A piacképes készségek útvesztőjében
Az, hogy ki hogyan értékeli a saját fizetését, szoros összefüggésben áll a munkaerőpiaci pozíciójáról alkotott képpel – márpedig erre is hatással voltak az elmúlt hónapok, hiszen a pandémia hatására átrendeződött a kulcsfontosságú készségek térképe is.
A megkérdezett hazai munkavállalók közül a világpiacival közel azonos léptékben 56 százalék állítja – 15 százalék pedig kifejezetten így véli –, hogy azért keres új munkahelyet, mert nincs a képességeihez mérten megfizetve. Egy évvel korábbi felmérésünk is rámutatott, hogy a hazai munkavállalók kimondottan magasra tették saját kompetenciáik piaci értékét: akkor 92 százalék vélte úgy, hogy birtokában vannak egy másik munkakör vagy iparág által megkívánt képességeknek.
Egy év elteltével azt mutatják az adatok, hogy a globális átlagnál (33 százalék) kevesebben, mindössze a megkérdezettek 21 százaléka szerint értékelődtek fel a kompetenciái a világjárvány hatására, háromnegyedük szerint nem változott a pozíciójuk. Ezt a kedvezőtlen tendenciát közvetlen tapasztalataik is alátámaszthatják, hiszen az elmúlt évben – szemben a globális 17 százalék-os értékkel – itthon csak a dolgozók alig 12 százalék-ának nőtt a jövedelemszerzési képessége. A jövedelmezőség átlag feletti romlásáról a munkaerőpiacon kevéssé előnyös pozícióban lévő legidősebbek (18 százalék) és a pályájuk elején álló, kevesebb tapasztalattal bíró legfiatalabbak (20 százalék) számoltak be.
Ez is indukálhatja, hogy a megkérdezett magyar munkavállalók 64 százaléka úgy érzi, hogy a munkaerőpiacon bekövetkezett vagy várható változások miatt több képzésre és fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy releváns maradjon, illetve 77 százalékuk egyetért azzal, hogy folyamatosan tanulnia és fejlődnie kell, hogy megőrizze vagy növelje foglalkoztathatóságát. Ezek az értékek a „magabiztosabb” nyugat-európai piacokon jóval alacsonyabbak, igaz ott mindössze 45 százalék érzi magát.
A képzés jelentősége valószínűleg jóval a járvány lecsengése után is megmarad a világgazdaság nagy kihívásai között. Már a COVID-19 érkezése előtt is növekvőben volt a készséghiány, hiszen számos dolgozó vesztette el munkahelyét az automatizáció és az önkiszolgáló gazdaság térnyerése miatt. A javában zajló digitális átállással a háttérben várható, hogy még több ember, különösen a munkaerő legsebezhetőbb szegmenseiből, szorul majd segítségre a piacképes készségek elsajátítása terén. Nem mindegy azonban, hogy kié a készségek karbantartásának felelőssége.
„A tanulás és fejlődés szerves részévé kell, hogy váljon a vállalatok toborzási stratégiájának ezekben a munkaerőhiányos időkben” - összegezte a vállalatok egyre sürgetőbb feladatát Baja Sándor.Tavalyi felmérésünkből kiderül, hogy a hazai dolgozóknak csak 12 százalék-a gondolta – szemben a nyugati 17 százalék-kal –, hogy a kompetenciák frissen tartása az ő feladatuk, közel kétharmaduk szerint ez a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös felelőssége. Az eredményeiben rejlő ellentmondás az is, hogy épp az idősebb munkavállalók érzik kevésbé a képzés szükségességét, jóllehet számukra nagyobb a kockázata annak, hogy elveszítik állásukat, és hosszabb ideig munkanélküliek maradnak.
