Mindannyian találkoztunk már azzal a típussal, aki akár egy több száz fős rendezvényen is hajlamos végigrohanni, bemutatkozni mindenkinek, és kéretlenül a kezünkbe nyomni egy névjegyet (vagy akár többet), majd elkérni a miénket. Vajon mennyi hasznos kapcsolat fog születni egy ilyen akcióból?
Fölösleges cipősdobozt megtölteni olyan névjegyekkel, amiket soha többé nem fogunk elővenni, mert akitől kaptuk, az valójában nem érdekes számunkra, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem is tudjuk, hogy ki az illető.
A minőség a fontos, nem a mennyiség!
Ahelyett, hogy egy rendezvényen megpróbálnánk mindenkivel megismerkedni, szűkítsük a kört azokra, akik tényleg fontosak a vállalkozásunk szempontjából.
Sokunkat éri hidegzuhanyként, amikor a vadonatúj ismerősünk a bemutatkozás után rögtön azt kérdezi, hogy mivel foglalkozunk. Azonnal a „tárgyra”? Sokaknak ez kényelmetlen helyzet, hiszen még semmit sem tudunk a másikról, a benyomásaink is csupán néhány másodpercesek. Honnan tudjuk, hogy az illetőnek érdemes-e elmondanunk, mivel foglalkozunk? Honnan tudjuk, hogy érteni fogja egyáltalán? (A megértést megkönnyítheti egy „hárompontos” bemutatkozás.)
Tehát mi se ezzel indítsunk rögtön, ha kellemes beszélgetést szeretnénk. Jó, de akkor mit kérdezzünk, igaz?
Ha a beszélgetőpartnerünk alapvetően szűkszavú, és az első kérdést elintézi azzal, hogy „Jó volt.”, akkor használjuk fel a második kérdést, hogy több információt tudjunk meg az illetőről.
Csak ezek után álljunk elő a „Mivel is foglalkozik Ön?” kérdéssel. Ha megkaptuk a választ, de még nem tudjuk eldönteni ez alapján, hogy akivel beszélünk, szeretnénk-e megtartani hosszú távú üzleti kapcsolatra, akkor kérdezzünk bátran a munkájáról. Mit csinál pontosan, kik az ügyfelei, hogyan dolgozik? Milyen problémákat old meg nap mint nap? Vannak-e érdekes sztorija, ami a munkája során esett meg vele?
A megismerkedés nem elég
Ha sikerült olyan emberekkel megismerkednünk, akik fontosak és hasznosak lehetnek az üzletünk vagy a szakmai személyes márkánk szempontjából, akkor az igazi munka még csak most kezdődik.
Ezek az új ismeretségek ugyanis még nem kapcsolatok. Akkor válnak majd azzá, ha törődünk velük, ha gondozzuk őket és hosszú távon is „melegen” tartjuk.
Ennek az első lépése lehet egy utókövető levél, amit egy-két nappal a találkozás után küldünk a másiknak.
A célunk az, hogy hosszú távú kapcsolat szülessen, ami tehát ebben a levélben tilos:
– önreklámozás
– értékesítés
Mit tegyünk helyette? Emlékeztessük a másikat arra, hogy hol és milyen körülmények között találkoztunk, és fejezzük ki az érdeklődésünket a munkája iránt.
Nagy Krisztina Kriszta, a személyes márka Vérnyula Személyes marketing evangelista www.palyamarketing.hu