A nem pénzben biztosított juttatások rendszerének (ismertebb nevén: „cafeteria”) átdolgozása vagy kialakítása során érdemes figyelemmel lenni a fentiekre is, azzal, hogy egy már meglévő juttatási rendszer átdolgozása bizonyos esetekben munkajogi kérdéseket is felvethet.

Hosszú távú ösztönző programok

A munkavállalói lojalitás növelésének módszerei közé tartoznak a munkavállalók részére biztosított különféle ösztönző programok.

Az ilyen ösztönző juttatások esetében a megszerzés feltétele általában, hogy a munkavállaló egy jövőbeni időpontban még a cég alkalmazottja legyen. Az ösztönző juttatások lehetnek rövid távúak (például éves bónusz/prémium) és hosszú távúak (például 2-3 éves részvényjuttatási programok).

A rövid és hosszú távú ösztönző programok keretében szerzett juttatások összege jellemzően, mint munkaviszonyból származó jövedelem adóznak.

„Azonban a részvényjuttatási programok esetében érdemes megjegyezni, hogy több olyan juttatási forma/körülmény is elképzelhető, amikor az adókötelezettségek az általános munkabérhez képest kedvezőbben alakulhatnak. Ilyen lehet például egy Munkavállalói Résztulajdonosi Programon (MRP) keresztül biztosított juttatás, vagy egy olyan globális részvényjuttatási program, amelyben a részvényeket a külföldi társaság juttatja a munkavállalók részére” – hívja fel a figyelmet Kövesdy Zoltán, a Deloitte Magyarország adóosztályának menedzsere.

A fentiek alapján látható, hogy egy munkavállalói csomag milyen sokrétű is lehet, az egyes elemek pedig milyen adókezelést igényelhetnek. HR szempontból is megfontolandó olyan egyedi elemek nyújtása, amelyek megkülönböztethetik a munkáltatót a munkaerőpiacon, amelyek egyúttal igazodhatnak a Társaság employer branding stratégiájához. Továbbá javasolt a munkavállalói igények figyelembevétele mellett a juttatási csomagok kezelésének rendszeres felülvizsgálata is.