Roppant becsületesen gatyában rázta az egész portált Korani Eleni. A földszinttől az első emeletig rendezett külsőt varázsolt galériája köré. Jó pár évvel ezelőtt ennyi ereje volt a műkereskedő vállalkozónak, aki azt akarta, hogy az Irányi utcai ház ne süppedjen bele teljesen a szürke, málladozó környezetbe. Ennél többet akarhatott az a Somody Imre, aki nem egy emeletnyit volt képes tatarozni a szomszédos sarokházból, hanem a teljes Centrált. De sem az Ernst Galéria, sem a kávéház nem változtatott a lényegen: a Belváros igazi "vérátömlesztés" nélkül csak elkopni, elnéptelenedni, elértéktelenedni képes.

- Hiszem, ha látom - szakította meg "másmilyen" látásélményét a Náray-kirakatot szemmel felfalni igyekvő asszony, aki kérdésünk elől előbb egy kicsit kitérve, elkanyarodva bevallotta, ott, a Reáltanoda utca sarkánál szokta volt megspórolni azt a kiadást, amit a divatlapok emésztenének fel. - Benézve a szalonba ugyanazt látom, amit az újságban, a számomra megvehetetlenül drága elitdivatot. Bámészkodni itt ingyen is sikerül.

De megmagyarázta a "hiszem, ha látom" válaszát is, amivel végül is felelt érdeklődésünkre. Arra, hogy a Kecskeméti utca, Károlyi Mihály utca, sőt a Petőfi Sándor, a Bécsi, az Október 6. utca autós forgalmának szinte teljes kiiktatásához, a Kálvin tértől a Szabadság térig tartó szakasz "sétálóvá" változtatásához ugyan mit szól? Nyomatékul pedig hozzátette, igen kicsi lány korában élte át a környék utolsó generális átszabását.

- A nagyobb műtét az volt, amikor átadták az Erzsébet hidat, a kisebb meg az, amikor leszedték róla a villamosokat, s eltüntették az akkor még Felszabadulás térnek nevezett Ferenciek teréről az állandóan fütyülő és mindenkit megbüntető hidrogénszőke rendőrnőt.

Alárendelt politika?

Meglehet, a Náray-szalon kirakata előtti "memória-egypercesre" vállalkozó asszonyt valóban érheti meglepetés, hiszen már a pénz is kezd "összeállni" ahhoz, hogy a Belvárosból ismét belváros legyen: az elhagyott üzletek, málladozó portálok, más városrészekbe költöző idegenforgalmi szolgáltatások, értéküket vesztő lakások pedig csak egy kor lidérces álmaiként jönnek elő, a valóság az ellenkezőjéről szól majd. Visszaköltözik az élet, a pezsgés, az üzlet, a minőségi turizmus a város szívébe. Az előzmény pedig az, hogy valami egészen szokatlan történt a city korábbi és mai gazdái között: kitört a béke közöttük. A kívülálló azt hallja és látja, hogy az egymás ellenzékének számító leköszönt, illetve hatalomba került V. kerületi városvezetés mint két tejtestvér, olyan harmóniában építi Budapest Belvárosát.

Nem ilyen hangulatot vélelmeztünk, amikor a már vagy egy éve késlekedni látszó program helyzetét tudakolva találkozót kértünk dr. Steiner Pál országgyűlési képviselőtől. A honatyával - egyszersmind a fővárosi közgyűlés szocialista frakciójának vezetőjével, tanácsnokkal, aki 2006-ig az V. kerület polgármestere volt - még jövő időben beszélgethettünk a projektről. Azóta egy szűkszavú kommünikéből tudjuk, napirendjére tűzte a kormány a belvárosiak pályázatait, a brüsszeli beadványait. Mert hát a döntéseket a kormánynak kell meghoznia, és az Európai Unióhoz beterjesztenie, hogy komoly EU-s pénzt is hozzá lehessen rendelni a beruházáshoz.

