A piacok és a befektetők is hozzászoktak ehhez az új paradigmához. „Csillapodott a hullámzás, a vámokkal kapcsolatos várakozások a 14-18 százalék közötti sávba szűkültek. Míg áprilisban érdemes volt megvásárolni a nagy zuhanást, most már nem a volatilitást, hanem a sztorikat érdemes kereskednünk” – fejtette ki Varjú Péter.

Márpedig az egyedi sztorik szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy milyen makrogazdasági pályával lehet számolni a világ nagy erőközpontjaiban, vagyis az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában és az Európai Unióban.

Történelmi lépések sora az Egyesült Államoktól

Maradva még az USA-nál: a nagy elemzőházaknál általános volt a várakozás azzal kapcsolatban, hogy a vámoknak a GDP-re 2-2,7 százalékpontos lehúzó hatásuk lehet, míg az inflációt 1,2-1,8 százalékponttal emelhetik. Bár a tengerentúlon a fogyasztóiár-index az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed célsávja fölött van, a vámok addicionális hatása egyelőre nem érződik az amerikai inflációban.

Bár széles konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok a vámemelésekből fakadó költségnövekedésüket a fogyasztókra hárítják, Varjú Péter szerint az S&P 500 cégeinek profitmarzsa akár azt is lehetővé tenné, hogy ezeket a pluszköltségeket a gyártók, kereskedők nyeljék le. Hosszabb távon persze óriási kérdést és bizonytalanságot jelent, hogy akár a fogyasztói árak emelkedéséhez, akár az inflációs várakozások gyorsulásához mekkora mértékben járulhatnak hozzá a vámok. Ez már csak azért is kulcskérdés, mert az amerikai GDP kétharmad része fogyasztásvezérelt.