A közös megegyezés a legrugalmasabb, a felmondás pedig a leggyakoribb megszüntetési jogcím a munkaviszony megszüntetésekor. A felmondás okairól és indoklásáról szóló cikket itt találja.
A munkaviszony főszabály szerint tartós jellegű jogviszony, és ez igaz akkor is, amikor határozott idejű, de mondjuk, nem két napra szóló munkaviszonyról beszélünk. Éppen ezért a jogalkotó a jogviszony megszüntetésénél egy közbenső időtartamot ír elő, ez a felmondási idő. Ennek gyakorlati szempontból az a lényege, hogy mindkét fél felkészülhessen a jogviszony végére.
A felmondási idő főszabály szerint 30 nap, ami időarányosan a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött évek után további napokkal nő. Az Mt. ezen kívül lehetőséget ad arra is, hogy a felek eltérően megállapodjanak, és maximum – munkaszerződésben – 6 hónapos felmondási időben állapodjanak meg. Még ennél hosszabb felmondási idő is elképzelhető, ehhez azonban már kollektív megállapodás szükséges.
Felmondási idő nemcsak határozatlan, hanem határozott idejű munkaszerződések esetében is van, azzal a megkötéssel, hogy annak hossza maximum a szerződés lejártáig tarthat.
Mikor kezdődik a felmondási idő?
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik, de nem kizárt, hogy a felmondás csak egy későbbi napot határozzon meg. Míg korábban az Mt. felmondási védelemben részesítette azt, aki keresőképtelen állapotban volt, a hatályos Mt. szerint ezen időszak alatt is fel lehet mondani, legfeljebb a felmondási idő nem kezdődik meg. A jogszabály meghatározza azonban, hogy ilyen esetekben mikor kezdődik a felmondási idő. Betegség miatti keresőképtelen állapot esetében annak lejártát követő napon, legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy év múlva megkezdődik a felmondási idő, még akkor is, ha a munkavállaló továbbra is keresőképtelen. Beteg gyermek ápolása miatti keresőképtelen állapot vagy hozzátartozó ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság esetében annak lejártát követő napon kezdőik meg.
Felmondás közlése
Nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet vagy kell közölni a felmondást. Lehet személyesen, postai úton vagy akár elektronikus formában.
Ez a közlési forma nem jelenti azt, hogy a felmondást a munkáltatói jogkör gyakorlójának kell átadnia. Mint ahogyan arra az első részben utaltam, a döntést kell a munkáltatói jogkör gyakorlójának meghoznia, a közlést már nem feltétlenül ő köteles megtenni. Persze nem kizárt. De a felmondást átadhatja a titkárnő vagy akár a jogi képviselő is. Ez a forma azért lehet „tiszta”, mert amikor a munkavállaló az átvételt aláírja, közöltté válik a felmondás. Ha a munkavállaló az átvételt megtagadja, akkor is közöltnek kell azt tekinteni, azonban erről egy jegyzőkönyvet kell felvenni, hogy egy későbbi jogvita során egyértelműen bizonyítható legyen a felmondás közlése.
2. Postai úton
A felmondás ebben az esetben akkor közölt, ha azt a címzett vagy az átvételre jogosult személy átvette, vagy közöltnek kell tekinteni, ha az átvételt megtagadta. Mi van akkor, ha a munkáltató ily módon azért nem tudja kézbesíteni az iratot, mert a munkavállaló nem tájékoztatta a munkáltatót új lakcíméről. A munkaviszonyban mindkét felet köti az együttműködési kötelezettség. Amennyiben ezt a munkavállaló megsértette, később nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató nem küldte meg neki a felmondást, hiszen ő volt az, aki az együttműködési kötelezettségét nem teljesítette. Ilyen esetben is be fog állni a kézbesítési vélelem, méghozzá a kézbesítés megkísérlésének napján.
3. Elektronikus formában
Az új Mt. nagy vívmányai közé tartozik a jognyilatkozatok elektronikus formában történő közlésének lehetősége. Közöltnek kell tekinteni az elektronikus dokumentumot, ha az a címzett számára hozzáférhetővé válik.
Felmentési idő
Felmentési idő a munkavállalót a munkáltatói felmondás esetén illeti meg, és legalább a felmondási idő felére. Erre az időtartamra a munkavállalónak távolléti díj jár, kivéve, ha a munkavállaló egyébként sem lenne jogosult munkabérre. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos szabály, hogy ha a munkavállalót a munkavégzés alól a munkáltató végleg felmentette, a kifizetett munkabért nem lehet visszakövetelni, ha a munkabér-fizetési kötelezettséget kizáró körülmény utóbb következik be.
dr. Szabó Gabriella Onlinejogsebész
