Ha az Airbnb alapítója, Nathan Blaczharczyk a mosolygó óvó bácsi típusát testesítette meg a Startup Fest Europe pódiumán, akkor a Google anyavállalatának vezére, az 61 éves Eric Schmidt a kedvesen somolygó akadémikus-professzor modorát hozta.
A világ ura vagy reklámhelyeladó?
Legyenek bármilyen világjobbító álmai a Google-nek, alapjában véve mégiscsak egy reklámfelületet-értékesítő cég. Ezt a Google anyavállalatának, az Alphabetnek a vezetője, Eric Schmidt is kénytelen volt elismerni több alkalommal amszterdami beszédében.
Arra a kérdésre, hogy mi lesz a Google legfőbb bevételi forrása 5 vagy 10 év múlva, Schmidt habozás nélkül azt felelte: a hirdetések. „15 éve vagyok a Google-nél, és mindig is a hirdetések voltak. És mindig is azok maradnak. Ha szabad dicsekednem, olyan jók vagyunk abban, hogy a megfelelő hirdetést rakjuk a megfelelő helyre, hogy a hirdetők megtérülése a befektetésen nálunk jobb. Mindig növekedni fog ez az üzletágunk."
Ez persze csak egy jóslat, de valószínűleg igaz. Kevés multivezér vállalkozik ilyen kategorikus kijelentésre, Schmidtnek jó oka van rá.
A következő nagy dobás a Google szerint a „machine learning”, vagyis a tanulásra képes számítógépek. Ez már az okos algoritmusok és a mesterséges intelligencia territóriuma.
AI-forradalom elnapolva
A Google-nek hallatlanul nagy előnye, hogy irdatlan méretű adattömeget birtokol. Mindent megőriztek, amire klikkeltünk az elmúlt 10-15 évben, hogy milyen appal mit csináltunk. „Sok-sok klikkelésünk van, meg reklámunk és információink arról, hogy az emberek hogyan mozognak az okostelefonjaikon és az alkalmazásokban. Ezt mind arra használtuk, hogy tanítsuk a gépeinket. A Google tulajdonképpen óriási méretű adathalmaz, egy egyúttal tanulásra használható adathalmaz” – mondta Schimdt.
„Nagyon érdekel minket a szem, a fül, a hang. A kommunikáció. És ennek alkalmazása termékeink teljes skáláján” – mondta Schmidt, kifejtve, a komputer látása jobb az emberénél, nagyobb pontossággal képes például analizálni a bőr rákos elváltozásait egy szoftver, mint a bőrgyógyász. A gép rendkívüli alapossággal és pontossággal elemezheti az elváltozás árnyalatát, nagyságát stb. Schmidt elmondása szerint inkább a bőrről készült fotókat elemző programnak hinne, mint a bőrgyógyásznak, akinél megvan az emberi tévedés esélye.
A hangfelismerő szoftverek fejlesztésében is gőzerővel halad a Google, az androidos fejlesztéseik nagyjából 20 százaléka hangalapú az Alphabet-vezér elmondása szerint.
Schmidt szerint indokolatlanok a mesterséges intelligenciát övező félelmek. Az emberek többsége, aki erről faggatja, mindig azt kérdezi tőle, hogy mikor veszi át felettünk a hatalmat Hal, vagyis a 2001 – Űrodüsszeia című klasszikus Kubrick-sci-fi „szereplője”, a szuperkomputer, „aki” fellázadt az asztronauták ellen. Schmidt szerint ahhoz, hogy ilyen fokú kognitív képességekkel és fejlettséggel bírjon egy AI (artificial intelligence), ahhoz legalább egy évtizedet vagy többet kell várni. Schmidt szerint ez „a mi világunkban végtelenül hosszú”.
És bizonyos tekintetben igaza is van. 2006-ban hol voltunk? Nem voltak okostelefonjaink, nem hagyatkoztunk a felhőre, nem lógtunk az alkalmazásokon, a YouTube még csak vicces családi videók fórumaként funkcionált, és még startupok sem voltak Európában. Ma viszont milliárddolláros cégek működnek. Ez a konferencia is ezt példázza. Egy évtized alatt valóban gyökeresen át tudja alakítani a modern technológia az életünket, a szakember szerint pedig a következő évtizedben szintén ez fog történni.
