A borászatban túl sok helye nincs az államnak - szögezte le a Tokaj Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója, akinek keze alatt tőzsdeképes lett a neves vállalkozás, de belátható időn belül mégsem privatizálják. Roppant hosszú idő alatt térül meg a befektetőnek, hogy Tokaj-Hegyalján, a borászatban fialtatja pénzét. Pedig a pincészetek mind Tokajban, mind az ország más borvidékein évszázadok óta értékőrző kultúra letéteményesei. E "vagyon" képes volt eltartani a szakmát s azokat is, akik a szakismeret megőrzésébe fektetnek be, s gyarapíttatják a szellemi örökséget. A nem Tokajban, hanem az ország nyugati végein tevékenykedő bencések borászati tudományát például szó szerint évezredes múltra alapozzák olyannyira, hogy az elmúlt pár évben teljes megújulást hozó beruházásra s egyben a hagyományokból táplálkozó piacnyitásra adták a fejüket Pannonhalma vallási vezetői s persze világi munkatársai.

- A bencés magyar múltra tekint vissza a bencés borászat - teszi egyértelművé e szellemi örökség mibenlétét Illés Tamás, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet marketing- és kereskedelmi vezetője. - A magyarországi borászat gyökerei Pannonhalmán keresendők, hiszen a 996-ban megérkező, az első monostort megalapító bencések részben hozták, részben felélesztették a rómaiak szőlőművelő kultúráját.

Az ezer év az írásbeliség e fontos központjában sem volt zavartalan, de az adott kornak mindig a legmagasabb szintű pince- és szőlőművelési technológiáját alkalmazták az apátságban. Igaz ez a legújabb időkre is: tíz éve sincs, hogy az új pannonhalmi pincészet koncepcióját megálmodták. A tradíciókon nyugvó, de korszerű, piacképes borok technológiáját tervezték meg, s a ma már valósággá vált "beavatkozást" a főapátság melletti dombokon tetten is lehet érni: ott kapott helyet az acéltartályok rendszere, az erjesztő-"edényekbe" a gravitáció segítségével jut el a nedű a pincerendszer felsőbb traktusaiból. Ugyancsak 21. századi szőlészeti alkalmatosság a parcellákban elhelyezett, a klimatikus viszonyokat mérő műszerek együttese, amely az adatokat a kiszórandó kemikáliákat grammpontosan meghatározni képes számítógépbe továbbítja.

- Keller Bálint pincemester kétszáz évvel ezelőtt a birtok minden dűlőjéről feljegyezte, milyen szőlőkkel dolgoztak a bencések, s milyen borok készültek - utal vissza Illés Tamás a jeles elődök "tankönyveinek" keletkezésére. - Az apátság kilencszáz éves fennállásának időszakára esett a bencés szőlő- és borkultúra fénykora, akkor legalább száz hektáron gazdálkodtak a környéken, hazai és nemzetközi értékesítési hálózattal rendelkezett a birtok. A szervezett gazdálkodás Benedek 6. századi regulájára vezethető vissza. Az írás arra sarkallta a szerzeteseket, hogy önfenntartó rendjük legyen az ima és a munka helyes egyensúlyának megtartása mellett.

I. Ferenc király szociális tevékenységeket osztott a bencésekre, azóta működtetnek iskolákat, szociális otthonokat, s már nem az addig hagyományos fizikai munkára alapozott önfenntartásnak jött el az ideje. Szükség volt "profittermelő" vállalkozásokra - így a borászkodásra -, miközben az ezeréves nemzeti kultúra e részének megőrzését s persze a bencés rendnek, Pannonhalmának a fennmaradását alapvető céljának tekinti az apátság.

Az 1945-öt követő ötvenéves kényszerszünet után nemrégiben újraalapította pincészetét és pincéjét a bencés rend. Az új vállalkozás több mint 50 százalékban a főapátságé, a kisebbségi tulajdonos pedig az MKB Zrt. Az első lépés a szőlőterületek visszavásárlását jelentette, most 52 hektárt - négy dűlőt - mondhatnak magukénak. Régi-új földjeiken 37 hektárt teljesen újratelepítettek az évezred kezdete óta, s belekezdtek a "maradék" 15 hektárnyi szőlő teljes felújításába. Azzal számolnak, hogy 2012-ig fokozatosan nő a meglévő parcellákban termővé váló területek nagysága, s a mostani évi 200 ezer palacknyi bor akkorra 300 ezerre gyarapodhat.

