Az 1991-ben egymillió forinttal alapított, ma 49 millió forintos törzstőkéjű Ostorházi Kft. gerincét a három Ostorházi fivér - László, Miklós és Zoltán - alkotja. Az, hogy tizenöt év elteltével még mindig együtt a cég és a három testvér, már önmagában is figyelmet érdemel, mint ahogyan az is, hogy a kft. nemcsak a tevékenysége minőségbiztosítását igazoló ISO 9002-es tanúsítványt szerezte meg, hanem a környezetirányítási rendszerét igazoló ISO 14001-et is, és ezenkívül még tagja a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesületnek is. És hogy mivel foglalkozik? Speciális korrózióvédelemmel, felületképzéssel, különleges bevonatokkal, szigeteléssel, tartályok duplafalúsításával és még sok hasonló, a laikus számára nem egykönnyen fölfogható dologgal.

- Hogyan választották ezt a szakterületet, és volt-e valamilyen előzménye a kft. alapításának?

- A nyolcvanas évek közepéig a család élte a szokásos életét, nem nagy jólétben, de szeretetben - indítja húsz évvel ezelőttről a vállalkozás történetét Ostorházi László, a cég pedagógus képesítésű ügyvezetője, aki most végzi a jogi egyetemet is. - 1973-ban Borsodból költöztünk Érdre. Amikor 1986-ban leszereltem a katonaságtól, az éppen akkor nyiladozó gmk-világban a saját lábunkra álltunk. Lélekromboló volt az az életstílus, ami akkoriban jellemezte Magyarországot: napi nyolc órát eltölteni egy munkahelyen, munka nélkül... Azért döntöttünk a gmk mellett, hogy viszonylag a magunk urai lehessünk, és egyben biztosítsuk a megélhetésünket. Úgy döntöttünk: míg mások villanyvonatot vesznek, mi villáskulcsot. A kaszkadőrködéstől az ablaktisztításig mindenféle munkát elvállaltunk. Nekem volt hegymászóvizsgám, korábban ipari alpinistaként is dolgoztam. A kertes házunk garázsában működött a "garázsgarázs", ezzel is foglalkoztunk. Ez az életmód húzta magával a tesókat, a gmk-ból sportegyesület lettünk, egyre szebb és komolyabb feladatokat kaptunk.

- Ez a vállalkozó szellemüket mutatja, de hogyan találtak rá erre a speciális profilra?

- Én soha nem csak az üzlettel, a munkával voltam elfoglalva, már akkor fontos volt számomra a társadalmi szerepvállalás, így lettem az érdi cserkészcsapat alapító tagja. A cserkészet hozta el számunkra ezt a vállalkozást is: egy 1988-as írországi cserkésztalálkozón a német cserkészcsapat vezetője meghívott a saját vállalatához, amely tartályokkal, azok bevonatával foglalkozott. Ő, Schnecke - ez volt a cserkészneve, magyarul azt jelenti, Csiga- tanított meg arra, hogyan lehet a családban amúgy meglévő vállalkozó szellemet üzleti alapokra helyezni. Itt ismertem meg a gyakorlatban az egész folyamatot. Komoly iskola, igazi szakmai továbbképzés volt ez a hároméves oktatás. Az volt a terv, hogy vegyesvállalatot alapítunk Magyarországon, ám mire megérett erre a helyzet, Schnecke meghalt. Így megörököltük a cégvezetési "know-how"-t. Szülők, gyerekek, az egész család, mindent összeszedtünk, hogy létrehozhassuk a saját kft.-nket. A cég elnevezése is felelősségvállalást tükröz: nem bújtunk fantázianév mögé, vállaljuk azt, a család nevével.

- Erősen hangsúlyozza a felelősségvállalást, ennyire fontos ez az ön számára?