Tim Cookkal ellentétben, aki hozsannázta Európát a konferencián, Schmidt realistább és szkeptikusabb hangot ütött meg az öreg kontinens technológiai ökoszisztémájáról. (A konferencián rájöhetett az ember, hogy itt mindenki „ökoszisztémát” szajkóz. Az olyan szavak, mint „ágazat”, „iparág”, „szektor” egyszerűen kimentek a divatból.)
Smidt szerint probléma, hogy az európai egyetemek jóval szegényebbek az amerikaiaknál, de gond az is, hogy sokkal nehezebb itt vállalkozni, mint Amerikában. Úgy fogalmazott: „egy rakás törvény van, ami megnehezíti a vállalkozó dolgát itt, legyen az állami szabályozás, adójog stb. A cégalapítás átfutási ideje sokkal lassabb." Véleménye szerint a kormányok is a probléma részei, nem a megoldásé. Bénázásukkal gyakran szembesül Schmidt. „Találkozok velük, végighallgatnak, nagyon udvariasak, általában véve az európaiak nagyon udvariasak, de aztán nem tesznek semmit.”
„A vállalkozási modell kockázati tőkét igényel, komoly befektetést az egyetemekbe, toleranciát az onnan kijövő diákok őrült ötletei iránt, a finanszírozásukat és a félreállást, hogy hagyjuk őket megvalósítani az ötleteiket. Ez a modell óriási vagyonokat teremtett Amerikában. És Európában is megismételhető, ehhez nem fér semmi kétség" – mondta az Alphabet vezére. Schmidt elmondta, hogy a Google-nek több ezer európai fejlesztője van, akik azért szegődtek el a vállalathoz, mert nincsenek startupok Európában. „Az elmúlt években már látni a változást, de túl lassan bontakozik ki. Ideje, hogy felgyorsítsuk.”
Schmidt optimista az európai technológiai szektor fejlődését illetően. „Minden generációban vannak fiatal emberek, akik hisznek benne, hogy nagy dolgokra képesek. Ezen a színpadon ma megfordultak az Apple, a Google, az Alphabet, az Uber és mások képviselői. És a jövőben jönnek mások. Többen. És a következő évtizedben még a többnél is többen! Mert a világ nagy, és a növekedés emiatt gyors.”
Növekedők: a méret a lényeg
A konferencia másik agyonemlegetett kulcsszava a „scaleable” és a "„caleabaility”, vagyis a skálázhatóság volt. A nehezen fordítható kifejezés egy üzleti ötlet vagy egy startup vállalkozás a növekedési képességét jelenti.
A globalizációnak köszönhetően egy kis startupnak is hatalmas kihatása lehet a világra. Ha olyan terméket hoz létre, ami tetszik a fogyasztóknak, nagyon gyorsan óriási igény kielégítésére lehet szükség. A hirtelen megugró igények kielégítéséhez pedig gyorsan növelhető kapacitásra van szükség.
Ilyen, globálisan sok-sok embert érintő fejlesztésekkel foglalkozik a Google X. Ez kezdett foglalkozni a mesterséges intelligenciával, az önvezérlő autók lehetőségével vagy az élettudományok technológiájával. Schmidt a technománok optimizmusát visszhangozta: „Nagy erőfeszítéssel, kellő mértékű tőkével nagy előrelépéseket tudunk elérni. Ezeket hívjuk holdlövéseknek (moonshots). Jó példa erre a Google-ballonok, amik a déli félteke felett lebegnek, és internetkapcsolatot kínálnak olyan régióknak, ahova soha senki nem fog digitális infrastruktúrát kiépíteni. Én nem hittem a ballonokban. Hála istennek, nem hallgattak rám” – mondta Schmidt.
(Amszterdami tudósításunk a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. közreműködésével készült.)