- Ennél többet nem is akarunk készíteni - jelentette ki Illés Tamás. - Ezt a birtokméretet és a pincészetet még jól egy kézben lehet tartani. A háromszázezer palack harmadát helyben értékesítjük, hasonló mennyiséget a Budapest Bortársaság Kft. hálózatában, s százezernyit külföldön vásárolhat meg a közönség.

A mesterség szépsége

A borászat nem ígér gyors megtérülést, hiszen az ültetvény létrehozása és az első komoly szüret között évek telnek el. De ezt tudták, tudják a bencések éppúgy, mint partnerük. Az MKB szigorúan csak a pénzügyi szempontokra - befektetései megtérülésére, a marketingérték hasznosulására - összpontosít, magát a szakmát a bencések "viszik". A hitelintézet még a németországi piaci munkát is mindenestül átengedi partnerének. Igaz, a pincészettel kereskedő német cégek szívesen vennék, ha tulajdonosi mivoltát az ottani bankoknak hatékonyabban kommunikálná az MKB. Bár a német fogyasztók körében nem érv a pénzintézeti háttér, s Illés Tamás úgy gondolja, hogy a belga, a lengyel, az amerikai és a távol-keleti piac inkább kecsegtet eredménnyel.

- A legkomolyabb megpróbáltatás előtt éppen most állunk - érvel a marketing- és kereskedelmi vezető. - Július végének egyik vasárnapján még soha nem látott jégeső szakadt ránk, s vitt el egy teljes dűlőnyi termést. Boraink fognak hiányozni, olyan fajták, minőségek, amelyeket már megszokott a külföldi piac. Az Úr kezében vagyunk, olyan ágazat a miénk, amelyik teljesen a természetből él. Persze ez a szépsége is a mesterségnek.

Vajon ugyanezt a szépséget látja "csak" az a borászati szakember, akinek birtokait ezen az éven nem tépázta meg a jég? A Tokaj-Hétszőlő birtok, amelyik nem pusztán arról nevezetes, hogy a különleges aszúk hazájának kellős közepén találtatik, hanem arról is, hogy a cég azon kevesek egyike, amelyeknek tulajdonosai külföldiek.

A kilencvenes évek kezdetén az állami kézben lévő helyi birtokok kiváltak, társasággá alakultak, s ekkor más nemzetek fiai is bevásárolhatták magukat a földet tulajdonló cégekbe. Így érkeztek francia, spanyol, brit vállalkozások erre a borvidékre, s mindegyik cég jelentős fejlesztéseket, hosszú távú beruházásokat indított el, mindannyiszor a helyi szaktudásra alapozva. És bár idén viszonylag sok eső érte a zempléni szőlőket, a jég nem bántotta a térséget, így az Úrral akár ki is egyezhet a Tokaj-Hétszőlő birtokigazgatója, dr. Kovács Tibor.

Nem csak betenni...

- A húsz évvel ezelőtt megjelent külföldi befektetők kifejezetten azért érkeztek, mert hitték: kemény munkával, sok-sok telepítéssel, beruházással korszerű borászatok születhetnek, s a szigorú termesztéstechnológiával képesek lesznek előállítani azt a különleges minőségű édes italt, melyet sok száz éven keresztül Európában nagy becsben tartottak - tudjuk meg Kovács Tibortól, aki egyik alapító vezetője a térség érdekérvényesítő Reneszánsz Nagy Borok Egyesületnek. - E külföldiek egytől egyig évszázados befektetésekben akarták megtalálni számításaikat.

Nem véletlen, hogy a birtokigazgató szinte feltételes módban fogalmaz. Pedig azt lehetett hinni, hogy a húszévnyi befektetői háttér meggyőz másokat is: itt az ő pénzük helye is. Tény, nem "kopaszodik" a Tokaj-hegy, s a térségben máshol, Tállyán, Mádon, Erdőbényén, Sárazsadányban is megjelentek ismert közszereplők, akik kisebb-nagyobb birtokokat vettek, pincéket építettek, újítottak fel. Mégsem véletlen Kovács Tibor feltételes módja.

- A nagybefektetőknek kicsit elvette a kedvét az, hogy a rendbetett birtokok borainak piaci térnyerése meghiúsult - fejti ki a birtokigazgató. - Pedig a piacot akkor még meg lehetett volna szólítani azzal, hogy vége annak az ötvenévnyi szilenciumnak, amikor a hagyományos minőséget nem állíthattuk elő, nem értékesíthettük. A Disznókő, a Pajzos, a Megyer, az Oremus, a Hétszőlő nevű "külföldi" birtokok azt a nézetet képviselték, hogy befektettek annyit a telepítésekbe, pincék, technológiák, értékesítési rendszerek helyrehozatalába, hogy azt a marketinget, amely az állam dolga, ne csak velük fizettessék meg.

