Dr. Jacqueline Cramer professzor, Amszterdam körzet körforgásos gazdaság nagykövete, Hollandia volt környezetvédelmi minisztere Budapesten járt és tartott előadást cégvezetőknek az Action 2020 Fórumán a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntarthatóságért (BCSDH) vendégeként.

Cramer szerint a körforgásos gazdaság életre hívását elsősorban az kényszeríti ki, hogy rohamosan gyarapodik a nagyvárosok népessége. Míg 1950-ben az emberiség 30 százaléka lakott városokban, 2050-re ez az arány eléri a 66 százalékot. Hogyan fog ez a sok milliárd ember a létéhez szükséges erőforrásokhoz hozzájutni ilyen koncentrált élőhelyeken? Hogyan jutathatunk a városokba vizet, áramot, élelmiszert, termékeket, s onnan kivonni a hulladékot - mindezt úgy, hogy közben ne növekedjen, sőt akár csökkenjen az ökológiai lábnyomunk?

Zárt ciklusok

A gazdaságban zárt köröket, ciklusokat (closed loops) kell teremteni, vagyis gondoskodni arról, hogy a felhasznált nyersanyagok nem hulladékként és szennyező anyagként kerüljenek vissza az ökoszisztémákba. A természetközeli életvitel, a régi növénytermesztő és állattenyésztő gazdálkodás alapvetően ismerte ezt, a gazdák komposztáltak, s az iparosodott országok árutermelése nem létezett még, így plasztik és sok más szennyező anyag sem. Ebben a rendszerben nem a "bölcsőtől a sírig" tartó folyamatokkal van dolgunk, hanem a "bölcsőtől a bölcsőig", mert minden anyagfolyam újrahasznosításra kerül, kvázi újjászületik, hangsúlyozta Cramer.

A zárt végű anyagciklusok lehetővé teszik, hogy felülkerekedjünk a nyersanyaghiányokon (az elektromos eszközökhöz szükséges fémeket nagyobb arányban kell újrahasznosítani), hogy kevesebb újonnan kitermelt nyersanyagot használjunk fel és kisebb környezet tehertétellel járjon a fogyasztásunk.

A körforgásos gazdaság azonban nem áll meg a háztartási hulladék -energiatermelés céljából történő- elégetésénél vagy a megunt ruhák begyűjtésénél. A szemetes kukában landoló ruhák kétharmada már nem használható. Ha ezekből kivonják a rostokat, azok újrahasznosíthatók.

Erőforráshatékonyság

• Refuse: visszautasítani az erőforrások felhasználását. Ez lehetetlen. Ahhoz, hogy létrehozzunk valamit vagy pusztán fenntartsunk a testi létünket, valamilyen erőforrást ki kell vennünk a természetből és fel kell használnunk.
• Reduce: csökkenteni a nyersanyagfelhasználást.
• Re-use: újra felhasználni egy terméket.
• Repair: megszerelni, megjavítani az elromlott eszközt.
• Refurbish: újraéleszteni egy terméket.
• Repurpose: újrahasználni a terméket, de eltérő funkcionalitással (pl. a matracok belsejét szigetelő anyagként használják épületekben).
• Recover: elégetni a hulladékot, hogy energiát termeljünk vele.

Hozzátehetjük még: redesign. Amikor úgy tervezik a legújabb termékeket, hogy hatékonyabb bennük az anyagfelhasználás (tehát kevesebb anyagot építenek bele) és belső szerkezetének kialakításakor figyelembe veszik a különböző anyagtípusok könnyű szétszedhetőségét, megkönnyítve szétválaszthatóságukat. Hiszen azokban a hulladékkezelő üzemekben, ahol a szelektív gyűjtésből érkező anyagokat kezelik, nem mindegy, hogy egy tévékészülék könnyen szétszedhető darabjaira vagy sem.

Cramer úgy látja, a megvalósításnak mindig helyi szinten és regionálisan kell megtörténnie. Ha a globális vagy uniós szintű kezdeményezésekre várunk, az túl sok időt vesz igénybe. Ő maga is volt már része olyan felbuzdulási hullámoknak, amikor a nagyvállalatok vezérigazgatói elkötelezték magukat a zöldülés mellett, a felsővezetés workshopokra járt, de aztán nem történt semmi.

Cramer fontosnak tartja, hogy az emberek fejében is megváltozzon valami: nemcsak az óvatosabb, visszafogottabb fogyasztásra kell átállniuk, hanem a birtoklásban való tobzódást is felhagyhatnának.

A megosztás-alapú gazdaságban nagyobb arányban fogunk igénybe venni bérleti alapon tárgyakat (például ütve fúrót vagy ekét, olyan dolgokat, amiket ritkán használnánk, ezért felesleg birtokolnunk). Hollandiában magánszemélyek között ezt teszi lehetővé a peerby, a cégek eszközmegosztását pedig a Floow2.

A bérlési és lízingelési modell céges szinten is kezd érvényre jutni, nemcsak kézzel fogható eszközökben. Az amszterdami Schiphol repülőtér úgy szerződött a Philpip-szel, hogy nem lámpákat vesz, hanem a fényt (lumen) lízingeli.

Holland példa

Hollandia azért jár élen a körforgásos gazdaság kivitelezésében, mert az 1980-as években olyannyira súlyos problémává vált a talajszennyezés (túl sok szeméttelep működött ebben az alapvetően nem túl nagy kiterjedésű, Magyarországnál kisebb államban), hogy a hatóságok felismerték, muszáj tenniük valamit a hulladékújrahasznosítás arányának javítása érdekében.

Beton

Cramer a beton egyezmény egyik kidolgozójaként azért is sokat tesz, hogy 2030-ra az építőiparban javítsa az újrahasznosítási arányt. Jelen pillanatban a cement nem újrahasznosítható, mert nincs rá hatékony technológia rá, hogy kivonják a betonból, előállítása viszont energiaintenzív és nagy mértékű légszennyezéssel jár. Itt tehát még technológiai áttörésre van szükség, de az említett egyezmény már kitűzte, hogy 2030-ra 49 százalékkal kívánják csökkenteni a cementgyártás szén-dioxidemisszióját és 100 százalékban újrahasznosíthatóvá teszik a lebontott épületekből és utakból hátramaradt betont. Nyugat-Amszterdamban például 470 ház lebontásánál sikerült elérni, hogy az építőanyagokat 95 százalékban újrahasznosítsák.

Biofinomító üzem

Cramer egy ideje már kampányol azzal cégeknél, hogy egyesítsék hulladékáramlásukat és közös üzemekben hasznosítsák újra azokat. Rendszerint azzal szerelték le őt a cégvezetők, hogy ez nem tartozik az üzleti profiljukba, nem az alaptevékenységük része. De amikor azzal érvelt, hogy így nem kell fizetniük a hulladék elszállításáért és elhelyezéséért, hanem még pénzt is kereshetnek az újrahasznosításon, akkor már nyitott fülekre talált. A professzorasszony 5 közepes méretű céget keresett meg azzal, hogy egy biofinomítóban (biorefinery) dolgozzák újra szerves hulladékaikat.

Hollandia 98 százalékos arányt ért el az üveg újrahasznosításban, de jól áll a papírújrahasznosításban is.