Bármit tettünk is le az asztalra eddigi életünkben, bármilyen sikeres céget építettünk is fel, nem vagyunk tökéletesek. Közhely, de igaz, senki nem az. Biztosan törekszünk rá, ami nagyon fontos, de a cégnek is jobb, ha belátjuk, a vezető sem tud mindent. Kezdő vállalkozóként a többség általában nyitott mindenre, érdeklődő és igyekszik tanulni. Az évek múlásával azonban egyre nehezebb elengedni a gyeplőt és sokan abba a csapdába esnek, hogy a teljes képet egyes-egyedül akarják alakítani.
Nem vagyunk repülő szuperhősök, bármennyire szeretnénk is (illetve néhányan úgy is érzik, de sajnos nekik sincsenek földöntúli képességeik), és nem bírunk el mindent. Sok vezető úgy véli, hogy kizárólag ő képes megfelelő választ adni a kérdésekre és megoldani a problémákat. Ezzel azonban óriási terhet raknak a saját vállukra, ráadásul a csapatra is rossz hatást gyakorolnak.
A vezetők, akik megpróbálnak tökéletesek és mindentudók lenni, előbb vagy utóbb megtapasztalják, hogy ők sem golyóállók. Természetesen a remek egyéni képességek óriási lehetőséget jelentenek, amire építkezhetünk, de ez nem jelenti azt, hogy le kéne mondanunk a tökéletlenség könnyítéséről.
A tökéletlenség és a sérülékenység nem gyengeség, ezek az igazi, erős karakter alapismérvei a szakértők szerint. Az első lépés belátni, hogy nem tudjuk mindenre a választ. A következő őszintén azt mondani valakinek, akiben megbízunk: „érdekelne, hogy mit gondolsz”.
Íme, öt tipp, ami segít elérni az alkalmankénti, és a szakértők szerint nagyon hasznos tökéletlenséget.
1. Kérdés, válasszal
Ha felteszünk egy kérdést, és egyből a vélt helyes választ akasztjuk a munkatársaink nyakába, máris buktuk a lehetőséget, hogy innovatív ötleteket szerezzünk tőlük bármikor a későbbiekben. Pedig ez elindíthatna egy folyamatot, ami nem egy adott problémát oldana meg, hanem akár több mindenre sikerülne megoldást találni. Vizsgáljunk együtt egy akadályt, kérdezzünk, válaszoljunk, és ezt a lehetőséget adjuk meg minden érintettnek. Ne vessük el a javaslatokat elhamarkodottan, mérlegeljük később alaposabban.
2. Hibák és tanulságok
Az emberek számára szimpatikus és bizalomkeltő, ha egy vezető képes belátni, ha hibázik. A bizalom szintjének növekedése mellett ez segít abban is, hogy a dolgozók kevésbé féljenek attól, hogy esetleg ők követnek el hibát – ez pedig szintén a kreatív megoldások szaporodását segíti elő.
Ha nem is konkrét esetről van szó, általában is segít, ha nem csak a sikereinket soroljuk a kollégáknak, hanem tapasztalataink között elmeséljük a bukásainkat is, amelyekből sikeresen felálltunk, vagy a hibáinkat, amiből tanultunk.
Az a feltevés, hogy az emberek alapvetően rosszak és semmire sem alkalmasak önállóan, meglehetősen destruktív. Vigyázzunk ezzel a megközelítéssel! A munkatársaink szinte szárnyakat kaphatnak a szabad gondolkodás és döntés lehetőségétől és a véleménynyilvánítás szabadságától. Alakítsunk ki egy biztonságos környezetet, amelyben az embereknek lehetőséget adunk arra, hogy rajtunk kívül nekik is lehessen igazuk, és elismerjük az eredményeiket. Ha valaki úgy érzi, a véleménye és a munkája nem fontos, valamint nem kap elismerést, az biztos út a motiváció teljes elvesztéséhez. Pedig a motivált munkavállaló az a versenyelőny, ami a 21. században segíthet a cégek hatékonyságának növelésében.
4. Nekünk is kell visszajelzés
Ha hagyjuk, hogy a munkatársaink elmondják a véleményüket, abból a cég is sokat profitál. Ne hagyjuk, hogy a csapatunk tagjai úgy gondolják, akkor felelnek meg az elvárásainak, ha mindenre bólogatnak, amit csinálunk. Fontos, hogy a munkatársaink ne érezzék fenyegetve magukat attól, ha kimondják a saját véleményüket. Az egészséges kritika előre visz. Gondoljuk át a hallottakat és megsértődés, agresszív reakció helyett a projekt szempontjából mérlegeljünk.
5. A profi szint: elfogadni, ha másnak van igaza
Hogy mindez nehéznek tűnik? Senki nem mondja, hogy könnyű. Ahhoz, hogy tökéletlenségünket felvállaljuk, bátorság kell. De megéri nem csak a cég, de a saját érdekükben is. A cégvezetés akkor is elég nehéz feladat, ha elfogadjuk a segítséget, amikor az tényleg hasznos. Nem kell, hogy mindent egyedül csináljunk – éppen azért veszünk fel embereket, hogy segítsenek.
Válasszunk úgy munkatársakat, hogy a jó és a rossz dogokat egyaránt bizalommal tudjuk megosztani velük, mert képesnek tartjuk őket arra, hogy közösen változtatni tudunk. Attól sem kell félni, hogy csökken a tekintélye annak, aki megmutatja, hogy ő sem tökéletes. Az emberek jól reagálnak arra, ha a valós személyt látják, az emberi lényt a tökéletlenségeivel, a szenvedélyeivel, a kétségeivel, de az erősségeivel és a gyengeségeivel együtt. Aki tökéletesnek akar látszani, megismerhetetlen lesz a munkatársai számára és a vezetői befolyása, bármennyire dolgozik ellene, gyengülni fog.
