Az energiahatékonyság javítása iránt jellemzően a 2000 előtt épült házak tulajdonosai érdeklődnek. Ezeknek az épületeknek a túlnyomó része rossz energiahatékonyságú. „A vidéken élő családok jövedelmük csaknem felét költik lakásfenntartásra a magas rezsiköltségek miatt. Ezt jelentősen lehetne csökkenteni jobb energiagazdálkodást eredményező beruházásokkal”– mondja a tanulmányt készítő Gulyás István építészmérnök, épület-energiahatékonysági szakértő.
A válaszadók 41,6 százaléka (208 fő) 1980 előtt, típustervek alapján épült, átlagosan 105 négyzetméter fűtött alapterületű családi ház tulajdonosa. Ez az úgynevezett 10x10 méteres, „kádárkocka” ház egy kis előtérrel: fűtési költségük magas, átlagosan 600 ezer forint a évente.
1980 és 1990 között, ugyancsak típustervek alapján épült „kádárkocka” típusú házban él a válaszadók 23,8 százaléka (119 fő). E házak rendszerint valamilyen toldalékkal, szobával, kamrával, kazánházzal lettek kibővítve, fűtött alapterületük átlagosan 133 négyzetméter. E házak energiahatékonysága valamivel kedvezőbb, átlagosan 550 ezer forint éves energiaköltséggel.
A megkérdezettek 19,8 százalékának (99 fő) 1990 és 2000 között épült az otthona. Ezek átlagosan 118 négyzetméteres, jellemzően modernebb, változatos épületek, ahol sok esetben a garázsok is a lakások részeivé váltak, fűtéssel ellátva, tároló funkcióval. Az épületek energiaköltsége átlagosan 525 ezer forint évente.
A válaszadók 19,2 százaléka (96 fő) 2000 után épült családi házban él. Itt már nem fűtik a garázst, nőtt a lakás alapterülete, mivel több szobát alakítottak ki. Ezen ingatlanok átlagos fűtött alapterülete 112 négyzetméter, éves energiaköltsége átlagosan 325 ezer forint.
A válaszadók 38 százaléka használ műanyag nyílászárót és két százalék fémet. 2000-es évek után a tulajdonosok szinte kizárólag műanyag nyílászárót választottak homlokzati nyílászárónak. Többek között ez is okozza, hogy ezeknek az ingatlanoknak lényegesebben kedvezőbb az energiaköltsége.
A válaszadók 60 százalékánál régi fa nyílászárót szereltek be, amelyek hőszigetelési képessége nem megfelelő. Az egyik legjelentősebb megtakarítás éppen ezen a területen érhető el.
Fűtés és melegvíz
A megkérdezettek körében még mindig többségben van a cirkófűtési megoldás (36 százalék) és a gázkonvektoros fűtés (12 százalék), valamint a vegyes tüzelésű kazán (12 százalék). A kandalló vagy cserépkályha aránya 6 százalék, elektromos fűtés 1 százalék, de megjelentek a korszerű megoldások is a kondenzációs kazánok formájában, 13 százalékban.
A válaszadók által leggyakrabban használt, meleg vizet előállító készülék a villanybojler (30 százalék), külön mért áramról. Jelentős arányt képvisel az átfolyós kombi kazán (20 százalék) és a gázbojler (20 százalék); kondenzációs kazánt 17 százalék használ. Emellett kis mértékben is ugyan, de már megjelent a megújuló energia (4%) is a melegvíz előállítása során.
Összevissza energiahatékonysági beruházások
A válaszadók 11 százaléka átfogó energiahatékonysági felújítást valósított meg. Egyforma arányban, 10-10 százalék végezte el a teljes homlokzati hőszigetelést, a külső homlokzati nyílászárók cseréjét, fűtéskorszerűsítést.
A felmérés következtetése, hogy jelentős hiányosságok vannak az energiahatékonysági beruházások területén. „A felújítást végzők sok esetben nem ismerik a folyamatok megfelelő technológiai sorrendjét. Ezért csupán a várható hatékonyságjavulás töredékét tudják elérni” – mondta Gulyás István.
Árnyékolástechnikai beruházást a válaszadók mindössze 4 százaléka végzett. Az adatokból kitűnik, hogy a nyílászáró csere nem mindig járt együtt az árnyékolástechnikával, ami arra utal, hogy nem tartják fontosnak. Pedig a nyílászárócsere alkalmával megrendelt megfelelő árnyékolási megoldások jelentősen javítják az energiahatékonyságot, és a költséghatékonyabba megoldás is.
Világítástechnikai korszerűsítést a válaszadók 3 százaléka végzett, jellemzően valamilyen más beruházás mellett. Vélhetően a korszerűsítése kedvező ár-érték aránya miatt döntöttek-e fejlesztés mellett, mert már rövidtávon is mérhető megtakarításokat eredményez.
Megdöbbentő, de az autónkkal többet törődünk, mint az otthonunkkal!
Gulyás István szemléletváltásra tart szükségesnek. Egy átlagos autótulajdonos évente 60–80 ezer forintot fordít járműve fenntartására és karbantartására, miközben ugyanezt elmulasztja legértékesebb vagyontárgya, a saját otthona esetében. „ Ingatlanjainkkal nem úgy foglalkozunk, mint az autóinkkal. Nem vizsgáljuk felül állapotát megfelelő időközönként, a kötelező vizsgálatokat is csak muszájból tesszük meg. Ami éppen elromlik vagy tönkremegy, ahhoz nyúlunk csak egy-egy felújítás során” – vonja le a tanulságot.
Pedig már néhány tízezer forintból energiatakarékosan felújítható a világítástechnika, mellyel akár 90 százalékkal csökkenthető a világítás áramfelhasználása. Ennek háromszorosából már megvalósítható a tetőtér kőzetgyapottal való szigetelése, amely akár 30 százalékkal olcsóbbá teheti a fűtést –mutat rá a szakértő.
