A magánszektorban fordított Pareto-elv mentén a 300 milliárd forintos piac 10-15 százalékát a 10-15 legnagyobb szereplő adja, a fennmaradó mintegy 275 milliárd forint több ezer praxisközösség, mikroszolgáltató és lakásrendelő között oszlik meg. A magánforrású egészségügyi kiadások terén évi 4-5 százalékos növekedést jósolnak a szakértők.
A gazdagok privilégiuma a várólista nélküli ellátás?
– Szó sincs erről. Bár a magánellátásban előfordulók nyolcvan százalékban A és B jövedelmi státuszúak közül kerül ki, a szegényebb rétegek mintegy húsz százaléka is járt már magánorvosnál. Az más kérdés, hogy ez milyen terhet jelent adott családnak. A jelenlegi finanszírozási modell kontraszelekciót eredményez. Fontos lenne, hogy elterjedjen a biztosítási szemlélet, az előtakarékosság.
Ki megy magánorvoshoz?
– Ma egyértelműen az, aki beteg, és valamije fáj. És legtöbbször akkor, amikor az állami rendszerben szembesül a hosszú várólistákkal. A prevenciós szemlélet sajnos még mindig gyerekcipőben jár: a szűrővizsgálatok aránya csekély a magánellátásban. De látunk két erős trendet. Az egyik, hogy a fiatalok hozzáállása érezhetően más, mint az ötven éven felülieké. Tudatosabbak, informáltabbak, és számukra már a prevenciós szolgáltatások fontosak. A másik, hogy a vállalatok kezdik felismerni azt, hogy a jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben benefit jellegű programokat kell, hogy indítsanak például egészségmegőrzés céllal. Fokozatosan erősödni fog tehát a magánellátásban a panaszos kontra megelőzésre költők részarányából az utóbbi.
– Igen, a FőnixMed jelenleg is több százezer munkavállalónak nyújt foglalkozás-egészségügyi ellátást, és arra számítunk, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldalon is folyamatosan nőni fog erre az igény. Négymillió magyar munkavállalóból jelenleg kettő egész négy tized millió jut ilyen szolgáltatásokhoz. Jelenleg az ország teljes egészségügyi költésének mintegy harmincöt százaléka magánráfordítás.
Milyen trendekre számíthatunk a jövőben?
– Két erős globális tényezőtől biztosan nem tud függetlenedni az ország. Az egyik az általános idősödési tendencia, amit Magyarországon nehezít a Ratkó-korszak szülötteinek nyugdíjba menetele is: több százezerrel növeli az ellátottak és az egészségügyi rendszert igénybe vevők számát a következő pár évben. A másik a technológiai fejlődés, ami a gyógyszeriparban, a diagnosztikában és más ellátási formákban folyamatosan zajlik. Mindkét folyamat az egészségügyi kiadások emelkedését hozza magával, amit önmagában az állami rendszer nem lesz képes finanszírozni. Ezért fontos, hogy Magyarországon is kialakuljon az állami és magánellátás egymást kiegészítő konstrukciója, létrejöjjön a magánköltések fenntartható modellje. A másik fontos kérdés az ellátás minősége. Ma az állami és a magánszektorban is egyenetlen a szolgáltatási színvonal. A magánegészségügyben sok helyen sérülnek a betegjogok, elmarad a számlaadás, a munkavállalókat feketén foglalkoztatják. Becslésünk szerint a magánegészségügyi költések egyharmada – közel százmilliárd forint – után nem keletkezik az államnak adóbevétele.
– Ez hosszú folyamat, aminek a legelején vagyunk. Hosszabb távon muszáj, hogy a szolgáltatói piac koncentrálódjon, hiszen a nagyobb vállalatok könnyebben tudnak minőségbiztosítással, ügyfél-elégedettséggel foglalkozni, szisztematizáltabb a működésük, protokollszerűbbek a folyamataik. Mindez a betegek érdeke. A jelen állapot az orvosoknak és az asszisztenseknek sem kényelmes. Az állami és magánszféra szolgáltatásai egymással versenyeznek. A magánintézmények az állami rendszertől szívják el az orvosokat és az ápolókat, a magánellátás viszont terhet vesz le az államiról. A két rendszer egymásra csúszott, és sem az állami, sem a magán nem találta meg a szerepét a jelenlegi struktúrában. Sokat javítana az ellátórendszer színvonalán, ha az egészségügyi dolgozók nem lennének rákényszerülve arra, hogy akár négy-öt helyen vállaljanak állást, a betegek pedig nem azért mennének a magánintézménybe, mert az államiban nem kapták meg a megfelelő ellátást. Pluszfinanszírozásra van szükség mindkét rendszerben.
A feketegazdaság kiszorítása nem drágítja a kezeléseket?
– Ma a piac kisebb szereplői torz versenyben tudnak kedvezőbb áron szolgáltatni. Egyenlőtlen feltételekkel folyik az ellátó személyzetért a harc, és a betegjogok is sérülhetnek. Kérdés, hogy ez-e a páciens érdeke. Ha egy vállalkozás kénytelen adózni, két dolgot tehet: elszenvedi a profitesést, vagy árat emel. Mindkettőre lesz példa. Az orvosok bérének emelése bár régen várt adósság volt, hatalmas plusz teher a vállalkozásoknak. Ennek mindenképp meg kell jelennie a kezelések árában.
– Az állam feladata a jogszabályi háttér megteremtése és a szabályok betartatása. Az adózással vagy a foglalkoztatással kapcsolatosan például világosak a szabályok, de a szigorú számon kérés sajnos sok esetben elmarad. Mi egyesületként azt tudjuk vállalni, hogy a páciensek számára adunk egy olyan igazodási pontot, hogy mely szolgáltatót érdemes választania. Ezért hoztuk létre a „Minősített Magánegészségügyi Szolgáltató” védjegyet.
Mire hozhat megoldást a program?
– A magánszolgáltatás fehér működését, betegközpontúságát és a szakmai minőségét tudja mérni. Leginkább az első kettőt. A szakmai outputokat a heterogén szolgáltatói kör miatt csak kismértékben tudja mérni az audit, de a szakmai folyamatokat, amelyek vélhetően a jobb betegellátáshoz vezetnek, annál inkább. Mivel a védjegy a legnagyobbaknak és a mikroszolgáltatóknak is elérhető és megfizethető lesz, látható tisztulást hozhat a szolgáltatói piacon.
Az Affidea is minősítteti magát?
– Természetesen! A minősítési folyamat várhatóan augusztus végéig minden Primus-tagnál lezajlik. Ezután pedig a védjegy megszerzését minden arra alkalmas piaci szereplő számára lehetővé tesszük.
