A Dispormedicor Zrt. a hazai gyógyászati segédeszköz-gyártás egyik legjobb nevű cége. Nem riadtak vissza az innovációtól sem, 2014-ben Magyar Termék Nagydíjat kaptak az általuk kifejlesztett biztonsági tűre, amely az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (Food and Drug Administration – FDA) engedélyét is megszerezte, azaz a belépőt a korlátlan növekedési lehetőséggel kecsegtető amerikai piacra. Akkreditált NATO beszállítóként, több mint négymilliárdos árbevétellel a jövő fényesnek tűnhetett Nagy Antalnak, a Zrt. elnök-vezérigazgatójának, aki őszintén beszélt a Piac & Profitnak a cég által megélt nehéz időszakról is.
Hogyan törtek be a gyógyászati segédeszközök piacára?
Az édesapám cége, a NAGÉV Kft. vásárolta meg az akkori hajdúböszörményi gyógyászati segédeszközgyárat 1999-ben. Először más elképzeléseink voltak a cég jövőjével kapcsolatban, és igazán fel sem merült, hogy belépjünk erre a piacra. De én hittem abban, hogy a jó minőségű gyógyászati segédeszközök tervezésének és gyártásának van jövője. Az Amazon cégvezetője mondta, hogy a cégét a vevői elkötelezettségre építette fel. Én is ebben gondolkodtam, hittem abban, hogy az uniós csatlakozásunk után az egészségügyben is megkezdődik a felzárkózás az uniós normákhoz. Ezért egy eurokonform magyar egészségügyre számítva építettem fel a cégemet. Tehát amikor megvettük a Hajdúböszörményben lévő Rico kötszergyárat, végül a továbbműködtetés mellett döntöttünk. 2002-ben létrehoztuk a NAGÉV Kötszer Kft.-t, majd 2008-ban jött létre a mai formájában a Dispormedicor Zrt.
Mikor vette át a cég vezetését?
Már a kezdetektől. Először közösen üzemeltettük édesapámmal, de 2002-től már önállóan viszem a vállalatot, édesapám pedig a mai napig az eredeti NAGÉV Kft.-t irányítja. Elég messze esett az alma a fájától, hiszen az ipari járórácsok gyártásától és az acélszerkezetek tűzihorganyzásától egészen a biztonsági tűk gyártásáig viharzottam el. Ugyanakkor érdekes módon a különféle területek közös munkájának köszönhetően olyan innovációs kapacitás jött létre a cégben, amire – nyugodtan mondhatom ezt – nagyon büszke vagyok, mert a magyar gyógyászati eszköziparban, de még világszinten is egyedülálló terméket alkottunk. Ez az általunk kifejlesztett biztonsági tű.
A nevében benne van a válasz: ez a tű biztonságos, tehát az ápoló vagy orvos, aki használja a tűt, még véletlenül sem tudja megszúrni magát vele, mert úgy terveztük meg és gyártjuk, hogy az első használat után a visszazárást követően már semmilyen módon sem lehet többször szúrni ezzel a biztonsági tűvel. Egy reális becslés szerint Európára vetítve tűszúrásos baleset naponta tízszer fordulhat elő egy nagyobb kórházban, és attól tartok, hogy ez Magyarországra is igaz. Ezeknek a baleseteknek a költségvetülete brutális lehet: ilyenkor meg kell vizsgálni a dolgozót, és ebben az esetben egyetlen vérvizsgálat ára elérheti a 250-300 eurót, ha pedig komolyabb a fertőzésveszély, akkor a többletköltség a több ezer eurós nagyságrendet is megközelítheti, nem beszélve arról, hogy az érintett dolgozónak kiesik rengeteg munkaórája, akkor is, ha szerencsés, és nem fertőződik meg semmivel. Esetleges fertőzés esetén viszont a további gyógyszeres kezelés költsége sem elhanyagolható, amely majd a gyógyszerkasszát fogja terheli. Ekkor már végleg felborulhat az olcsóbb, nem biztonsági tűk beszerzésére felépített megtakarítási koncepció. Ha pedig az érintett egészségügyi dolgozó meg is ússza a balesetet, fontos, hogy tudjuk: az orvoselvándorlás harmadik leggyakoribb oka a rossz eszközellátottság.
