A globalizáció átka: 200 000 farmer lett öngyilkos

Nincstelen, pontosabban eladósodott földművesek ezrei menekülnek az öngyilkosságba Indiában. Becslések szerint az elmúlt 13 évben anyagi problémák miatt 200 000 paraszt vetett véget önkezével az életének. A jelenség tehát nem új keletű, az öngyilkossági ráta azonban nem mutat csökkenést. Aktivisták a globalizációt és az ország agrárpolitikáját hibáztatják, amely együttesen adósságlavinát zúdít a parasztok nyakába.

A farmerek (tömeges) öngyilkosságai 1997-ben kezdődtek. Ekkor kezdték kontrolálni a vetőmag-kereskedelmet a nagyvállalatok. Legalábbis ezt állította a CNN adásában a földműves-közösségekkel dolgozó aktivista, Vandana Shiva. "Ez közvetlenül kapcsolódik az eladósodottság problémájához, amit a globalizáció által okozott két tényező idézett elő." Az egyik a vetőmag-utánpótlás átjátszása a vegyipari konszernek kezébe. A vetőmagárak ezzel megugrottak, még nehezebb helyzetbe hozva az eleve szegény farmereket. A másik tényező az volt, hogy azokban az években az agrárium nemzetközi szintű túltermelése miatt egyre csak csökkentek az élelmiszerárak, így a termény mind kevesebb és kevesebb bevételt hozott a gazdáknak.

A 200 000-es öngyilkosságra vonatkozó adat nem rémhír, azt az indiai kormány is megerősítette. Többségük gyapottermelő farmer India Maharastra és Andhra Pradesh államaiban. Tulajdonképpen hasonló sarokba szorítottságot látunk ezekben az esetekben, mint amikor a fejlett világban költekezték túl magukat házvásárlással, autóvétellel, féktelen "shopingolással" az emberek. Csak míg itt luxusigények okozták a középosztály vesztét, Indiában az egyszerű megélhetés maga veszélybe. És itt nem a bankok nyújtották a hiteleket...

India gazdasága - számokban

Tavaly India GDP-je 1,243 trillió dollárt tett ki, amellyel 12. legnagyobb nemzetgazdasága a világnak.

Az egy személyre jutó kereslet 1068 dollár volt, amivel már csak 128. helyet tudott elérni a világranglistán.

Ha az elkölthető keresletről van szó, India a világ 4. legnagyobb gazdasága.

A hivatalos munkaviszonyban állók száma eléri a 516,3 milliót, ez a második legnagyobb a világon.

A szolgáltató szektorok a GPD 54 százalékát adják, míg az ipar 18 százalékot tesz ki.

A megtermelt javak 24 százalékát külföldre exportálják (2006-os adat).

Lakáshitel helyett vetőmaghitel

Amikor beáll a fizetésképtelenség, s a gazda nem képes tovább törleszteni hiteleit, abban a pillanatban elveszti a birtokjogát földje felett, és azok átszállnak a vetőmagokat (hitelben) nyújtó multinacionális vállalatok tulajdonába. "Amikor beáll a fizetésképtelenség, a farmer megissza a rovarirtó szert", mondta Shiva. "Ennek nagyon is köze van a negatív gazdasághoz, amelyben az agrárium sokkal többe kerül, mint amennyi bevételt a termés valaha nyújtani képes a gazdának."

A vállalatok megjelenése olyan gyom- és rovarirtó szerek, vetőmagok bevezetését hozta magával, amelynek beszerzése egy átlagos termelőnek akár 10 000 rúpiájába is belekerül (219 000 dollár). Elkezdődött a lefelé csúszás az eladósodás spirálján.

Szegény embert nemcsak az ág húzza: a globális felmelegedés

Az indiai kormánnyal együttműködő szakértők cáfolják, hogy a globalizáció lenne a nagy számú öngyilkosság oka és rámutatnak, India más államaiban sikerrel folyik a gyapottermesztés. Éhínségről nem kell tartani, mert a hivatalos adatok szerint a kormány gabona-tartalékai képesek kiegyensúlyozni egy esetleges száraz időszak gyengébb terméshozamát is.

A globális felmelegedés kétségtelenül szerepet játszik az eladósodási folyamatban: tavaly nyáron 25 százalékkal kevesebb eső esett a monszun-időszak átlagos csapadékmennyiségéhez képest. E szárazságok erősödése, gyakoribbá válása várható. Az indiai kormány ezért ma már szubvencionálja mind a vetőmag- és az üzemanyagárakat. Ez viszont az ország növekvő deficitjére van kedvezőtlen hatással.

Mezőgazdasági szakértők hangsúlyozzák, Indiának meg kell tanulnia kevesebb vízből nagyobb termést produkálnia.

Adósság-spirál: lecsúszó népréteg

A bengáli öbölnél húzódó területeket nagyjából érintetlenül hagyta India ipari és gazdasági fejlődése. 1,1 milliárd ember él itt a mezőgazdaságból, állítja a New York Times. De az agrár-tevékenység csak 17 százalékát adja India GDP-jének. Ez jól mutatja, mennyire marginalizálódott az az üzlet, amiből ilyen temérdek ember próbál megélni. A földműves lakosság körében magas az írástudatlanok aránya.

A 2009 tavaszán tartott választásokon a kongresszusi párt adósságelengedő programot jelentett be, amelyet állami tulajdonú bankok kiviteleznének. A párt foglalkoztatási terve a munkanélküliekből álló vidéki családok megsegítése érdekében 100 fizetett munkanapot garantált minden ilyen família egy tagjának, 100 rúpiás (2,19 dolláros, vagyis alig 570 forintos) napi díjjal.

Megfigyelők rámutattak, India társadalmának e része csak akkor kerülhet ki a kátyúból, ha megtanul olvasni, és a gazdaság más területein helyezkedik el (főleg a gyors tempóban fejlődő szolgáltató szektorokban), mivel a globális felmelegedés szorításában a mezőgazdaságban már nem maradtak akkora lehetőségek, amik ilyen nagyszámú embertömeg alkalmazását tennék szükségessé. A GDP 17 százaléka, amit az agrárium termel meg (más forrás szerint ez 28 százalék), aligha elegendő a munkavállalók 50 százalékának eltartásához!

Mit hoz a jövő?

A válság előtt az indiai gazdaság évente átlagosan 7,5 százalékkal bővült. Az órabérek az elmúlt évtizedben megduplázódtak. Bár a Goldman Sachs 2007-ben azt jósolta, az egy főre jutó GDP megnégyszereződik 2020-ra, ez csak a társadalom egyes rétegeit érinti. Még mindig Indiában ölti a legnagyobb méreteket a szegénység: a gyerekek 47 százaléka éhezik, s a népesség 42 százaléka a létminimum alatt él, vagyis napi 1,25 dollárból, vagy ennél is kisebb összegből.

Véleményvezér