Gyulára érve a Körös-Maros Biofarm Kft. telephelyén ökoüzletember-találkozóra toppanok be. Éppen egy bényei kisvállalkozó osztja meg a mintegy százhúsz résztvevővel a gondjait, többek között azt, hogy egy család már nem elég a vendégfogadáshoz, bővítenie kellene a férőhelyeket, de a biogyümölcsösből nincs annyi bevétele, hogy ezt finanszírozhatná. Egy másik biogazda viszonylag hosszan arról beszél, hogy nehéz szerves trágyához jutnia annak, akinek nincs saját állata. Megint egy másik a biozöldségek értékesítési gondjairól szól. Jellemzően néhány fős, családi vállalkozásokat képviselnek.

- Uniós támogatásból építettük meg ezt az oktatási központot, és ez az üzletember-találkozó is egy uniós projekt része. Ugyanitt nemrég fejeztünk be egy biogazdálkodási tanfolyamot, huszonöt magyarországi és huszonöt romániai résztvevővel - mondja immár a konferenciatermen kívül dr. Ráki Ferenc, a Körös-Maros Biofarm Kft. ügyvezetője és egyben a Zöldfarm tulajdonosa. Magán a farmon ugyanis öt, jogilag önálló társaság és egy alapítvány működik, ám egy kézben és alapvetően egy célért: a jó minőségű biotejért.

A Zöldfarm - szemben a találkozón részt vevők cégeivel és az ágazatban jellemző méretekkel - nem mikrovállalkozás, hanem Európában egyedülálló módon, nagyüzemi szinten valósította meg az ökotejtermelést. Jelenleg is mintegy ötszázötven tehenük van, és körülbelül ugyanennyi növendék marhájuk, vagyis több mint ezer állatot látnak el. Tavaly kétmillió liter biotejet adtak el, az idén meglesz a 2,6 millió liter, igaz, a tehenészet kapacitása ennél is több. Ebből adódik a mintegy 600 millió forint éves árbevételük 60 százaléka. A bevétel 10 százaléka származik a biomarhahús-eladásból, a fő vásárló egy bébiételgyártó. S a 30 százaléka az immár 1300 hektáron, vetésforgóban, biotechnológiával termesztett gabonából, főként tönkölybúzából, napraforgóból. A saját alkalmazottaik száma most éppen 82, s e körül mozog általában.

De ne szaladjunk ennyire előre! Hiszen a vállalkozás megalakulásának és az elmúlt tíz év alatt végbement átalakulásának a története rendkívül érdekes és tanulságos.

