A jogeset

 Egy házaspár külföldön nyaralt, amikor a lakásukba betörtek. A máig ismeretlen elkövetők magukkal vitték a férj személyi igazolványát és a házaspárnak egy hitelintézettel (bankkal) kötött folyószámla-szerződését az ahhoz kapcsolódó dokumentumokkal együtt. A hitelintézet fiókjában két egymást követő napon megjelent ugyanaz az ismeretlen férfi (elkövető), aki számlatulajdonosnak adta ki magát. A bank ügyintézői a személyi igazolvány alapján elvégezték az ügyfél-azonosítást: megvizsgálták a személyi igazolvány érvényességét és valódiságát, összehasonlították a fényképet a megjelent férfi arcával, a személyi igazolványban szereplő adatokat összevetették az elkövető által "fejből" kitöltött bizonylat adataival és a bank rendszerében lévő adatokkal, a bizonylaton lévő aláírást az igazolványban szereplő aláírással és az ügyfél "honos bankfiókjától" bekért aláírásmintájával, és az egyeztetett adatokat aggálytalannak találták. A bank belső szabályzata szerint - a pénzmosás megelőzése és megakadályozása céljából - az ügyintéző köteles volt a szigorúbb ellenőrzés elvégzésére is, így a személyi igazolvány mellett azonosításra alkalmas más igazolványt vagy a bank által kibocsátott bizonylatot például folyószámla-szerződést, előző havi számlakivonatot) is kellett kérnie, továbbá a tranzakció bizonylatán az azonosításhoz használt egyéb okirat megnevezését és számát fel kellett tüntetnie. A bizonylaton nem szerepel az ügyfél-azonosításhoz felhasznált további okmánnyal kapcsolatos adat. Az elkövető az első nap 3 millió, a másodikon 30 millió forint készpénzt vett fel a házaspár bankszámlájáról.

A házaspár a banktól igényelte az elkövető által felvett 33 millió forint megfizetését kamatokkal együtt kártérítés jogcímén. Arra hivatkozott, hogy az ügyintézők az ügyfél-azonosítás és az aláírás vizsgálata során nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható lett volna. Tehát az alkalmazottak mulasztása nemcsak a pénzügyi igazgatás vagy a büntetőjog területén vezethet szankcióhoz, hanem az polgári jogi jogkövetkezménnyel is jár, ugyanis csak a belső szabályzatok és a törvények betartása felel meg a pénzintézettől elvárható gondossági követelménynek. A bank alkalmazottai azzal, hogy nem töltötték ki az azonosításhoz szükséges adatlapot, és nem észlelték az ügyfél-azonosításnál az elkövető által aláírt bizonylaton és a banknál lévő aláírásminták között felismerhető különbséget, megsértették a bank lakossági forint-folyószámlaüzletági és -folyamatszabályzatának rendelkezéseit, ami szerződésszegést jelent. A bank az alkalmazottai által elkövetett szerződésszegéssel okozati összefüggésben lévő számlaegyenleg-csökkenéssel az ügyfeleinek kárt okozott, amit köteles megtéríteni.

A bank álláspontja szerint az alkalmazottak az ügyfél-azonosítást a törvényi szabályozásnak megfelelő belső szabályzatban rögzített előírásoknak megfelelően elvégezték, csupán annak írásbeli rögzítése maradt el. Nem mutatható ki olyan mulasztás részükről, ami a banknak felróható lenne, az írásbeliséggel kapcsolatos mulasztásuk nincs okozati összefüggésben a számlaegyenleg csökkenésével, így a banknak - a kártérítési felelősséget megalapozó felróhatóság, a mulasztás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés hiánya miatt - nincs kártérítési kötelezettsége.

