A műtárgyvásárlás Magyarországon még a szocializmus idején is kedvelt befektetési forma volt. Nem pusztán a torz piac és a nyomott árak miatt, hanem mert az akkor keletkezett jövedelmek eltüntetésének is szinte egyetlen lehetősége volt. A rendszerváltás után komoly keresletet generált a hirtelen meggazdagodott réteg, ám az eltelt időben folyamatosan kialakult egy jól működő piac. Az árfolyamok az "újgazdag" réteg nyomására eleinte meredeken emelkedtek, az utóbbi években azonban megfelelő jogi szabályzórendszerrel és számos stabil, megbízható piaci szereplővel működő, átlátható piaccá vált a műkincs-kereskedelem.
Nehéz megmondani
Bár Magyarországon a festményaukciók elsöprő fölénnyel vezetik a mezőnyt mind a hírversenyben, mind a leütések összértékét tekintve, egyre gyakoribbak az olyan aukciók, ahol már néhány ezer forinttól lehet licitálni régi tárgyakra, relikviákra. Mivel az ilyen - esetenként interneten keresztül tartott - aukciókon rengeteg érdeklődő megfordul, lehetetlen akár csak közelítőleg is megbecsülni, hogy hazánkban hányan foglalkoznak műtárgygyűjtéssel akár hobbi-, akár befektetési szinten.
A banki szférában megfordulók közül általában a private banking-ügyfelek azok, akik érdeklődnek a műkincsek iránt, ám nekik is csak elenyésző hányaduk. Alig egy-két százalékuk rendelkezik otthoni gyűjteménnyel, és bejáratos az aukciókra is - állították egybehangzóan a megkérdezett private banking-szakemberek.
Az óvatosság és idegenkedés nem véletlen, hiszen az átlagember számára évekbe telhet, amíg megfelelő szakértelemre tesz szert. Ezen felül persze megoldást jelenthetnének a megbízható kapcsolatok is, ám ezek az ismeretségek sem burjánzanak, hiszen egyik oldalon kevés a szakértő, a másikon pedig az elengedhetetlen bizalom hiányzik. A bankok némelyike ugyan készít időről időre ajánló prospektust privát banki ügyfeleinek, mások pedig fórumokat tartanak, az itt megszerezhető tudás azonban csak alapot adhat, biztos tudást semmiképp.
A fő bizonytalanság ezen a területen éppen abból adódik, hogy nincs egy központi terület, mondjuk a Magyar Nemzeti Galéria, ahol anyagi felelősségvállalás mellett készítenének egyes képekről, műtárgyakról eredetiségvizsgálatot. Jó hír viszont, hogy már egyre több galéria ad ki tanúsítványt, anyagi felelősség vállalása mellett.
Ha rendelkezik a vételről dokumentummal, akkor az árkülönbözet után fizeti meg ugyanezt az adót.
A magyar gyakorlatból kiindulók tévesen úgy értelmezhetik, hogy igazából olajfestményekbe érdemes fektetni, hiszen ezek kelnek el az aukciókon a legmagasabb áron. Ugyanakkor egy festmény igazából csak néhány évtized alatt tud komoly nyereséget generálni, így a pár hónapos, egy-két éves befektetési futamidőkhöz szokott üzletemberek számára ijesztő lehet egy ilyen időtáv. Általánosságban elmondható, hogy ha valaki az elmúlt tizenöt évben festménybe fektetett, jelentős nyereséget realizálhatott, sok esetben nagyobbat, mint ha ingatlanba vagy értékpapírokba helyezte volna a pénzét. Ehhez azonban nyilvánvalóan az kell, hogy az érdeklődő kellő anyagi biztonsággal rendelkezzék, s ne rövid távú haszonszerzési céllal vásároljon műtárgyakat.
Aki befektetési céllal vásárol, és rövidebb idő áll rendelkezésére, annak érdemesebb a pillanatnyi rezdüléseket, az aktuális divatot figyelnie. A műkincsek körében éppen úgy vannak "menő" és kevésbé "menő" cikkek, irányzatok, mint a kifutókon vagy a befektetési alapok körében. A piaci szakértők szerint például a grafikák és az akvarellek iránti érdeklődés eddig túlzottan alacsony volt az olajfestmények nyomasztó fölénye miatt, ezért ezek jelentősen alulértékeltek. De például a történelmi évforduló miatt megnövekedhet az érdeklődés az 1956-os relikviák iránt is, így érdemes lehet azokat most áruba bocsátani, akár az interneten keresztül.
A presztízs is pénz
Tendenciának nevezni talán túlzás azt, hogy egyre élénkebb a műkincsek iránti érdeklődés, de megindult egy kitekintés az eddig megszokott befektetési irányokból az újabb, ismeretlen lehetőségek felé, amibe a műtárgyak is beletartoznak. Pénzügyi szempontból tekintve persze logikusnak tűnik, hogy egy diverzifikált kockázatkerülő portfólióba a műkincsek is beletartozzanak, ám szemben a hagyományos befektetési formákkal, a jól megválasztott műtárgy komoly presztízsnövekedést is hozhat tulajdonosának. Ami - bizonyos áttételek után - szintén komoly előnyökkel járhat anyagi és társadalmi téren egyaránt.
