Elsőként rögtön le kell szögeznünk: Magyarországon nagyon jó a jogszabályi környezet a kutatás-fejlesztés szempontjából. A társasági adó, az innovációs járulék és a szolidaritási adó egyaránt nyújt kedvezményeket a K+F-tevékenységet végző cégek számára. A probléma csak az, hogy a számtalan jogszabály egyike sem határozza meg kellő részletezettséggel, mit is értünk pontosan kutatás-fejlesztésen.

Szűkszavú jogszabályok

A számviteli törvény - amely mértékadónak tekinthető adózási szempontból - alig pár mondatban definiál, de a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról, valamint a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvények is csak néhány mondatos támogatást adnak a témával kapcsolatban. Sajnos, érdemben nem lehet belőlük kiindulni, mert túl laza a megfogalmazásuk. A számvitelről szóló törvényből annyi mindenesetre kiderül, hogy a kutatás-fejlesztésnek három válfaját különböztetjük meg: alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés.

Hogy melyik iparágban mit lehet kutatás-fejlesztésként definiálni - és elszámolni -, arra nincs igazán kialakult gyakorlat - mondta el a Piac és Profitnak Veszprémi István, a Deloitte adószakértője. Maga a feladat intézményi szinten is meglehetősen bonyolult, hiszen a kutatás-fejlesztés pontos meghatározásához mérnöki tudásra lenne szükség, az elszámolás szabályai viszont a Pénzügyminisztériumban kristályosodnak ki. A szaktárca munkatársai azonban nem értenek ahhoz, hogy egy tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősül-e, vagy sem. Nem is érthetnek, hiszen adott esetben igen bonyolult lehet eldönteni azt, hogy például egy szoftverfejlesztés kísérleti fejlesztésnek, netán alkalmazott kutatásnak számít-e, vagy egyszerű tudásimplementálásnak.

Homályos kutatások

Szerencsére ahhoz, hogy eldöntsük, mi minősül kutatás-fejlesztésnek, és mi nem, jó segédeszköz az OECD kiadásában megjelent - és 1966 óta már többször módosított - Frascati-kézikönyv. A könyv nemcsak abban nyújt segítséget, hogy leírja, mely iparágban milyen típusú kutatás-fejlesztések lehetségesek, hanem abban is tanácsot ad, hogy hogyan lehet az ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódó költségeket elszámolni.

A kézikönyvet lapozgatva meglepő eredményekre juthatunk. Hétköznapi emberek számára a kutatás-fejlesztés a legtöbbször laboratóriumi környezetet és gyanús folyadékokkal teli lombikokat jelent. Ezzel szemben a hétköznapokban a kutatás-fejlesztések spektruma ennél jóval szélesebb, hiszen K+F lehet egy pénzintézeti home banking szolgáltatás kifejlesztése vagy éppen biztosításmatematikai, hitelezési modellek létrehozása is.

Ahhoz azonban, hogy elkerüljük az adóhatóság beható vizsgálatait a kutatás-fejlesztési tevékenységünk körül, érdemes előzetesen megvizsgálni és elfogadtatni munkánkat az illetékes hatóságokkal. Magyarországon általában nyert ügyünk van, ha tevékenységünket a Frascati-kézikönyv ajánlásai alapján szeretnénk elfogadtatni. A célnak leginkább megfelelő intézmény, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) nagyjából el is tudja dönteni egy tevékenységről, vajon az kutatás-fejlesztés, vagy sem. Ám az NKTH még mindig csak egy szakmai szervezet, az adóoptimalizálás végső "legitimálásához" az adóhivatal vagy a Pénzügyminisztérium fejbólintása szükséges. A PM várhatóan csatlakozik az NKTH véleményéhez, és ennek alapján alakítja ki álláspontját. Vagyis a sorrend a következő: amennyiben egy vállalkozás a saját véleménye szerint a Frascati-kézikönyv által kutatás-fejlesztésnek minősülő tevékenységet végez, kérhet állásfoglalást az NKTH-tól. Ezzel felszerelkezve fordulhat a Pénzügyminisztérium illetékeseihez állásfoglalási kérelemért, illetve jövőben megvalósuló kutatás-fejlesztés esetén feltételes adómegállapítási kérelemért. A feltételes adómegállapítási kérelem tárgyában kiadott határozat már kötelezi az adóhatóságot.

#page#

Hiányzik a tudatosság

Sajnos, Magyarországon a kutatás-fejlesztés fogalma még nem ivódott be igazán a cégvezetők tudatába, ehhez nem eléggé felkészültek az adózók. Egy részükben fel sem merül, hogy amit végez, az kutatás-fejlesztés. Mások nem fektetnek energiát abba, hogy kiszámolják: hogyan lehet meghatározni szakszerűen, mennyi a kutatás-fejlesztés önköltsége, pedig ez minden elszámolás alapja. Persze konkrét kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó beszerzésnél, illetve a személyi jellegű költségeknél könnyű az elszámolás, általános költség esetében azonban nem egyszerű feladat meghatározni, milyen vetítési kulcsot kell alkalmazni, hogy szakszerűen elszámolható legyen a kutatás-fejlesztés. Ezzel szemben vannak cégek, amelyek olyan tevékenységeket próbálnak meg beterelni a kutatás-fejlesztés keretei közé - s ezáltal érvényesíteni az adókedvezményeket -, amelyek nem azok, mint például egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítése vagy egy már meglévő tudás saját céges környezetre történő implementálása.

