Európára nézve

A japán befektetők kedvelt területei az Egyesült Királyság, Németország, Belgium, Franciaország. A kelet-európai térségen belül azonban Magyarország vezeti a listájukat, mintegy 6 százalékos részesedéssel. A hazánkban megjelent befektetők között is Japánból érkezett a legtöbb, bár az invesztíciók összértékét tekintve az Amerikai Egyesült Államok vezet.

A Magyarországon letelepedett vállalkozások a japán piacról nézve a legtőkeerősebb cégek. Hiszen az elmúlt években a japán gazdaságban tapasztalható nehézségek, majd az országban lezajlott pénzügyi reform ellenére sem tört meg az itteni befektetői lendületük. A pénzügyi váltás, amely végül a japán gazdaság stabilizációjához vezetett, egyetlen Magyarországon is fiókot nyitott bank, az LTCB visszavonulását eredményezte.

Miért itt?

A japánok nem azért fektetnek be Magyarországon, mert a belföldi piacot ígéretesnek tartják. A céljuk az Európai Unió, ahova tőlünk beszállíthatnak. Ennek ellenére, egyelőre a Suzuki az egyetlen, amely elérte az úgynevezett EUR 1 minősítést, ami azt jelenti, hogy terméke európai származású, ezért vámmentesen exportálhat az unión belül. Esetében ugyanis a magyar alapanyagok aránya a végtermékben eléri a 60 százalékot, ami jelentős megtakarítást jelent a vámköltségekben.

Előnyünk, hogy Magyarországról, a térség más országaival szemben, autópályán át vezet az út az EU-ba, a mobiltelefon-hálózat százszázalékos lefedettségű, és az áramszolgáltatóknál sincs fennakadás. Ám a legfontosabb: a relatíve még mindig olcsó, képzett munkaerő és a kedvező alkalmazási feltételek. Továbbá az európai szinten alacsony társasági adó. A japán cégeknél ugyanis a leányvállalatok egy-egy befektetési lehetőségről általában 20-30 millió dolláros határig az anyacég jóváhagyása nélkül dönthetnek. A volt szocialista országok közül pedig szerintük Szlovénia túl drága, Csehországban a foglalkoztatás több költséggel jár, Romániában meg gyenge az infrastruktúra. Ám Lengyelország a befektetőkért folytatott versenyben időnként megelőz bennünket. Tény, hogy a régión belül még mindig nálunk működik a legtöbb japán termelőüzem.

Ne lepődjünk meg!

Magyarország is részt vesz azon a kulturális rendezvénysorozaton, amelyen Japán az Európai Unió tagállamaiban mutatja be hagyományait. S bár az EU-év elsősorban a művészetekről szól, mégis jó alkalom arra, hogy megfigyeljük, miként viselkednek a társasági életben a japánok. Hiszen ezeket akár az üzleti kapcsolatokban is kamatoztathatjuk. Aki szeretné megtisztelni japán partnerét, az ne viseljek sárga ruhadarabot. A nők olyan felsőt vegyenek fel, amelyik eltakarja a vállukat, s szoknyájuk hossza a térd alatt érjen véget. A nadrágkosztüm ne kövesse a test vonalát, a cipő nyáron is legyen zárt, és kis sarkú. A férfiak viseljenek nyakkendőt és lehetőleg jó minőségű, szürke öltöny. A japánok legendásan nagy jelentőséget tulajdonítanak a névjegykártyacserének. Ha szeretnénk megfelelni az ő szokásaiknak, illik hosszasan tanulmányozni a kapott kártyát. De a japánok is felkészülnek az európai szokásokból, ezért ne lepődjünk meg, ha ők meg hozzánk alkalmazkodva mégsem két kézzel veszik azt át, vagy mégsem helyezik ki maguk elé az asztalra, hanem rögtön zsebre teszik. Az európaiak gyakran panaszkodnak, hogy a japánok arcáról nem lehet leolvasni, mit gondolnak magukban. Ez azonban így nem pontos. Valóban kerülik a szemkontaktust, és ha a szemükbe nézünk, akkor azt kihívásnak tekintik. Gesztusaik visszafogottak, fegyelmezettek. Ám bármennyire tűnődő kifejezést öltenek, nagyon is odafigyelnek a beszélgetőpartnerre. S mosolyogva mondanak kellemetlen dolgokat. Ha egy japánnal folytatott tárgyalás végén azzal állunk fel, hogy még gondolkodik, fordítsuk le nyugodtan úgy, hogy nemet mondott. Viszont egyáltalán nem kell feladni a reményt, ha a beszélgetés hosszú hallgatásokkal halad. Ha csöndben maradunk, és nem kezdünk el kínosan feszengeni vagy pláne poénkodni, és nyugodtan megvárjuk, amíg japán partnerünk megszólalj, jó pontot szerezhetünk. Ahogy azzal is, ha pontosak vagyunk. Ez természetesen nem japán sajátosság, de ők különösen érzékenyek rá. Egy japánnal való találkozásra nem szabad sem túl korán, sem késve érkezni. Fontos kérdés, hogy milyen nyelven tárgyalunk. A japánok beszélnek angolul, de nem szívesen. Ezért ha versenytársainkhoz képest előnyre szeretnénk szert tenni, jó, ha mi magunk is megtanulunk néhány udvariassági kifejezetést japánul. Ám, mivel a magyar üzletemberek többsége számára a magas szintű japánnyelv-tudás elérhetetlen, vigyünk magukkal japán-magyar tolmácsot. Az 1989 óta ugrásszerűen fejlődő japán-magyar kapcsolatoknak és a hazai egyetemek japán szakán folyó magas szintű képzésnek köszönhetően válogathatunk a kitűnő japánszakértők között.