Közhelynek számít, hogy a magyar egészségügyben sok mindenre nincs pénz…
Úgy gondolom, hogy elsősorban a szemléletmódunkon kell változtatni. Sokszor egy olcsón beszerezhető orvosi eszköz használata nagyon sok többletköltséggel is járhat. Már egy fertőzéses esethez kapcsolódó diagnosztikai vizsgálat is lenullázhatja a kórház havi megtakarítását, amit eredetileg az olcsóbban beszerzett hagyományos tűkkel kívántak biztosítani. A legnagyobb ellenségünk a napi egészségügyi ellátásban a fásultság és a rutin, ebből fakad a legtöbb tűszúrásos baleset is.
Arra nincs aktuális statisztika, hogy itthon pontosan mennyi tűt használnak fel az egészségügyben, de azt hiszem, mértékadó becslés, hogy 150–180 millió darabot évente. Mi most ebben a pillanatban 40 millió tűt tudunk legyártani, de ezt minden további nélkül a jelenlegi gyártókapacitásunkkal fel lehet tornázni 120 millióra.
Tehát el tudnák látni a magyar piacot?
A jelentős részét igen. De legalábbis azokat a területeket, ahol ez nagyon fontos lenne. Ilyen a védelmi terület, a magyar katonaorvosok felszerelése, például, akik távoli országokban végeznek életmentő munkát. Ott magas a fertőzésveszély. Hasonló a mentőellátás vagy a sürgősségi ellátás: ezeken a területeken is fontos lenne a jobb eszközök használata, hiszen itt gyorsan, sokszor nagy rohanásban kell elvégezni a beavatkozásokat, megnő a tűszúrásos balesetek veszélye. Az Európai Unió egyébként 2010-óta irányelvként írja elő a biztonsági tűk használatát az egészségügyben. Ez tehát komoly lemaradás, pedig adva van egy jó magyar termék, csak használni kellene a hazai egészségügyi intézményekben. 2006-ben fogtunk bele a tű kifejlesztésébe, 2014-ben már teljesen piacképes volt a termék, akkor az Eximbank felterjesztésére Magyar Termék Nagydíjat is kaptunk, 2016-ban pedig az FDA, az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság is engedélyezte a biztonsági tűnk forgalomba hozatalát. Jelenleg Ausztria és Németország szerepel a fő exportpiacaink között.
2014-ben három nagy beruházásunk is egyszerre zárult, holott nem így terveztük. Emiatt megnőtt a cégünk hitelállománya, és egyszerűen nem jutottunk forgóeszköz-finanszírozáshoz. Tehát abban a helyzetben voltunk, hogy elkészült a luxuskonyhánk, csak éppen sóra, paprikára meg burgonyára nem maradt pénzünk, hogy megfőzzünk egy paprikás krumplit. A cégméretünk sem a legkedvezőbb: ahhoz kicsik vagyunk, hogy nagyvállalatként kezeljenek, ahhoz viszont túl nagyok, hogy kikerüljünk a bankok hazai döntési kompetenciájából. Márpedig a banki döntéshozatal során megnézik az eredményeinket, és azt látják, hogy 2014-ben valami történt, akkor emiatt megtagadják hitelkérelmünket. Így ez egy nehéz időszak volt, de mára már van fény az alagút végén. Két év alatt kétmilliárd forinttal sikerült csökkenteni a hitelállományunkat.
Hogyan sikerült kimászni a gödörből?
Nem szégyelltem segítséget kérni: megkerestem a Deloitte tanácsadó céget, nélkülük, az útmutatásuk és a tanácsaik nélkül nem sikerült volna.
És mik a kilátások a hazai piacon?
Akár tetszik, akár nem, el kell dönteni a hazai egészségügyben, hogy mit akarunk, előbb-utóbb be kell tartani a minőségi sztenderdeket. Ezen a téren óriási a lemaradásunk, és ha be akarjuk tartani az uniós szabályokat, akkor már érdemes a hazai gyártású eszközöket is használni, például a biztonsági tűket. Úgy gondolom, első lépésként fontos lenne megfontolni, hogy a hazai kórházakban elsősorban garantált minőségű és lehetőség szerint európai alapanyagokból készített és Európában gyártott orvosi eszközöket használjanak. Sokat lendítene a minőségi ellátás színvonalán az is, ha a kórházak a beszerzés során egyre inkább a kórházi sterilizálás nélkül is használható, a piacon beszerezhető, steril késztermékeket részesítenék előnyben.
Mennyivel lehetne csökkenteni például a kórházi fertőzések számát?
Ha csak egyetleneggyel is, beleértve a véletlen tűszúrásos baleseteket, akkor is kötelességünk lépni az ügyben.