„Az OECD-országokban jelenleg az állampolgárok egyharmada nem dolgozik, kétharmad részük munkaképes. 2050-re az elöregedő társadalmak miatt a lakosság fele nem fog tudni dolgozni” – érzékeltette a probléma súlyát Varjú Péter. Bár a nyugdíjkorhatárt több tagállamban is emelni szeretnék, a várható élettartam dinamikus növekedése miatt az egyre kevesebb munkavállalónak egyre szélesebb nyugdíjas kör ellátásáról kell gondoskodnia. „Ez óriási nyomást gyakorol a társadalombiztosítási és egészségügyi rendszerekre, a health care szektor hosszabb távon nagyon jó befektetési pont lesz” – tette hozzá a szakértő.

A politikai széthúzás ellenére is van remény a közös, hatékony gazdaságpolitika kiépítésére. Ennek példáját éppen a védelmi költések megemelésén láthatjuk. Az orosz és amerikai fenyegetések hatására a hadiiparra fordított büdzsé az európai uniós tagállamoknál az átlagosan 2 százalék allati szintről hirtelen 3-3,5 százalék közé emelkedett.

Magyarország: unortodoxiából ortodoxia?

Abban egyet értettek a Befektetői Klub kerekasztal-beszélgetésének résztvevői, hogy Magyarország nem tud beleszólni a világpolitikai trendek alakításába, viszont jelentős mértékben hatnak ránk a globális változások. Hogyha kifejezetten a hazai gazdasági viszonyokat vizsgáljuk, akkor az egyik legfontosabb tényezőt most a 2026-os választások jelentik.

Úgy tűnik, hogy paradigmaváltás történt a Magyar Nemzeti Bank és a gazdaságpolitikai vezetés élén: egyre nagyobb hangsúlyt kap az infláció és a forint árfolyama. Ez a két tényező a jövő évi választások szempontjából is meghatározó lesz. „Ha infláció van, a kormány megy” – vázolta fel az alapvetőnek tűnő összefüggést Varjú Péter. És itt bőven nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal által mért, egyébként 4-5 százalék közötti fogyasztóiár-indexről érdemes beszélni: a lakosság inflációs várakozása ugyanis még mindig 13-15 százalékon áll.