Az elkészült sportstratégia, benne a pénzügyi tervezettel, hamarosan a kormány elé kerül. Mennyire számítanak az üzleti világ finanszírozására? - a többi között erről kérdeztük dr. Ábrahám Attila államtitkárt, a Nemzeti Sporthivatal elnökét.

- Az üzleti világ, ha akarjuk, ha nem, érdekeinek megfelelően befolyásolja, átalakítja, pénzben mért rangsorba állítja a nemzetközi versenysportot. Hogyan reagál erre a hazai sportpolitika?

- Becsült adatok alapján ötven-százmilliárd forintba kerül évente a büdzsének a mozgáshiányos életmódból eredő betegségek gyógyítása. Nem túl szerencsés, hogy a közgondolkodás szinte csak az olimpiai sportra szűkül, s lényegesen kevesebb szó esik a rekreációról, a lakossági és a diáksportról. A világ legnagyobb sportfesztiváljai között vitathatatlanul a legnagyobb az olimpia. S az ötkarikás játékok kapcsán állandóan fel-felbukkanó kérdés a sportágak cseréje. Ma nagyon sok olyan vetélkedő szerepel a műsoron, amelyek az üzleti racionalitás alapján nem értelmezhetők.

- Mint az öné, a kajak?

- Vagy mint a vívás, az öttusa, a birkózás. Ezeknek sem a szórakoztatóipari "megnyilvánulásai" az erősek. Így e sportágak mögött meg kell jelennie az államnak, amennyiben a politika, a sportpolitika azt akarja, hogy sikeresen szerepeljenek versenyzőink. Anglia az 1996-os olimpián összesen egy aranyérmet nyert, és belpolitikai válság lett belőle. Végiggondolták a teljes sporttámogatási rendszerüket, majd a brit állam megjelent finanszírozóként ott, ahol az üzleti élet nem vállalt elégséges szerepet.

- Vagyis politikai döntés kérdése is, hogy milyen sportágakra koncentráltan álljon oda az olimpiai rajtkövekre egy-egy ország.

- Ha az a kérdés, hogy szükség van-e a tradicionális magyar sikersportágakra, illetve arra, hogy ezek sikeresen szerepeljenek, az én válaszom az, hogy igen. Mivel e sportágak az üzleti igényeknek többnyire nem felelnek meg, így ha értékközvetítő szerepüket elismerjük, valaki másnak, például az államnak kell fizetnie a révészt. S hogy mikor? Már akkor legyen ott a közpénz, amikor a gyerek belép a vívóterembe, a kajaktelepre, az öttusázók közé, vagy csak később vállaljon szerepet a felkészítésben? Úgy gondolom, hogy az állami támogatásra - például ösztöndíjakra - akkor érdemes sort keríteni, amikor már valamilyen szintet elért a támogatandó sportoló.

#page#

- A labdarúgásból kivonult az állam, az üzleti élet meg bevonult, de a jó eredmények és az üzleti sikerek váratnak magukra. Még a Fradi sem mer vállalkozni arra, hogy tőzsdén jusson friss tőkéhez.

- Gazdasági társaságokon keresztül tisztán a magánszféra tulajdonolja a labdarúgóklubokat. De nem lehet számon kérni az üzleti életben szokásos társasági működés normáit. Ha ezt megtennénk, akkor Magyarországon maximum három focicsapat maradna. De a világon sincs ez másként. A spanyol, az olasz klubcsapatok zöme is a szigorú gazdasági racionalitáson felüli "érvek" mentén működik. Tehát Magyarországon sem lehet csak üzleti döntés, hogy legyen-e labdarúgás, vagy sem.

- A Budapesti Tavaszi Fesztiválnál már érték, hogy valamely cég a rendezvény mellett, mögött állhat.

- A sportolók, a csapatok, a sportrendezvények mögött is megtalálható több jeles hazai cég. Az állam - az 1990 előtti viszonyokhoz képest - jelentős arányban kivonult a sportból, a helyére lépő üzleti szféra pedig voltaképpen dönt is arról, hogy merre fejlődjön a versenysport. Vidéken könnyebb sportot szervezni, működtetni, mint Budapesten. A vállalkozások ott sokszor akkor érzik jól magukat, ha a helyi minőségi sportban szerepet vállalnak.

- Egyedi vállalkozás, hogy a hiányból üzletet szervez Demján Sándor, amennyiben felépít egy lakóparkot komplett foci- és teniszpályákkal, sportcsarnokokkal, uszodákkal?

- Szerintem itt némiképp eltávolodunk a klasszikus értelemben vett versenysporttól, viszont üzleti szempontból értelmezhetővé válik a sport. A Demján-féle ingatlanfejlesztésnél értéknövelő tényező a sportinfrastruktúra, amelyet kifejezetten piaci viszonyok között működtetnek.

#page#

- A piac értékel fel számos sportágat, ezért lehet jó befektetés megközelíthetetlennek tűnő hegytetőkre tévéközvetítést vonzó sípályákat építeni, majd pedig idegenforgalmi létesítményeket telepíteni, hiszen azok a befektetések is megtérülnek.

- A felértékelődő sportágak létjogosultságának elismerése mellett is kételyeim vannak, vajon helyes-e, ha az olimpizmus csak az üzleti érdekek mentén szerveződve fejlődik tovább. Ellenkezésemből nem következik, hogy például a golfnak nem kéne helyet adni az olimpián. Ez az a sportág, amelyik eleve úgy kezdett fejlődni, hogy az üzleti racionalitás irányított minden mozzanatot, beleértve azt is, hogy mely társadalmi réteget célzott meg.

- A sportpolitikának kell-e ösztönöznie az üzleti szférát arra, hogy általában is "beszálljon" a hagyományos olimpiai sportokba?

- A nemzeti sportstratégia pénzügyi tervét hamarosan megtárgyalja a kormány. Ebben a programban szerepel a kedvezményrendszerek szélesítése, hogy a szigorúan vett üzleti logika mellett is megérje gazdasági társaságoknak támogatóként megjelenni a sport mögött. De ez a büdzsé szempontjából azt jelenti, hogy az állam lemond forrásokról. A kormány a központi költségvetés sarokszámainak, illetve az adópolitikai elképzeléseknek a függvényében tárgyal majd indítványainkról. Azt ma még nem nagyon látni, hogy a sport területén is "dolgozna" az ellenérdek nélküli mecenatúra, s azt sem, hogy a multik, jó állampolgár módjára járulnának hozzá annak a közösségnek a sportéletéhez, amelyik révén sikeres gazdasági tevékenységet végeznek.

- Míg itthon a sporttámogatás érdekeltségi rendszerét tervezgeti a kormányzat, addig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság esetleg bevisz néhány övön aluli ütést néhány versenyszámnak...

- A televízió nagyon nagy úr, nem tagadom. Ez még azzal is együtt jár, hogy valóban alkalmazkodnak sportágak a média, a reklám igényeihez. Egyre inkább a show-business részeivé válnak versenyek és versenyzők, de a maga módján ugyanez történik a politikával is. Aggályosan figyelem a nemzetközi olimpiai mozgalomban azokat a tendenciákat, amelyek a szigorúan vett üzleti alapokra helyezik a döntési mechanizmust. Befolyásolni nem tudom persze, de véleményem van róla. Ezért is mentem el a magyar versenyzőkhöz az egyetemi, főiskolai játékokra Törökországba, valamint a németországi, nem olimpiai sportágak világjátékára, ahol most először egységes csapatként jelenhettek meg a magyar sportolók. A magyar sportpolitika szerint ugyanis nem csak olimpia létezik.