A bank ügyintéző alkalmazottai - akik számára a per eredménye nem volt érdektelen a munka törvénykönyve alapján fennálló anyagi-fegyelmi felelősségük miatt - a peres eljárásban tanúvallomást tettek, amit a bíróság bizonyítékként figyelembe vett. Ezek azt bizonyították, hogy nem ismerték megfelelően a bank belső szabályzatait és a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény alkalmazandó rendelkezéseit, de az ügyfél-azonosítást a szigorúbb ellenőrzés szabályainak megfelelően elvégezték, csak az azonosításhoz használt egyéb okirat megnevezését és számát mulasztották el rögzíteni a bizonylaton. A bank alkalmazottai a személyi igazolványban lévő fénykép és az elkövető arcának összehasonlításával - telt arc, életkor, sötét haj és bajusz - azonosságot állapítottak meg, a személyi igazolvány valódinak látszott, és sérülésmentes volt, a tranzakció bizonylatára az elkövető által tett aláírás hasonlított a banknál lévő aláírásmintához. Ezek miatt az alkalmazottak nem láttak okot az ügyfél rendelkezése teljesítésének megtagadására.

A perben kirendelt írásszakértő szakvéleménye szerint az elkövető begyakorolta a számlatulajdonos férj névaláírását, és az idegenkezűséget tükröző névaláírások felismerése a laikus számára nem volt lehetséges. A kézeredetet meghatározó vizsgálat szakmai szempontból nehéznek minősült, ugyanis az elkövető névaláírásai igen jó minőségű, megtévesztésre alkalmas utánzatok voltak.

A bank és a számlatulajdonos jogviszonya

A bank és a számlatulajdonos között lakossági folyószámla-szerződés jön létre, amelyben a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti. A pénzintézet a számlára befolyó pénzeszközöket használhatja.

A bankszámlaszerződések tartalmát képezik - főszabályként azokra utalással - a bank meghatározott belső szabályzataiban foglalt rendelkezések is, ugyanis a szerződésben a számlatulajdonos kijelenti, hogy azokat magára nézve kötelezőnek fogadja el. A belső szabályzatok rendelkezéseinek egyik része érinti a bank és a számlatulajdonos közötti jogviszonyt, a másik része azonban nem, de azok betartása a bank alkalmazottaira nézve kötelező.

A perben érintett bank üzletszabályzata a törvényekkel összhangban szabályozta, hogy az ügyintézőnek milyen módon kell elvégeznie az ügyfél azonosítását, ha személyesen megjelenik, és a folyószámláról rendelkezik, és mely okiratok, bizonylatok és igazolások (például személyi igazolvány, folyószámla-szerződés, aláírásminta) azok, amelyek bemutatásának elmaradásakor a számlatulajdonos rendelkezésének a teljesítését megtagadhatja.

#page#

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény előírása értelmében a bank vezető állású személye és alkalmazottja - e beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelő - elvárható gondossággal és szakértelemmel, a bank és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével, a jogszabályok szerint köteles eljárni. Gondoskodnia kell arról, hogy a rendelkezési jogosultságot csak a számlatulajdonos és az általa feljogosított gyakorolhassa, ellenőriznie kell, hogy a megbízáson feltüntetett aláírás (ideértve az elektronikus kódot is) megegyezik-e a rendelkezésre jogosult személynek a banknál bejelentett aláírásával (elektronikus kódjával). A bank az aláírások bejelentésének, nyilvántartásának és vizsgálatának belső eljárási rendjét köteles szabályozni is.

Ha a bank alkalmazottai a törvényekben és a bank belső szabályzataiban foglalt rendelkezéseket az eljárásuk során megsértik, és a felróhatóság megállapítható, a bankot kártérítési felelősség terhelheti. Magatartásuk akkor minősül felróhatónak, ha nem úgy jártak el, ahogy az tőlük a fokozott szakmai követelményeknek megfelelően, a bank és az ügyfél érdekeinek figyelembevételével elvárható. A bank kártérítési felelőssége csak akkor következik be, ha ez a felróhatóság és a jogellenesség megállapítható, és a kár bekövetkezése és a magatartás között okozati összefüggés van.