- A kormány a jóváhagyását küldheti meg Brüsszelnek arról, hogy a Belváros a projektjeihez szabályszerűen tart igényt a támogatásokra - érvel a több tízmilliárdos segítség megszerzésének módjáról a budapesti politikus. - A program több nagy egységből áll: a Városkapu és térségének, a pesti korzónak, a városházának és a "főutcának" az építéséből, átépítéséből. Már ezek az átalakítások is teljesen új arculatot adhatnak a Belvárosnak. Az V. Kerületi Önkormányzat és a Fővárosi Közgyűlés együtt pályázik e program megvalósítása érdekében mind a kormányzatnál, mind Brüsszelnél.

Az együttműködés tervét, a közös teendők forgatókönyvét mind a két testület elfogadta, és felállítottak három irányító testületet: a Városkapu és az új pesti korzó projektekét Steiner Pál, a "főutcait", azaz a Kálvin tér és a Szabadság tér közötti útvonal átlényegítését pedig az V. kerület polgármestere, Rogán Antal vezeti. A két politikus a másik territóriumában társelnök, és vétójoggal bír, de mostanság sokkal inkább erősíteni, segíteni igyekeznek egymás munkáját. Bizonyára még megannyi közhellyel illethető e rendhagyó politikusi kapcsolat, de Steiner Pált arra kértük, inkább építkezzünk az újság hasábjain is, azaz segítsen látni, milyen is lesz az a környék, amelyet a Náray-divatszalon kirakata előtt megszólított, hitetlenkedő asszony el sem tud képzelni.

- Alig marad autós forgalmú belvárosi utca, az átmenő forgalmat gyakorlatilag megszünteti a hamarosan kezdődő átalakítás, miközben a Kecskeméti és a Károlyi utcában is idegenforgalmi, kereskedelmi célú üzletek sokaságát nyithatják majd meg a vállalkozások - érvel a sorrendben legelőbb elkészülő s bizonyára legtöbb ős-budapesti fantáziáját azonnal megmozgató beavatkozás mellett Steiner Pál, aki hivatalból nem annyira ennek a beruházásnak a pénztárcáját töltögeti, hanem a másik kettőét, a Városkaput és az új pesti korzót megvalósítóét. - Ahhoz nem fér kétség: az ingatlanok értéke, hasznosíthatósága alapvetően megnő, illetve bővül.

Az időben később elinduló programrészről, az új városházáról most még csak az "üzeneteket" fogalmazza meg a frakcióvezető. A tervrajzok azt "ígérik", hogy a mai fogalmak szerinti hivataljellegét levetkezi magáról a leendő épületegyüttes, még akkor is, ha a városházi funkciókat továbbra is ellátják a falak között. Amúgy teljesen nyitott, a város befogadó jellegét tükröző, kulturális akcióknak helyet, teret, a turistáknak látványos programokat kínáló hatalmas agóra lesz. Önmagában nem új a városházának kölcsönözött funkció, hasonlóval kisebb-nagyobb európai városokban lehet találkozni. Nem ritka az sem, hogy az épületek alatt éttermek, sörözők működnek, vagy éppen jégpályán csúszkálhatnak telente a helybéliek, vagy más szabadidős tevékenységhez találnak lehetőségeket.

A Városkapuval - a harmadik fő elemmel - kiegészülő belvárosi projektegyüttes sok is, kevés is. Sok, hiszen évtizedek múltak el úgy, hogy komolyabb gyarapodást elkönyvelhettek volna a belvárosiak, kevés is, mert bár szebb, vonzóbb, befektetőcsalogató lesz a hamarosan valóban elkezdődő átlényegítés, de az igazán nagy dolgokon - például a Kossuth Lajos utca országút jellegének megszüntetésén - most még nem tudnak segíteni. Steiner Pál is utalt rá: a kelet-nyugati átmenő forgalom "kirakása" mellett gondoskodni illik a helyi parkolási lehetőségekről, a helyi lakossági, kereskedelmi célú közlekedésről. Azt remélik a város politikusai, hogy az eredeti Budapest szíve program is progresszíven hathat a további fejlődésre, fejlesztésre. Bár az M0 hiányán - a kelet-nyugati forgalom kitiltásának előfeltételén - így sem lehet segíteni egyelőre, a zsúfoltságot, a túlzott motorizációt meg lehet fékezni.