#page#

Nyersbőrtől a biotejig

- A rendszerváltás előtt tizenhárom évig tsz-elnök voltam, és öt-hat évig a Hortobágyon agronómus - meséli dr. Ráki Ferenc -, illetve egy darabig az ország főagronómusa a szakminisztériumban. Vagyis korábban is a mezőgazdaságban dolgoztam. Ám 1991-ben megalakítottam a Polimarketing Kft.-t, és ahogy a neve is utal rá, mindenfélével foglalkoztunk. Emlékezetes, hogy felvásároltuk a Téka könyváruház elfekvő készleteit, amelyeket hét istállóban raktároztunk el, és néhány hónap alatt kiárusítottunk. Volt is nagy felháborodás a kiadók részéről, amikor a könyvhéten a Vörösmarty téren megjelentünk egy nagy ponyvával, és arra tettük ki a kínálatot. Megvettünk harminchatezer pár cipőt is, a fő árucikkünk azonban a nyersbőr volt. És - hogy ne szaporítsam a szót - követelésfelvásárlással is foglalkoztunk. Így került hozzánk 1995-ben huszonkétmillió forintért az egykori Lenin Tsz gyulavári állattelepe. Előtte és utána is sok mindent vettünk, följavítottuk egy kicsit, majd túladtunk rajta jó áron. Ám erre a telepre, a kétszáz darab kontraszelektált marhával, a lerobbant istállókkal, a hozzá tartozó huszonnégy hektár földdel és mindössze egynapi takarmánnyal, nem volt vevő. Mivel a családunkban rajtam kívül van még agronómus és állatorvos is, közösen úgy határoztuk, hogy megtartjuk a telepet, és elkezdünk gazdálkodni. Ehhez 1997-ben a Mezőbanktól kaptunk harmincmillió forint hitelt, amiből gépeket vettünk, és kitataroztuk az istállókat, majd további hitelekből működőképessé tettük a céget, amit körülbelül 2000-ig Budapestről irányítottam, ahol éltem. Akkor azonban rá kellett jönnöm, hogy ez így nem vezet sehová. Ezért leköltöztem Gyulára, de előtte még elmentem Dániába, Hollandiába, Olaszországba és Angliába megnézni, hogy ott hogyan működik egy életképes farm. A biogazdálkodással Angliában találkoztam egy juhtenyésztőnél, ami nagyon megfogott, ezért itthon alaposan utánaolvastam, hogy mit is jelent. Arra számítottam ugyanis, hogy ha Magyarország belép az Európai Unióba, komoly támogatásra számíthat az ágazat. Ekkor kértem tanácsot dr. Roszik Pétertől, a Biokontroll Kht. vezetőjétől, akivel közösen már arra kerestük a választ, hogy a kis családi birtokokon, maximum egy tucat állattal bevált biogazdálkodási módszerek vajon megvalósíthatók-e ötszáz marha esetében is. A legnagyobb tehenészet, amit Európában találtunk, száz állatot látott el, százhúsz hektáron. Nekünk ekkor már nyolcszáz hektár földünk volt, ahol tehát első lépésben megterveztük a vegyszermentes takarmánytermesztést, és az ennek alapjául szolgáló vetésforgóprogramot. Később Németországban találtunk egy nagyüzemi tehenészetet, ahol biogazdálkodás folyt, de nem a holstein-fríz fajtával. A következő kérdés tehát az volt, hogy vajon ez a fajta is alkalmas-e erre. Sok-sok keresgélés után kaptunk egy dán címet, ahol a holstein-frízt tartották biomódon, de nekik csak nyolcvan állatuk volt. A német és a dán példa együtt mégis elég bátorságot adott ahhoz, hogy a saját szakembereimet is meggyőzzem, és 2000-ben átálljunk a hagyományosról a biogazdálkodásra. A harmadik évben - ennyi időnek kell ugyanis eltelnie ahhoz, hogy a termőföldben a gyökérzóna kitisztuljon a korábbi vegyszeres gyomirtástól, egyebektől, és felnőjenek, vagyis tejet adjanak az ökomódszerrel termesztett növényekkel tartott állatok - háromszázezer liter biotejet adtunk el hat hónap alatt. Csak a második félévben kaptuk ugyanis meg a bio minősítést. De még abban az évben, tehát 2003-ban elnyerte a tejünk az Év bioterméke elismerést. Majd 2005-ben az OMÉK nemzetközi szakvásár nagydíját.

#page#

Kisebb hozam, több gond

 Ami a hozamot illeti: a biofarmon a mesterséges fokozók, "doppingok" nélkül nevelt állatok természetesen kevesebb tejet adnak, mint a hagyományosan neveltek. Így míg az átállás előtt egy állattól évente 8800 liter tejet fejtek le, ez 2003-ban 7500 literre esett vissza. Amit - az igen szigorú ökogazdálkodási szabályok betartása mellett - mára sikerült visszatornázni 8200 literre.

Azt, hogy mit is jelent a biogazdálkodás a gyakorlatban, Petruzsán Mihálytól, a telep vezetőjétől tudom meg, aki végigvezet a tehenészeten. A borjakat kiscsoportos ketrecekben tartják, és egy állatnak minimum másfél négyzetméter pihenőtér jut. Csak biotejet isznak, az első hetekben szigorúan csak a mamájukét. Innen kerülnek a növendékistállóba, ahol 9-10 hónapos korukig nevelik őket. A nagyobb állatokra az előírás szerint már hat négyzetméter jut, de valójában ennél is több. És bármikor kimehetnek a kifutóba vagy az istálló melletti legelőre. Természetesen nem csak legelnek, hiszen a tehenek elsősorban a vegyszermentesen termesztett takarmányok tudományos alapossággal összeállított keverékét kapják. A gazdaságosság érdekében a tejhozamuknak megfelelő mennyiségben. Azt, hogy milyen jól tartják őket, és milyen jól érzik magukat, a laikus számára is a szép, fényes szőrük mutatja, és hogy ezek az állatok az ember közelében is rendkívül nyugodtak. Antibiotikumot nem kaphatnak, de ha betegség miatt mégis szükségük van rá, akkor ezt követően átkerülnek a biotehenészetből egy hagyományos tehenészetbe. Az istállókban, a fejőállomásokon vagy a tejtartályok környékén is csak az engedélyezett fertőtlenítőszereket használják. Tilos például a vegyszeres légyirtás is. És bár elektromos riasztók vannak, az igazi megoldás a tisztaság - magyarázza a telepvezető. Aki saját bevallása szerint komoly szakmai vitákat folytatott az induláskor Ráki Ferenccel arról, hogy ez a fajta marha tartható-e biomódon, illetve betarthatók-e az ökogazdálkodás igen szigorú szabályai ekkora üzemben. Ám mára nemcsak belátta, hogy lehetséges, hanem elkötelezett híve is lett az ökogazdálkodásnak.