Ebben a témakörben tehát még abszolút az elején járunk egy hosszú folyamatnak, amely jelenleg ott tart, hogy néhány, e területen tapasztalt adótanácsadó cég megpróbálja propagálni a kutatás-fejlesztésben rejlő lehetőségeket, s az adott vállalkozással együtt megvizsgálni, nincs-e olyan tevékenység, amely után ilyen vagy olyan jogcímen kedvezményesen lehetne adózni. Tudatosan feltérképezni a jogszabályok adta lehetőségeket, majd ezek ismeretében rákészülni a folyamatokra, ténylegesen megtervezni, hogyan lehet csökkenteni a költségeket: ez egyelőre Magyarországon még nem létezik, bár egy-egy cég döntéshozóiban már megszületett a felismerés, és elindult valamiféle fejlődés.

Ugyanakkor nemcsak a jelenlegi tevékenységekhez fűződő adókedvezmények kihasználása lehet cél egy vállalat életében, hanem a jövőbeli döntési folyamatokban is szerepet kell kapniuk a K+F lehetőségeinek.

Uniós segítség

A kutatás-fejlesztés az Európai Unió prioritásai között ugyancsak meglehetősen előkelő helyen szerepel, vagyis a K+F-tevékenységhez kapcsolódóan támogatásokat is nyerhet egy cég.

Mint ismeretes, az Európai Unió középtávon a GDP 2-3 százalékára szeretné emelni a tagországokban a kutatás-fejlesztés mértékét. Magyarországon ez a szint egyelőre bőven egy százalék alatt van. Bagdi Lajos, a Deloitte szakértője szerint azonban a helyzet csak a számokban ennyire gyászos. Valószínűleg rengeteg cég végez - önmaga számára is - rejtetten kutatás-fejlesztési tevékenységet. Vagy mert fel sem ismerik, hogy K+F tevékenységet végeznek, vagy nem számolnak azzal, mekkora adókedvezményeket realizálhatnak ilyen tevékenységgel, vagy legrosszabb esetben úgy érzik, túl sok adminisztrációval járna a K+F kimutatása és vezetése a várható nyereséghez képest.

Az első évben valóban több lehet a papírmunka, mint korábban, sőt extrakiadások is felmerülhetnek, mivel nagyobb vállalatoknak szükségük lehet adótanácsadó segítségére is, hogy felismerhessék a K+F körébe tartozó munkafolyamatokat. Az első évet követően azonban az adminisztráció már gördülékenyen megy a maga útján, gyakorlatilag csak más rubrikában kell egyes tevékenységeket elszámolni, mint korábban, az új könyvelésnek pedig csak hozadéka van.

Érdemes megemlíteni, hogy kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettség nincs, vagyis nem kötelező sem a PM-nek, sem az APEH-nek külön nyomtatványokon számot adni a kutatás-fejlesztési tevékenység költségeiről, csak az adóbevallásban kell a megfelelő sorokat kitölteni. Az egyetlen követelmény mindössze az lehet, hogy az adóhatóság kérésére bizonyítania kell a tevékenység utáni adókedvezmények jogos voltát, vagyis jó, ha az adózó rendelkezik bizonyító erejű dokumentummal, például a Pénzügyminisztérium által kiadott állásfoglalással vagy feltételes adómegállapítással.

A jövő zenéje

Létezik hazánkban egy nyilvántartás, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal önkéntes alapon szerveződő rendszere, amelybe regisztrálni lehet a különböző K+F-projekteket. Sajnos, a Nemzeti Kutatás-nyilvántartási Rendszerbe való bekerüléskor egyelőre csak a legelemibb formai elvárásokat vizsgálják, vagyis megmondják, hogy a megfelelő sorok megfelelően vannak-e kitöltve.

A hosszú távú tervek szerint az adatbázist némileg kibővítve elérhetővé teszik a nagyközönség számára is: ez nagy segítség lenne azoknak a vállalatoknak, amelyek mások példáján szeretnék lemérni, vajon az ő tevékenységük belefér-e a törvényileg nem túl szabatos módon meghatározott keretekbe. A rendszer alkalmas lenne tartalmi vizsgálat elvégzésére is - vagyis hogy az NKTH szakértői egy-egy tevékenységről megmondják: kutatásnak számít-e, vagy sem -, egyelőre azonban kapacitáshiány miatt ez is csak a jövő zenéje. Addig is érdemes a Frascati-könyvet forgatni, hiszen az internetről ingyen letölthető ismeretek komoly adózási előnnyel kecsegtetnek a vállalatok számára.

Frascati-kézikönyv magyarul: http://www.nkth.gov.hu/main.php?articleID=3822