Steiner Páltól megismerhettünk számokat, így azt, hogy a Budapest szíve programnál önrészre, mintegy 20 százaléknyi saját beruházási forrásra lesz szükség, s 10-12 milliárd forintot kívánnak a feladatokra fordítani. A megvalósíthatósági tanulmány már papíron van, az EU-hoz is eljutottak e dokumentációk.

Igyekezetünk azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől "idő előtt" mást is megtudjunk, mint azt, hogy "a Budapest szíve program addig nevesítetlen kiemelt projekt, ameddig a kormány nem tárgyal róla". Azt elolvashattuk tájékoztatásukból, hogy a tervezet "tavaly valóban zsűri elé került, de továbbfejlesztésre javasolták", azt meg egy hírügynökségi kommünikéből tudjuk, hogy a kabinet zöld utat adott a Budapest szívének, s kiemeltként szerepelteti ezentúl a Belváros átalakításának munkálatait. A kormányzat ügynökségétől nem tudhattuk meg, hogy tavaly, amikor még 24 milliárd forint támogatással is kalkulálhattak az érintettek, most lemondani kényszerültek-e legalább 10 milliárdról, vagy csak még nincs "beárazva" a folytatás, s ezért számol kevesebb pénzzel az országgyűlési képviselő. A lényeg egyelőre mégis az: hamarosan sor kerül az első kapavágásra.

Föld alatti álmok

- A 2006 novemberében elindított program attól példaértékű, hogy nem húzódik el az előkészítése, s nagyon gyorsan "rákanyarodunk" a megvalósításra - előlegezi meg azt a bizonyos első kapavágást Puskás András, az V. kerület alpolgármestere. - A "Főutca", amely nálunk, a Belvárosban nagy F-fel, egybe és idézőjelek közé rakva írandó, a Kálvin tértől induló és északnak tartó tengely, mintegy ötmilliárd forintot taksál, és a pénz nyolcvan százalékát utólag kifizeti az Európai Unió. A várható végeredmény pedig az lesz, hogy az eddig döntően autók által birtokolt közterületeket alapvetően a gyalogosok kapják meg. Az autós tehát csak helyben teljesítendő célja végett jön majd be járművével, a többieknek pedig nem fogja megérni.

Az alpolgármester szavai mást takarnak, mint tíz-húsz tiltó KRESZ-táblát, hiszen a "Főutca" - díszburkolatokkal, megnagyobbított, az úttesttel egy síkba kerülő járdákkal és a helyi üzleti élet úgynevezett kitelepülőit segítő mozgó közműrendszerrel, eszközökkel - minden tekintetben átalakul. Először is a maradék autós forgalom sem lesz "zavartalan", Belváros-Lipótváros alpolgármestere elárulja: a Kálvin tér felől csak az egyetemig haladhatnak, tovább pedig mindössze a buszok szállíthatják az utasokat. Az őspesti - kivált, ha belvárosi is egyben - már fogalmazza is a kérdést, ugyan mi lesz a Ferenciek tere alatti aluljáróval? Tényleg: mi is lesz?

- Betemetik, de majd csak akkor, amikor a Kossuth Lajos utca forgalmát - szintén a Budapest szíve program keretében, de hosszabb távon - eltüntetik - visz közelebb a legutóbbi időkig még csak az álmok kategóriájában szereplő tervhez Puskás András. - Vagyis előbb-utóbb a föld alatt fog vezetni az autóút kelet-nyugati irányban is.

