Rovarokból szerzünk be majd fehérjét

2018. április 24. kedd - 19:01 / Kriston László
  •    

Nyugi, nem kell rágcsálnunk a rovarokat, porrá zúzzák őket a kedvünkért. Ebből készülnek fehérjedús készítmények, étrendkiegészítők. A természeti környezet is jól jár így, hiszen az állatok takarmányozásához szükséges szója termesztése rendkívül erőforrásigényes és környezetszennyező.

Ahogy a szegényebb néprétegek a fejlődő országokban jómódúbbakká válnak, általában húsintenzív étrendre térnek át. Csak Kína és India feljövő középosztályának létszámát tekintve is egyértelmű, hogy ez óriási környezeti terhet jelent. Az elmúlt 40 évben globális szinten 50 százalékkal nőtt az egy főre jutó húsfogyasztás. Márpedig az állattenyésztéshez is kell fehérje.

Amint nő a hústermelés, hatványozottan emelkedik a takarmányfogyasztás. Egy font (0,45 kilogramm) csirkehús előállításához dupla ennyi (0,9 kg.) takarmány kell. A sertéstenyésztésnél négyszeres ez az arány. (És akkor a vízlábnyomról nem is beszélünk most.)

Szója helyett

Szakemberek eszeveszetten kutakodnak, hogy olyan fehérjeforrásokra leljenek, melyek előállítása nem jár akkora ökolábnyommal, mint a hagyományos állattenyésztés. Jelenleg a “csótánytej” a legújabb ötlet az óriási globális fehérjeéhség csillapítására. Nemcsak az emberiségnek van szüksége fehérjére, hanem az étrendjébe tartozó állatoknak, vagyis a haleledel- és takarmánygyártás is roppant fehérjeigényes.

A McDonald’s már tanulmányozza ezt a lehetőséget, hogy csökkentse beszállítói hálózatában a csirketenyésztés szójaigényét. Az extenzív szójatermesztés vegyszerhasználata szennyezi a talajt, s egyféle tápanyagigényével tovább erodálhatja a termőföldeket. Ráadásul sok helyütt erdőirtást is végeznek (főleg Dél-Amerikában), hogy újabb szójaültetvényeknek adjanak helyet.

Bogárkínálat

Milyen bogár jöhet szóba a legjobb fehérjeforrásként? A tücskök azért kevésbé hasznos jelöltek, mert válogatósak a tekintetben, hogy mit esznek, ráadásul zajosak, s ha ne talán tán kiszabadulnak a tenyészhelyről, kárt tehetnek a mezőkön a növényekben. Egyébként számos országban egyébként megszokott gyakorlat a tücskök evése.

Az ohiói EnviroFlight fekete katonalegyet tenyészt és Cincinnati mellett hamarosan átadja első üzemét, mely ipari méretekben gyártja a cég termékét.

A fekete katonalégy lárvái kalciumban és vasban gazdagok, s mellett szól még, hogy e légyfajta sok olyasféle ételmaradékot képes elfogyasztani, amit más fajták nem.

A közönséges lisztbogár erénye, hogy tenyésztéséhez kevés víz kell, s “meg tudják menteni” a tápanyagokat azokból a szemes takarmányokból, melyeket az állatok nem ehetnek meg, mert mérgezők – de a bogár már nem adja tovább azt a toxikus anyagot (ha őt elfogyasztják), hanem hatástalanítja.

Haledelel gyanánt

A Cargill 2015-ben már végzett kísérletet rovar-alapú takarmányozásra csirkéken, de terveik inkább arra irányulnak, hogy ott használják a bogarakat, ahol a legsúlyosabb a fehérjehiány: ez pedig a haltenyésztés.

A nagy haltenyésztő telepek által használt haleledel negyedét szardella, herring és más olajos halakból teszik ki. Szemes takarmányt és szójababból készült eledelt is kapnak a halak.

A kanadai Vancouver közelében az Enterra Feed nevű cég rovarfarmot üzemeltet. Úgy működik ez, mint egy hagyományos állatfarm: felhízlalják a “jószágokat”, ez esetben a rovarokat. A lárvákat megsütik, kiszárítják, majd kisajtolják belőle az olajat, s végtermékként olyan barnás port kapnak, aminek az illata nem különbözik a pörkölt mogyoróétól. A finomított, feldolgozott rovarokat halak, lábas jószágok, sőt háziállatok eledeleként értékesítik. A cégbe a Cargill fektetett be, mely a 400 milliárd dolláros éves forgalmú takarmánybiznisz egyik nagyágyúja. Jövőre újabb bogárfarmot létesít az Enterra Calgary mellett, mely nagy méretekben lesz képes gyártani a rovarfehérjét.

A Protix nevű cég Hollandiában nyitott fekete katonalegyeket (Hermetia illucens) termesztő telepet, s a svájci Buhler Group, mely növénybetakarító és -feldolgozó gépeket gyárt, 50 millió dolláros befektetésének köszönhetően idén üzembe helyezi második farmját is.

A Beta Hatch Seattle mellett tenyészt közönséges lisztbogarat haleledelnek. A cégbe a Wilbur Ellis agármulti fektetett be.

Túl sok erőforrás igényel a tenyésztésük. (Kép: Pixabay)

Túl sok erőforrás igényel a tenyésztésük.
(Kép: Pixabay)

Takarmányként nem drágább

Sem a holland Protix, sem a kanadai Enterra nem árulta el a Reuters tudósítójának, hogy mik a költségvonzatai a rovartenyésztésnek és haleledellé alakításuknak, de azt állítják, hogy nagyjából egy szinten van vagy egy kicsit drágább, mint a hagyományos haleledel gyártása.

Olyan multik látnak fantáziát a rovarfehérjebizniszben, mint a McDonald’s vagy a Cargill, ami jól mutatja, hogy nagyon is szükség van alternatív fehérjeforrásokra. Ilyen források között az elmúlt években a zöldborsó, a repce, az algák és a bakteriális fehérjék kerültek a kutatók figyelmének középpontjába.

A rovarok bebocsátása a jogalkotók és élelmiszerbiztonsági hivatalok által szabályozott élelmiszeriparba és mezőgazdaságba nem feltétlenül lesz egy szempillantás műve, ugyanis hatástanulmányokat és tudományos vizsgálatokat kell majd produkálni, hogy a bogarak -akár aprított, őrült formában- nem hoznak új mérgező anyagokat a táplálékláncba. A fekete katonalégy tenyésztésére szórványosan már kaptak cégek engedélyt Európában, Kanadában és az USA-ban, főként haledelként való felhasználásra. Innen már csak egy lépés, hogy sertés-, csirketenyésztéshez is használják, majd háziállatok eledelébe is adagolják.

Amin még szintén dolgozni kell, az a fogyasztók percepciója. Sokaknak a gyomra is felfordul attól, ha a rovarok elfogyasztására gondol (hiába por formájában tenné ezt, vagy csak közvetve, olyan állatok fogyasztásával, melyek rovarfehérjéken híztak), pedig az a történelem folyamán az ember évezredek óta csócsálta-ropogtatta a bogarakat, csak éppen nem az iparilag fejlett országokban. Természetes körülmények között a halak is meg-megesznek vízbe került bogarakat.

(Reuters)