A japánok azonban - bár a magyar piacot és cégeinket elismerik - nem tartják elég fejlettnek a gyártási szokásokat és technológiákat ahhoz, hogy magyar vállalatokra támaszkodjanak. Ezért cégeik egyelőre ragaszkodnak saját, általában japán beszállítóikhoz, és inkább azokat telepítik ide, az összeszerelő üzemek közelébe.

Nemzetközi és konzervatív

Az itteni japán nagyvállalatok egyik csoportja nemzetközi (például a Sony), a másik konzervatív (mint Shinwa, a TDK) stílusú. A hozzánk közelebb álló mentalitást a nemzetközi cégek képviselik, oldott légkörű munkavégzésükkel. A konzervatívnak nevezhető japán vállalatoknál számunkra szokatlanul katonás a tempó, és a légkör is túlfegyelmezett.

A japán cégek magyarországi tevékenységét meghatározó szabályokkal - a cégek függetlenségét garantáló beruházásvédelmi, valamint a kettős adózás elkerüléséről szóló kormányközi megállapodással - általában elégedettek a befektetők, akik terveiket jellemzően zöldmezős beruházásokkal valósítják meg. És ha sorra vesszük cégeik földrajzi elhelyezkedését, általában nem távolodnak el Budapesttől. Ragaszkodnak ugyanis a nagyvárosi életformához, a kényelmes pénzügyi szolgáltatásokhoz, a japán éttermekhez, a nemzetközi iskolákhoz, melyeket alkalmasnak tartanak arra, hogy gyermekeik ott tanuljanak.

A legfontosabb hitelező

Hazánk legfontosabb hitelezője is Japán, közép- és hosszú lejáratú hitelállományunk mintegy harmada származik japán pénzintézetektől. Gondoljunk csak a tíz évvel ezelőtt indított, államilag támogatott japán kisvállalkozói hiteltől kezdve a mai napig népszerű japán forrású lakásépítési hitelekre.

Ami pedig a főbb külkereskedelmi számokat illeti: 2004-ben Japánba irányuló exportunk 321,8 millió dollár volt, importunk értéke pedig meghaladta az 1,8 milliárdot.

A legnagyobb zöldmezős

A japánok magas szintű technológiát hoznak be Magyarországra, de az utóbbi években ez még inkább igaz: üzemeikben ma sokkal magasabb a termelékenység, mint korábban. Egy-egy beruházás értéke is jóval magasabb lett: 20 millió euró alatti alig akad.

Új üzemeiket attól a naptól kezdve, hogy a cég megjelenik Magyarországon helyszínt keresni, nem több mint 1,5-2 év alatt megnyitják. S ez nem mond ellent az alapos előkészítésnek, ugyanis amikor idejönnek, már pontosan tudják, mit akarnak gyártani. Az építőipar pedig napjainkban olyan korszerű technológiákkal rendelkezik, hogy a döntés után két-három hónap elegendő a beruházás lebonyolításához, és kezdődhet a próbaüzem. Ez alatt a magyar gyár dolgozói már tréningeken vesznek részt a hasonló profilú japán - vagy annak európai leányvállalatának - az üzemében. A sikeres beüzemelés után pedig a mai követelmény a teljesen selejtmentes termelés.

Az utóbbi hónapok legnagyobb magyarországi japán (sőt a legnagyobb hazai zöldmezős) beruházása a 100 millió eurós - 25 milliárd forintos - dunavarsányi Ibiden. A gyárat július 12-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Iwata Yoshifumi, az Ibiden Co. Ltd. elnöke avatta fel, és augusztusában kezdte meg a működését. A termelőegység gépjármű-kipufogógáz tisztítására szolgáló kerámiaszűrőket gyárt az európai országok ellátására, főbb vásárlói a Mercedes, a BMW, a Ford, az Audi, illetve az Opel. Induláskor az alkalmazottak létszáma közel 200 fő, de a teljes kapacitás elérésekor több mint 700 főt foglalkoztatnak majd. Az Ibiden Co. Ltd. 2004 nyarán hozta nyilvánosságra, hogy második európai termelőegységének helyszínéül Magyarországot, a Dunavarsányi Ipari Parkot választja. Az okok között a kiváló munkaerővel való ellátottságot és a hatékony ösztönzőrendszert emelték ki. Az anyacég egyébként elsősorban elektronikai nyomtatott áramköröket és a kerámiaszűrőket gyárt - Japánon és immár Magyarországon kívül - Kínában, Malajziában, Szingapúrban, a Fülöp-szigeteken, az Egyesült Államokban és Franciaországban. A cégcsoport alaptőkéje 226 millió dollár, az éves nettó bevétele pedig 2003-ban 2,127 millió dollár volt.