Az élelmiszeripar innovációinak új hulláma a műhús megalkotásáról szól napjainkban. Nem véletlen, hogy a műhúst „tiszta húsnak” nevezik a piaci szereplők.

Tiszta hús

A mesterséges hússzövet gyártása környezetbarátabb, mint a hagyományos hústermelés.

• Az állattenyésztés az üvegházgáz-kibocsátásnak mindössze 10 százalékával jár.
• A termőföldhasználat is tízszer kevesebb.
• Nagyságrendekkel kisebb a fertőzésveszély. (A szarvasmarhák és a csirkék a nagy farmokon a saját ürülékükben tocsognak, könnyen szereznek így fertőzéseket, ezért vannak telenyomva antibiotikumokkal, ami viszont rezisztenciát alakított ki a kórokozókban.)

Rendben, hogy az állattenyésztés rendkívül erőforrás-igényes és környezetszennyező (a tehenek böfögése és ürüléke metánt produkál, a takarmány termesztése rengeteg termőföldet és vizet igényel), de ha a műhús előállítása túl drága, akkor hogyan válhat tömegtermékké?

Fotó: Memphis Meat

Nagy üzleti lehetőség

Sokáig 10 000 dollár körül mozgott a kilónkénti előállítási költség, de mára sikerült egyes startupoknak lehozniuk a műhús költségszintjét 800 dollárra. A Future Meat Technology tudományos főmunkatársa már 5-10 dolláros költségről beszél, ennek elérését célozzák meg 2020-ra.

A Memphis Meats nevű cég úgy tervezi, hogy náluk a műhúsgyártás előállítási költsége nagyjából 2021-re egyenlő lesz a hagyományos húséval. A vállalkozás arról számolt be a Sustainable Brands cikkírójának, hogy a séfek és a catering- és ételszállító cégek nagy érdeklődést mutatnak a műhús iránt.

Elemzők úgy becsülik, hogy évi 1000 milliárd dolláros forgalmat generálhat a műhúspiac globálisan, és ebbe még nem számolják bele a kínai piac robbanásszerű növekedését.

Fejlesztők

Több cég is piacképes fejlesztéssel rendelkezik már. A Memphis Meats társalapítója azt állítja, hogy tápanyagérték és szerkezet tekintetében a műhús nem marad el a jelenleg ismert húsipari termékektől. Ugyanúgy néz ki, ugyanúgy főzhető, és ugyanolyan az íze, mint a húsipari készítményeké. (Egyébként már klónozott állatokból is állítanak elő hústermékeket. Ez az Egyesült Államokban nem igényel külön címkézést a csomagoláson.)

Fotó: Memphis Meat

Alapvetően két „iskola” létezik:

• A legtöbb cég egy-egy sejtből hozza létre a műhúst, méghozzá úgy, hogy az egyes rétegeket szétválasztja, és/vagy megemeli egy petricsészében. Ennek a műhúsnak a szerkezete nem „integrált” és fejlett, mint a rendes húsé. Ez tehát inkább a húsipari üzemekben feldolgozott hústermékek állagához hasonlít.
• Az izraeli Aleph Farms (korábbi neve: Meat the Future) az állatból kivett sejteket kontrollált laboratóriumi környezetben, egy sajátos 3D-technológiával tenyészti ki úgy, hogy az – a cég állítása szerint – a leginkább hasonlít a szabadban, hagyományosan tenyésztett jószágok húsához. Ennek a műhúsnak van izomrostja, zsírrétege, kötőszövete, vérerei és kollagénje. „A mi húsunk úgy növekedik, mint az igazi hús” – állítja Didier Toubia, a cég vezérigazgatója. Az eljárást a Technion Intézetben dolgozták ki.

Az erőforrás-hatékonyság óriási. Egyetlen biopsziából – vagyis állatból kivett szövetmintából – 10 000 szarvasmarha húsának megfelelő mennyiséget tudnak előállítani laboratóriumi körülmények között – hangoztatja Eric Schulze, a Memphis Meats alelnöke.

Az időhatékonyság sem elhanyagolható. Ahhoz, hogy 544 kilónyi szarvasmarhánk legyen, 18 hónapig kell nevelni a tehenet, ám ebből a súlyból csak 204 kilogramm a hasznos hús, ami a piaci termékbe kerül.

Jelenleg 23 kalória szükséges (ásványi anyagok, vitaminok, cukor, s mindez takarmány formájában) ahhoz, hogy 1 kalóriányi marhahúst nyerjünk. A műhúsnál ez a képlet jóval kedvezőbb, és a 18 hónapos „gyártási” idő is lerövidül két hétre! (Időnként ennél kicsit rövidebb idő alatt is képesek előállítani a húst.)

fotó: Beyond Meat

Kockázati tőke az élelmiszer-technológiában

A tradicionális húsipari konglomerátumok egyáltalán nem állnak ellen az új fejlesztési iránynak. Vezetőik pontosan tudják, hogy a Föld növekvő lakosságának ellátása állati fehérjével  (hússal) nem igazán történhet ökológiai katasztrófa nélkül. A műhúsra szükség van, mint környezetbarát megoldásra.

E felismerés jegyében az izraeli húsgyár, a Soglowek a növény alapú termékeiből termelt éves profit 20 százalékát fekteti a SuperMeat K+F-jébe. A cég laboratóriumban akar előállítani csirkehúst. Európai egyik legnagyobb csirkehústermelője, a PHW Group is invesztált a vállalkozásba, mely 4 millió dollárnyi tőkét szedett össze eddig. Befektetői között van még a New Crop Capital és a Stray Dog Capital (utóbbi a Beyond Meatbe is befektetett), de Ázsiából és Amerikából további potenciális befektetőkkel folytat tárgyalásokat.

A Cargill és a Tyson Foods élelmiszeripari multik a Memphis Meats első befektetői voltak. A Tyson Foods 2018 januárjában növelte részesedését a Beyond Meat nevű amerikai startupban, mely növényi alapú „húspogácsát” gyárt, idén tavasszal pedig a Tyson kockázati alapja, a Tyson Ventures 2,2 millió dolláros tőkebevonást vezetett a jeruzsálemi székhelyű Future Meat Technologies cégnél. A társbefektetők között van a Neto Group izraeli élelmiszeripari konglomerátum, valamint a BitsXBites, Kína első élelmiszer-technológiai kockázati alapja, a New York-i HB Ventures és a chicagói S2G Ventures.

A húsipar tulajdonképpen ugyanazokat a lépéseket teszi meg, mint más szektorok – a gyáripar, a technológiai és pénzügyi szektor – óriásai, amikor lépést próbálnak tartani a technológiai fejlődéssel: platformagnosztikus filozófiát követve kockázati alapokat hoznak létre, és azon keresztül fektetnek be startupokba. Az alapelv emögött a következő: az egymással versenyző új technológiák közül nem tudjuk, melyik jut majd érvényre, nem fejlesztünk házon belül, a startupok valamelyik innovációja majd csak bejön, és akkor megvetették a céges részesedésünkkel már benne vagyunk egy lábbal az új piaci szegmensben.

(Sustainable Brands, FoodNavigator-USA)