Belváros-Lipótváros alpolgármestere "rövid távon" visszakalauzol a felszínre, az Irányi utcába, oda, ahol az Ernst Galéria falát is hiába hozta helyre a jó érzésű bérlő, hiszen az Erzsébet hídról a Petőfi Sándor utcába, avagy a Március 15. tér felől az Erzsébet hídra a még betemetetlen aluljárón át igyekvő, napi tízezernyi autó és busz gondoskodik a falak kormozódásáról, a koszról, a porról, a zajról, homlokzatomlasztó rezgésről, rázkódásról. A "Főutca" programmal párhuzamosan a Fővárosi Önkormányzat a Március 15. teret alakítja át, mélygarázst épít, s megváltoztatja a mai forgalmi rendet, miszerint az Irányi utcát kihagyva, közvetlenül fel lehet majd hajtani az Erzsébet hídra. A közeli kis - roppant romantikus, igencsak szerethető, ám nagyon vegyes állagú - mellékutcákat szintén tatarozzák, s vélhetően élettel töltik meg a vállalkozók, beruházók. Kevesebb autó és több gyalogos lesz tehát - de vajon az ott élők és ott üzletet, irodát, éttermet, kávézót működtető cégek legnagyobb örömére, avagy fordítva, legnagyobb bánatára?

Felértékelődés rakétatempóban

Az alpolgármester mindenesetre nem hisz abban, hogy a lakosság fogyása folytatódik, ellenkezőleg, a tízezres létszámcsökkenés után új folyamatok indultak el, és erősödnek is fel éppen a lakhatóbbá váló város révén. A hajdani leválasztott lakásokat mostanában összenyitják, igaz, ettől többen még nem lesznek, de akik így cselekszenek, azok alapvetően a Belvárosban érzik jól magukat, itt képzelik el a jövőjüket.

- Elindult a tetőterek beépítésének "mozgalma" is, a helyhatóság pedig csak szabályozási eszközökkel terelgeti ezeket a fejlesztéseket - mutatja be a piaci felértékelődés kedvező "oldalhajtását" Puskás András. - Az önkormányzatnak emellett arra lehet hatása, hogy segíti a belvárosi részek élhetőbbé tételét, javítja, bővülni engedi a szolgáltatási szektort. Amire pedig mind az itt élőknek, mind a város egészének szüksége van, az a parkolóhelyek gyarapítása: magánbefektetőkkel összefogva tudunk egyről a kettőre jutni. Közbeszerzési eljárás résztvevőjeként szerzett koncessziós jogot az OTP Ingatlan Zrt., s a József nádor tér alatt kialakít egy igen nagy befogadóképességű mélygarázst. Másfél éven belül a Bástya utcában, idővel az Úttörő áruház helye alatt szintén vállalkozói tőkével születhetnek meg föld alatti parkolók. A lakók autóinak elhelyezhetőségéről pedig elkezdtük a tárgyalásokat a meglévő és a leendő mélygarázsok tulajdonosaival.

Ha a parkolóóra még nem is, de a visszaszámlálás órája már ketyeg: szeptemberre elkészül a "Főutca" építési terve, s legkésőbb a jövő év elején tényleg sor kerülhet az első kapavágásra. Sőt, nem sokkal később sor kerülhet azokra a szintén első kapavágásokra is, amelyek "mögött" még nincsenek készen teljesen a kivitelezési tervek. Ilyen a Budapest szíve program világörökség-részeként is jegyzett, a Roosevelt tértől a Belgrád rakpartig tartó szakasznak, továbbá a Kiskörútnak a "feljavítása". E munkálatok közül talán a legizgalmasabb beavatkozásra az Astoriánál kerül sor, amennyiben körforgalmat építtet a Fővárosi Önkormányzat. A belváros-lipótvárosi alpolgármester egyelőre még nem tudja, hányadán állnak a budapesti városházán a József Attila utca "átrajzolásával", abba azonban már beavathatja a Piac & Profit olvasóit, hogy a Lánchídra nem a Roosevelt tér megkerülésével juthatnak majd fel az autók.

El akartam adni a Sas utcai lakásomat, de most várok, mondjuk addig, ameddig az euró fel nem váltja a forintot - fogalmazott meg egy garantáltan bizonytalan hosszú távú ingatlanspekulációs programot magának a száz négyzetméteres otthon amúgy Londonban élő tulajdonosa. Most már igazán megéri neki is tartani a portékát, bár ő nem ismeri, csak sejti azt az adatot, amit az alpolgármester tud, és ehelyütt el is mond: nagyon rövid idő alatt a piac 40-50 százalékkal felértékelte az átalakuló budapesti cityt.

Pedig ez még csak a kezdet, az első kapavágás előtti - igaz, utolsó - stáció.