilyen például a csapadék gyakorisága. Az 1961-91-es időszakhoz viszonyítva nagy biztonsággal megállapítható, hogy a 21. század végére a hőmérsékletváltozásokat illetően az ország teljes területén melegedéssel kell számolnunk, a hőség-napok száma több mint egy hónappal fog növekedni. A nyári időszakban csapadékcsökkenésre kell számítanunk, azonban a csapadék mennyisége éves szinten nem változik.
Kertész Ádám, az MTA-FKI tudományos osztályvezetője a klímaváltozás és elsivatagosodás veszélyeire hívta fel a figyelmet. Kevesen gondolunk rá, de a táj degradáció és az elsivatagosodás igen komoly probléma, a Föld szárazföldjeinek 40 százalékát érinti. A talaj degradáció, azaz a talaj romlása a növényzet eltűnésében jelenik meg elsőként. Komplex probléma, amit természetes és emberi tényezők egyaránt okozhatnak. Nem feledkezhetünk meg a víz és szél általi talajerózióról sem, amit a fizikai és kémiai szennyezés még tovább erősíthet. A táj degradációnak sok okát ismerjük, többek között a növényzet kiirtása, a túllegeltetés, a környezetszennyezés, a helytelen- és a túlhasználat egyaránt. Magyarország kiemelten érzékeny területei közé a Duna-Tisza köze tartozik.
A konferencia zárásaként Prof. Dr. Jolánkai Márton, az MTA doktora, egyetemi tanár összegezte a nap során elhangzottakat. Ismertette, hogy klímaváltozás egy folyamatos földtörténeti jelenség, amely alapvetően csillagászati, fizikai, földtani és ezekhez kapcsolódóan meteorológiai folyamatokat ölel fel.
A klímaváltozás hatásainak kezelése kétirányú; klímavédelem, vagyis a „mitigation", amely lényegében az üvegházhatású gázok légkörbe juttatását hivatott megakadályozni, és ezáltal a klímát megóvni a változástól, a másik pedig az alkalmazkodás „adaptation", amely a klímaváltozás hatásaival való együttélésre, annak kezelésére igyekszik felkészíteni az emberiséget. A szakértő szerint a legnagyobb probléma, hogy nincs társadalmi konszenzus, csak érdekek. "Mindenki tisztában van vele, hogy másnak mit kellene tennie, azonban saját magunk nem teszünk a klímaváltozás ellen". Fontos a természettudományos ismeretek oktatásba való eredményesebb integrálása, továbbá a gazdasági koncepció környezeti és klímabarát szempontú megfogalmazása.