- Igen. A társadalmi felelősség megmutatkozott a családi összefogásban, a cserkészhagyományokban, de mindenekelőtt Schnecke önzetlen segítségnyújtása, példája hatott, aki szegény cserkészeket hívott meg magához, hogy világot lássanak, alkalmazta, tanította őket. Az Ostorházi Kft. nem azért alakult, hogy pusztán pénzt keressünk. Az üzleti életben is annak alapvető erkölcsi szabályok. Vannak gátlástalan, pénzsóvár vállalkozások, amelyeket tisztességtelen piaci magatartás, a dolgozók kizsigerelése jellemez. Mi igyekszünk példát adni a tekintetben, hogy egy vállalkozás akkor életképes hosszú távon, ha van önmagán túlmutató célja. Ezt a "profik" misszió, vízió névvel illetik. Nekünk is van missziónk, önmagunkon túlmutató célunk. Ezt kezdetben nem is tudatosan, inkább természetesen fogalmaztuk meg. Ez a cél eleinte a tulajdonosok tisztességes megélhetése volt, ma már viszont ötven család él ebből a vállalkozásból, és mi őértük is felelősek vagyunk. A klasszikus vállalkozás számára az emberek eszközként szolgálnak a profitszerzésre. Nálunk a profit az eszköz, a cél a közjó, az ember. Mi továbbgondolunk, mint egy hagyományos vállalat, mert számunkra a haszon nem csupán egy összeg, nem fejezhető ki forintban. A haszon és boldogság egy ideig párhuzamosan növekszik, aztán nyílik az olló, és a mind több haszon egyre kevesebb boldogságot eredményez. A profit cél nélküli hajszolása nem fenntartható. Boldogságérzés és vagyon szimbiózisban a leghatékonyabban van együtt.

- Miként mutatkozik meg ez a szemlélet a cég vezetése során az emberekkel való kapcsolatban?

- Ma a munkahelyek többségénél nincs meg az a közvetlen kapcsolat, ami egy társadalmilag felelős cégnél elvárás. A vezetők távolságtartók, nem "ereszkednek le" a beosztottakhoz. Itt nincs így. Ha a dolgozók közül kerül ki a vezető, az irántuk is elkötelezett. A konfliktusok jobban oldódnak szép szóval, beszélgetéssel. Ha ez valakivel nem megy, a béke érdekében el kell válni. A cég másik ügyvezetője mérnök-közgazdász, 1998 óta van nálunk. A testvéreimnek nincs felsőfokú végzettsége, ám annál több a tapasztalatuk, a gyakorlatban megszerzett tudásuk. Így a vezetők jól kiegészítik egymást. Ez a felállás a projektvezetői szinten is: mérnökök és nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, gyakorlatban edződött szakemberek vannak pozícióban. Például az egyik legjobb projektvezetőnk korábban postavezető volt, onnan került a fényezőszakmába, de ezt a tevékenységet a gerincsérve miatt abba kellett hagynia. Szóba sem került, hogy megváljunk tőle, nagyon hűséges, nagyon jó szakember, megnéztük, hogyan állja meg a helyét projektvezetőként. Remekül bevált, nem "vezeti meg" senki, sem ügyfél, sem dolgozó.

- Említette, hogy a gmk a garázsból indult. Most saját székházuk és üzemük van Érd határában. Rögtön ide költöztek?

-A család 1991-ben saját telephelyet épített. Ez közös projekt volt, nem külön elszámolású. A társadalom alapegysége a család, a siker az összefogásban rejlik még ma is. A fejlődéssel aztán már három telephelyen működtünk: a közösen építetten, a mostanin - ezt akkor még lízingeltük - és Szigetszentmiklóson, ahol a festőüzemünk ma is dolgozik. 2000-ben mindenestül eladtuk a régi, 4000 négyzetméteres telephelyet: a telket, a házat, a bútorokat, a számítógépeket, a termelő berendezéseket, még a telefonközpontot is. Ez azért is jó volt, mert így újonnan rendezhettük be az újat. De nemsokára ismét költözünk: új telephelyet tervezünk Százhalombattán. De a tevékenységünk hetven százaléka külső munkaterületen zajlik.

- Változott-e a tevékenységi kör az évek során?