A magyar borok zászlóshajójáért valóban nem vállaltak több felelősséget a korábbi kormányzatok, de elvárták, hogy a teljes nemzetközi marketinget a tokaji borvidéket csak 5-10 százalékban tulajdonló vállalkozások teljesítsék. Kovács Tibor szerint nem is véletlen, hogy folyamatosan szerényebb a boreladás, s az árak sem alakulnak úgy, ahogy azt remélték. Az első időszak befektetőinek egyike-másika nem biztos, hogy ellenállna egy potenciális vevő vételi ajánlatának...

A birtokigazgató szerint a húsz év ahhoz sem volt elég, hogy a térség befogadja a francia, német, spanyol vállalkozásokat. Megmaradtak idegennek, s nem csupán az első időszakban minősítették le - rendszerint teljesen alaptalanul - boraikat azért, mert hoztak igényes termesztés- és feldolgozástechnológiákat, betartatták a minőségi előírásokat.

- Amit sokan reméltek, nem következett be - utal az "idegengyűlölet" hátterére a birtokigazgató. - Úgy számoltak a kistermelők, hogy a régi állami borkombinát a tönkrement orosz borpiaci lehetőségei miatt ugyan kevesebb szőlőt vásárol fel, de az új nyugatiak megveszik a termést, akár jobb áron is. Csakhogy a külföldiek a birtokaik termésén kívül keveset vesznek másoktól, s ha mégis, akkor is szerződésekben előírt minőséget fogadnak el.

Természetesen vannak már növekvő, erősödő hazai tulajdonlású birtokok is. Az 50-60 ilyen, aszút is előállító vállalkozó körül azonban kevésnek adatott meg eddig a technológia többi részébe is befektetni. Így alakult ki és állandósult az a kép, hogy ők a hagyományos eljárások borászai, a korszerűbb, jó minőségű borokat előállítók pedig a külföldiek. Kovács Tibor szerint ez a különbségtétel legalább annyira nem tesz jót a borvidéknek, mint az, hogy egy-két évtizede nem állt a térség nemzetközi marketingje élére a magyar állam.

Nem nagyon tolonganak az új befektetők azért, hogy szőlőhöz, pincészethez jussanak, és unokáiknak értéket, profitot hozó vállalkozást örökítsenek. Bőven van hely a ma tőkéseinek, s a térségnek az lenne igazán jó, ha jönnének pénzügyi vállalkozók is, akik a helyben lévő menedzsmentre bíznák a termelés feladatát, ők maguk pedig "csak" hosszú távú célokat képviselnének.

- Tokaj esetében egyszerű számolás kérdése, hogy nem a maiaknak lesz hasznuk az invesztíciókból - érvel a Hétszőlő birtokigazgatója. - Elegendő csak azt az egy "adatot" figyelembe venni, amelyik azt mutatja, hogy hány éven belül lehet eladni a tokaji bort, s hány - mennyivel rövidebb idő alatt - a vörösbort, amely ráadásul aszúáron kel el.

A számtanpélda megoldása: az aszú "kifutása" öt-tíz év, ennyi időt finanszírozni valóban nem egyszerű feladat. Ezért sem csoda, hogy a Tokajból származó nemes itóka legfőbb cége - a rendszerváltásig állami óriása - pártában maradt, sem kérő, sem eladó nem nagyon volt. Az állam most sem vág bele a Tokaj Kereskedőház valóságos megmentésébe. Az év elején ugyan szerepeltette e cégét a kormányzat az új tulajdonosi programjában, de elég gyorsan "elmúlt" annak az esélye, hogy börzére kerüljön a most már tolcsvai központú vállalat, s papírjait sem vásárolhatja meg kedvezményesen a lakosság.

- A mai vállalatot a régi kombinát romjain alapították meg 1993-ban - mondta el még augusztus elején a Piac & Profitnak Kiss László, a részvénytársaság 2002-ben kinevezett, azóta sajnálatosan elhunyt vezérigazgatója. - A "váz", amely Sátoraljaújhelytől Tarcalig jelentette a vállalatot, 1998-ban még megkapta az oroszországi pénzügyi válságot, fő piaca összeomlását is.

