Talán Önben is felmerült a kérdés, hogy szükség van-e a döntésekre, vagy egyszerűen elég hagyni, hogy a dolgok történjenek maguktól. Fel kell-e készülni minden eshetőségre, vagy elegendő akkor szembenéznünk a helyzettel, ha már kialakult? Ez a kérdés akár filozófiai szintre is emelhető, ha a mindennapi életre értelmezzük, de szűkítve a kört az üzlet világára már határozottabb álláspontot kapunk. Hiszen a döntéshozás nem más, mint az események irányítása. Márpedig a piaci előny megszerzéséhez és a fennmaradáshoz ez elengedhetetlen.
Döntéseink meghatározzák, hogy milyen irányban folyik majd a dolgok alakulása, így saját sorsunk kovácsaivá is döntéseinken keresztül válunk. Éppen ezért ilyen jelentős, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk, vagy ha már meghoztuk a hibás döntést, képesek legyünk tanulni belőle. Különösen a legfelsőbb vezetés esetén válik fontossá a megfelelő döntéshozás, hiszen a középvezetőkkel ellentétben, nem az interperszonális képességeiken, hanem a döntéseiken múlik a vállalat sikere vagy bukása.
De milyen is a jó döntés?
A jó döntés ismérve, hogy nem ismétli meg a korábbi hibáinkat, hanem kijavítja azokat. Nem azonos a zsigeri döntéssel, ami tudattalan és részrehajló, hanem alaposan átgondolt és sokoldalú.
Dr. Robert Hogan kutatásai szerint döntéshozási folyamat része nem csak a döntéshozási stílus, hanem a tanulás és az alkalmazkodás is. A tanulásnak a gyors információfeldolgozásban van szerepe, mely jellemzően verbális vagy numerikus úton történik. Ez természetesen egyéntől függő jellemző, egyesek inkább verbális úton, míg mások számok, szimbólumok segítségével értik meg hatékonyan az információkat. A két stílus közül egyiket sem jobb a másiknál, viszont a munkánk során érdemes szem előtt tartani, hogy lehetőségünk szerint a hozzánk leginkább illeszkedő információkat használjuk, illetve másokat is ilyenekkel lássunk el. Például a számok alapján jól tájékozódó informatikus kollégánkat ne körmondatokból álló levélben próbáljuk meggyőzni, nála sokkal hatékonyabban lesznek a konkrét adatok.
A döntéshozási folyamat másik jelentős eleme az adaptáció. Ezt felfoghatjuk egyfajta tanulásnak is, hiszen ennek köszönhetően tudunk módosítani korábbi döntési stílusunkon, ha az nem hozott eredményt. Ez a két tényező támogatja a döntéshozási stílusunkat, mely szintén egyéni jellemzőket mutat fel. Míg az információfeldolgozási stílus egyfajta adottság, addig az adaptáció inkább egy tanulható és fejleszthető forma. Döntéseinket elemezve ugyanis feltárhatunk olyan jellemzőket, melyek a sikerhez vagy éppen a kudarchoz erősen hozzájárultak, majd ezeket megismerve fejlesztési lépéseket dolgozhatunk ki önmagunk számára, vagy akár egy coaching folyamaton belül. Ez pedig az alkalmazkodás első lépése.
Felmerülhet bennünk, hogy ugyanolyan hatékony-e minden döntéshozási stílus, vagy létezik egy olyan mód, ami minden helyzetben adaptív és sikeres.
A válasz röviden: nem. Nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az egyik stílus hatékonyabb, mint a többi, hiszen eltérő helyzetek, munkakörök más és más megoldást kívánnak. Míg egy könyvvizsgáló esetén ideális az adatalapú, racionális és taktikus döntéshozás, addig egy politikustól inkább a távlati, tapasztalat és élmény alapú döntéseket várnánk. Mindkét mód lehet nagyon sikeres, ha megfelelő kérdésekben alkalmazzuk.
Bár egy friss kutatás alapján a stratégiai döntéshozók átlagos teljesítménye magasabb, mint a taktikai döntéshozóké, ezt erősen befolyásolja a fejlődés képessége is. Egy másik tanulmány ugyanis azt tárta fel, hogy a visszajelzésekre nyitott személyek jobban teljesítenek, és hatékonyabb döntéseket hoznak, mint azok, akik elzárkóznak a fejlesztéstől, vagy nehezen coacholhatóak. A közös pont tehát nem is a stílus maga, hanem a tapasztalatokból való tanulás képessége.
Láthatjuk, hogy a döntéshozás folyamata meglehetősen összetett, így a döntéshozás sikere számos tényezőn múlik. Ahhoz, hogy döntéseinket sikerre vigyük, elsőként érdemes megismerni a saját döntéshozási stílusunkat. Ez alapján felismerhetjük, hogy mi vezetett a korábbi hibákhoz, és hatékony megoldási módot találhatunk ezek kiküszöbölésére. Természetesen nem elég a rossz döntésekre koncentrálni! Vegyük sorra erősségeinket, a sikeres döntéseket és projekteket, majd a tanulságot leszűrve vigyük tovább ezt a jó gyakorlatot.
A fejlődés mércéje szintén az (ön)monitorozás lehet. Mérlegeljük eredményeinket, és ha lehet, kérjünk rendszeres visszajelzést erre vonatkozóan.
És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy nem lehet minden döntésünk tökéletes. Rágódás helyett inkább koncentráljunk a hibák kijavítására!
Harsányi Kata tanácsadó Assessement Systems