- Volt identitástisztulás, de az alpinista múlt eleve alkalmassá tette a céget arra, hogy különleges, állványozás nélküli ipari feladatokat vállaljon, a Németországban tanultak pedig arra, hogy különleges bevonatokkal foglalkozzék. Induláskor főként az építőiparban kaptunk megbízásokat, a festéstől a villámhárító-szerelésig, a szakipari munkák közül pedig a festésre koncentráltunk. Az első nagy projektünk 1994-1995-ben a Lágymányosi híd belsejében futó ivóvízcső belső, élelmiszer-ipari szabványoknak megfelelő, úgynevezett forrón szórt bevonata volt.

- Hogyan jutottak ehhez a munkához?

- Az országban egyedüliként voltunk képesek ezt a feladatot megoldani, csak nekünk volt ehhez megfelelő szakismeretünk és technológiai berendezésünk. Ezt követően aztán ebben az irányban fejlesztettük tovább a tevékenységünket, hiszen több iparágban is szükség van különleges bevonatokra. Én még ma is szívesen veszek részt különleges feladatokban, van olyan munka, amire a cégnél csak nekem van szakképesítésem. A nehéz feladatok megtalálnak minket. Sok megbízás nem pusztán egy feladat elvégzésére vonatkozik, gyakran a megoldást is nekünk kell megtalálnunk hozzá. Igazi kreatív munka. Elismert szakemberei vagyunk ennek a területnek, nemcsak tankönyvírásra kértek föl, hanem az iparág normarendszerének kidolgozására is. Ma képeznek autófényezőket, szobafestőket - ezek a szakmák is a bevonattechnika körébe tartoznak -, de ilyen típusú komplex szakképzés még nincs. A különbséget jól példázza, hogy míg az autófényezésnél adott a festés, és adott a bevonat kívánatos vastagsága, addig például egy orvosiműszer-alkatrész esetében - ilyen megbízást teljesítünk a GE számára - többek között meg kell vizsgálni a hordófelületet, egyedileg kell meghatározni, hogy adott igénybevétel mellett milyen bevonat, milyen vastagsággal minek képes ellenállni. És persze a célt figyelembe véve azt is meg kell határozni, hogy mindezt hogyan lehet megcsinálni.

- Mi volt a legutóbbi különleges megbízás?

- Most például Rómába hívnak, mert levált egy hatalmas hidrogéntartály bevonata. Az én javaslatom az, hogy állványt helyettesítő kötélszerkezet kiépítésével kell a feladatot megoldani. A szakmai elkötelezettség arra késztet minket, hogy lehetetlennek tűnő feladatokat is elvállaljunk. A hegymászó múlt nemcsak a technikák alkalmazásában jelent előnyt, hanem nagy tapasztalatot is a problémamegoldás terén. A hegymászás különleges sport: nem a másikat kell legyőzni, sőt, a siker érdekében össze kell fogni. A hegyek türelemre, bölcsességre, alázatra tanítanak, és arra, hogy elfogadjuk a másik embert és a természetet.

- Ha megenged néhány prózaibb kérdést: töretlen volt-e a fejlődés, vagy voltak gondjaik, és tervezik-e, hogy határozottabban megjelennek a nemzetközi színtéren?

- Küszködtünk azzal, amivel minden hazai vállalkozás: alulfinanszírozott volt a cég. Így sok mindenre érzékenyek voltunk, leginkább a nemfizetésekre, ami legutóbb 2004-ben okozott gondot számunkra. Ebben az időszakban az árbevételünk százmillió forinttal csökkent, de nem kellett senkit elbocsátanunk, és - egy kivétellel - nem is ment el senki tőlünk, a dolgozóink elkötelezettek. 2005-ben háromszázmillió forint volt az árbevételünk, idén, az első negyedévben már látom az első kétszázmilliót. Szerbiában is alapítottunk egy céget ipari bevonatok profillal, egy szerbiai magyar a vezetője. A marketingtevékenységünk eddig a nullához közelített, de be kellett látnom, hogy e téren is kell az erőfeszítés, különösen ahhoz, hogy nemzetközi szinten is ismertté váljunk. Eddig a nemzetközi munkáink esetlegesek voltak, de az a célunk, hogy az Ostorházi Kft. a bevonattechnika terén Magyarország vezető és a legmodernebb technológiák alkalmazásában élenjáró cége legyen, és európai szinten is az élvonalba tartozzék.