Bár a kereskedőház az államé, életben maradásáról saját maga gondoskodik: 2002 óta azzal, hogy átalakította szervezeti struktúráját, termékei választékát, összetételét. Az eredmény: 2002 és 2007 között az addig 40 ezer hektoliternyi forgalmuk fölment 60 ezerre, az árbevétel 2 milliárd forintról 3,6 milliárdra, a 300 fős társaság 175 fősre karcsúsodott, ingatlanjainak zömétől megvált, és két telephelyre zsugorította magát. Pályázatokon elnyert pénzekből 2 milliárd forint értékű beruházást hajtott végre, létrehozva egy 30 ezer hektoliteres szőlőfeldolgozó és -tároló rendszert. Ha ez nincs, akkor már nem lennének versenyképes borai, nem lennének új, jól eladható termékei a cégnek. A 2002-es 95-5 százalékos belföldi, illetve exportértékesítési arányt úgy változtatták meg, hogy a kivitel meghaladja a 30 százalékot. Így már nem kiszolgáltatottjai a hálózatoknak: ha végképp elfogadhatatlan kondíciókkal akar kereskedőházi borokat értékesíteni valamelyik multi, akkor a társaság nem szerződik.

Ennyire átlátható vállalattal akár tőzsdeképesnek is mondhatná tulajdonát az állam, s az amúgy tőkehiányos társaság feltőkésítésének idehaza kevésszer gyakorolt módját, a tőzsdére vitelt is elindíthatná. Vagy talán mégsem? Kiss László elmondta: a borászatból eszközarányosan másfél százaléknál több profitot nem lehet kihozni, árbevétel-arányosan sem több a haszon a négy-öt százaléknál. Sőt, a hazai piacot "elárasztó" import bor és az árverseny sem szolgálja a hazai cégeket.

Tény, nem kapkodnának a kereskedőház részvényeiért. A társaság birtoka egyelőre nem áru, s belátható időn belül nem vonul ki az állam belőle. Pedig most már tiszta sor lenne az eladás, hiszen a sokáig fő akadály a kereskedőház unszolására megszűnt: az állam a muzeális pincét és a 270 ezer palackos borkészletet végre kiszervezte a cégből.

Visszaküzdött borok

Tokaj-Hegyalja a maga hatezer hektárnyi termőföldjén az elmúlt húsz évben azzal volt kénytelen szembenézni, hogy a termésmennyiségnek harmadát nem tokaji borként értékesítette. Helyi neves borászok filozófiája, hogy 20-25 mázsánál nem termelnek többet egy-egy hektáron, de elérik, hogy a száraz fehérboruk ne is lehessen olcsóbb 7 ezer forintnál. Csakhogy ez a filozófia, a jóval kevesebb szőlő  - Kiss László szerint - sok ezer kistermelőt azonnal tönkretenne.

A kereskedőháznak más út adatik meg, célját, hogy Oroszországba, Lengyelországba és a Baltikumba visszaküzdje Tokaj borait, az elmúlt pár évben hellyel-közzel teljesítette is. A cég kezdeményezésére 2004-ben létrejött egy - a Reneszánsz Nagy Borok Egyesülethez képest - újabb egyesülés, a Tokaji Vinuum nevű, amely azonban nem a főleg külföldi cégeket tömörítő másik csapat ellenében akar tevékenykedni a piacon. Mindenesetre a tradíciók megőrzését felvállaló tíztagú szerveződés két évvel ezelőtt pályázati pénzeket is elnyert az uniótól marketingcélokra. Az 1,1 millió euróból Csehország, Szlovákia, Lengyelország területén segíthetik a tokaji bor piacra jutását, azaz mind közelebb viszik a fogyasztóhoz a portékát. Sőt, a kelet-szlovákiai "tokajik" ellen éppen úgy lehet mind hatékonyabban fellépni, hogy a vevő saját maga ismeri meg a különbséget, s szokik rá a valódi tokajira.

Az ugyan igaz, hogy a kormányzat most is megijedt a kereskedőház "elengedésének" a gondolatától, de legalább egy borászoknak tetsző lépéssel mégis javítja a szakma pozícióit. Az idén már teljes egészében működő szabály, hogy a korábban jövedéki adóként fizetett literenkénti 8 forintnak a 60 százalékát marketingcélokra kell felhasználni. A mostani az első olyan esztendő, amikor már több mint egymilliárd forinttal lehet gazdálkodni. Ennyivel már lehet mit kezdeni, mondta Kiss László, aki 2008-at roppant nehéz évnek sejtette, mivel a sok eső miatt 20-30 százalékkal megnőttek a növényvédelmi költségek az országban. A Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója úgy tartotta: a bor minősége jó lehet még, de az időjáráson kívül más is beleszól a borászok életébe, hiszen a jelentősebb mennyiséget exportálóknak az erős forint felér egy jégveréssel.