A tejfeldolgozás megszervezése

 Visszatérve Ráki Ferenchez, csak nem hagy nyugodni, hogy mi lesz azzal a tejjel, amit megtermelnek, de mégsem biotejként értékesítik.

- Ezt normál tejként adjuk el a szegedi tejfeldolgozónak, de sajnos értelemszerűen olcsóbban, mint Vácra a biotejet - mondja. A tejfeldolgozás megszervezése volt a telep átállítása mellett a másik legkomolyabb feladat. Miután korábbi partnerük, a szegedi SOLE jó fél évig hitegette őket, hogy megteremti a biotej-feldolgozás feltételeit, majd végül is nem vállalta a beruházást, Ráki Ferenc saját feldolgozóüzem létesítését fontolgatta. Ami azonban - kissé leegyszerűsítve persze a helyzetet - meghaladta volna az anyagi erejüket, hiszen még a magtárak, a trágya- és a szénatárolók közelmúltban felvett, uniós hiteleit is törlesztik. Így 2003-ban rátaláltak a váci Naszálytej Rt.-re, amellyel közösen végzik a késztermék-fejlesztést és a marketingmunkát.

Az, hogy ma már szinte az összes hazai kiskereskedelmi lánc áruházaiban ott van a 1,5 és a 2,8 százalékos hosszan tartó friss biotej, illetve a hűtőpultokban a 3,5 százalékos friss biotej és a -tejföl, a -joghurt szedres és barackos változatban is, a -kefir, nagyon sok anyagi és menedzseri áldozatot követelt.

- Például a gyümölcsjoghurtoknál csak a polcpénz, amit a multiknak fizetünk, körülbelül tíz év alatt fog megtérülni - jegyzi meg Ráki Ferenc. - És ezért az árért a reklámújságjaikba még nem kerülhetünk bele. Tény, hogy a kereskedő árbevétele minden liter tej után nagyobb, mint az enyém.

Ennek ellenére a Zöldfarm tulajdonosa úgy kalkulál, hogy 2007-ben mind a 4 millió liter tejet, amit már most megtermelnek, biotejként fogják eladni. Sőt! 2008-ra szerinte a piac igényei úgy megnőnek, hogy növelnie kell a kapacitását. S mivel a biotejtermelésre az átállási idő, mint fentebb írtuk, három év, éppen a hetekben vásárolt meg Gyulán egy másik, jelenleg 400 marhát és 300 növendékállatot tartó tehenészetet.

- A hazai biotejfogyasztás 95-97 százalékát mi elégítjük ki - összegez. - Rajtunk kívül néhány hazai kisvállalkozás létezik még. Illetve a bosszantásunkra hoztak be a kereskedők német és osztrák biotejet. Mondanom se kell, hogy mi sem Németországba, sem Ausztriába nem exportálhatunk bioterméket, mert ott olyan erős a belső piac védelme.

A kormányzat nem tesz különbséget

 Az uniós csatlakozásba vetett reményei a ma már gyulai üzletembernek csak részben jöttek be. A pályázatok nehézkességeire, a bürokráciára ugyan egy saját pályázatíró szakértői csapat felállításával válaszolt, de komoly csalódást okozott neki, hogy a magyar kormányzat nem tesz különbséget az agrár-környezetkímélő és a valódi biogazdálkodás között. Így annak ellenére, hogy az utóbbi jóval szigorúbb és költségesebb termesztési kultúrát jelent, ugyanazokból a pénzügyi alapokból és ugyanakkora támogatásra tarthatnak igényt, mint bármely más agrárvállalkozás. Ráadásul az illetékes mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatal új biovállalkozásokkal jelenleg nem köt szerződést. S így hiába adná az EU a biogazdálkodáshoz a támogatás 80 százalékát, ha a magyar kormány a 20 százalékát nem teszi hozzá.

- Az is csak a retorikában jelenik meg, hogy az állami földeket kedvezményesen az állattartóknak kell juttatni - jegyzi meg Ráki Ferenc -, valódi intézkedést ennek érdekében senki nem tesz.

Így nem volt könnyű a vetésforgóhoz szükséges földterületeket megszereznie. A bio-gabonatermesztés esetében ugyanis ugyanakkora területen kevesebb terem, mint hagyományosan, és több vele a gond. Mindezek ellenére - csakúgy, mint a tej esetében - a gyulavári Zöldfarm ebben az ágazatban is a bővülést tervezi: jövőre még többet próbálnak exportálni tönkölybúzából Németországba és Svájcba, illetve magas savtartalmú napraforgófajtát termelnek, mert többet fizetnek érte.