A bank alkalmazottjának a jogszabályokban és a bank szabályzataiban foglalt rendelkezések betartásával kell elvégeznie az ügyfél-azonosítást a bankszámla feletti rendelkezési jog gyakorlása során. Ehhez az előírt okiratokat be kell szereznie, meg kell vizsgálnia és egybe kell vetnie, majd annak megtörténtét és a felhasznált igazolások nevét és számát - szükség esetén - írásban kell rögzítenie.

Véd-e az aláírásminta?

A bank a törvény és a saját belső szabályzata értelmében a tőle elvárható gondossággal köteles megvizsgálni a tranzakciót (megbízást) aláíró személy aláírási jogosultságát és azt, hogy az azon lévő aláírás megfelel-e a banknál korábban benyújtott aláírásmintán lévő aláírásnak. Tehát csak olyan megbízást teljesíthet, amelyen a számla felett rendelkező személy aláírása megfelel a számlatulajdonostól átvett aláírásmintán lévő aláírásnak. Az aláírások összehasonlítása nem írásszakértői módszerrel történő vizsgálatot jelent, hanem csupán annak egybevetését, hogy a megbízáson vagy a készpénz-kifizetési pénztárbizonylaton lévő aláírás módja és az aláírás jellegzetességei egyszerű, de körültekintő és alapos szemrevételezés alapján megegyeznek-e a banknál lévő aláírásmintán szereplő aláírással.

A perben az igazságügyi írásszakértő kétséget kizáróan azt állapította meg a szakvéleményében, hogy a kifizetési pénztárbizonylaton lévő aláírásnál az idegenkezűség felismerése a laikus számára nem volt lehetséges, az elkövető névaláírásai igen jó minőségű, megtévesztésre alkalmas utánzatok voltak, a kézeredetet meghatározó vizsgálat szakmai szempontból nehéznek minősült.

Az ítélet

A perben eljáró bíróság a bizonyítékok mérlegelése körében bizonyítékként fogadta el a bűncselekményt elkövető személy ügyfél-azonosítását elvégző bankalkalmazottaknak a tanúvallomását, valamint az írásszakértői véleményben foglaltakat. Mindezeket összességükben értékelve arra a meggyőződésre jutott, hogy az illetéktelen személy részére történt jogellenes kifizetés során a bank nem tanúsított felróható magatartást, alkalmazottai az ügyfél-azonosításnál a belső szabályzatoknak megfelelően elvégezték a szigorúbb ellenőrzést - ami független attól, hogy a tranzakcióhoz kapcsolódó bizonylaton az azonosításhoz használt további okiratok megnevezését és számát nem tüntették fel -, és az aláírásnál az idegenkezűséget kellő gondosság mellett sem ismerhették fel. Ennek következménye, hogy a bank alkalmazottainak - a belső szabályzatban előírt - írásbeli rögzítés körében tanúsított mulasztó magatartása nincs okozati összefüggésben a bankszámlaegyenleg csökkenésével, így a bank kártérítési felelőssége nem áll fenn, ezért a házaspár keresetét elutasította.

A bűncselekmény elkövetője ismeretlen maradt, ezért a bankszámla egyenleg csökkenésből eredő kárt a házaspárnak kell viselnie.

Megválaszolandó kérdések

- Fennáll-e a bank kártérítési felelőssége a bűncselekménnyel megvalósult készpénzfelvételből eredő számlaegyenleg-csökkenésért?

- Az, hogy a bank ügyintézői az írásbeliséget elmulasztották, önmagában megalapozza a bank kártérítési felelősségét, vagy e mulasztás és a bankszámlaegyenleg csökkenése között okozati összefüggésnek is kell lennie?

- Elfogadható-e a bank érintett alkalmazottainak egybehangzó tanúvallomása bizonyítékként arra, hogy a tranzakció bizonylatán mint okirati bizonyítékon meglévő hiányosság ellenére ők a belső szabályzatban megállapított szigorúbb szabályoknak megfelelően ténylegesen elvégezték az ügyfél-azonosítást, és csupán annak írásbeli rögzítése maradt el?

- Milyen módon történik a banknál lévő aláírásmintán és a tranzakció-bizonylaton lévő aláírások összehasonlítása, és milyen mélységű azok egybevetése?