A szociális hozzájárulási adó tekintetében a gyakorlati tapasztalatok indukálta pontosítások, illetve a kapcsolódó jogszabályokban bekövetkezett változások miatti módosítások öltöttek testet 2015. január 1-jétől az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) vonatkozó rendelkezéseiben.
Más fontos változásokra is ügyelnie kell a munkaadóknak!
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosított rendelkezése szerint 2015. január 1-jétől a terhességi gyermekágyi segély helyett - pénzbeli ellátásként - csecsemőgondozási díjat állapítanak meg az érintett természetes személy számára. A pénzbeli ellátás elnevezésének változása átvezetésre került a szociális hozzájárulási adóra vonatkozó szabályokon is. A 2015. január 1-jét megelőzően született gyermekekkel összefüggésben továbbra is terhességi gyermekágyi segély folyósítása történik a jogosult számára, ezért a szociális hozzájárulási adó tekintetében átmeneti rendelkezés vonatkozik arra, hogy ahol a törvény csecsemőgondozási díjat említ, azon terhességi-gyermekágyi segélyt kell érteni, ha az ellátásra való jogosultság 2015. január 1-jét megelőzően nyílt meg – figyelmeztet szakértői cikkében együttműködő partnerünk, az Adó Online.
Az adóalap megállapítására vonatkozó szabály pontosítása:
Az Eat. 457. § (1) bekezdése szerint „a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér 112,5 százaléka. Az adó alapja legalább az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér 112,5 százalékának harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.”
Az Eat. nem határozza meg elkülönítetten a társas vállalkozói jogviszonyt, ezért a hivatkozott rendelkezésből az is levezethető, hogy a nevesített kifizetők a tagjukkal fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel legalább a minimálbér 112,5 százaléka után kell megfizetni a szociális hozzájárulási adót. Adófizetési kötelezettséget megalapozó jogviszony – egyebek mellett – például a munkaviszony is, aminek esetében azonban egyetlen kivételként nincs felszorzás. Ha viszont a tagnak nincs heti 36 órát elérő munkaviszonya, az adott cégben, vagy máshol, ami egyébként összeszámítható, mint munkaviszony, sajnos, meg kell fizetni az szociális hozzájárulási adót a 112,5% után. A különös szabályok alkalmazása alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezések szerint a kifizetőnek akkor nem kell alkalmazni a különös szabályokat, ha tagjuk más kifizetővel is olyan jogviszonyban áll, mely megalapozza a minimálbér 112,5 százaléka utáni fizetési kötelezettséget, és ennek a kifizető eleget is tesz.
A különös szabályok alóli mentesülésre vonatkozó szabályok pontosításának eredményeként egyértelművé vált, hogy a minimum adóalap (Tbj. szerinti minimálbér 112,5 százaléka) után a szociális hozzájárulási adót – hasonlóan a járulékfizetés szabályaihoz – csak egy meghatározott jogviszonyban kell megfizetni.
A szociális hozzájárulási adó terhére érvényesíthető adókedvezmények rendszerében a kedvezményezett adóalap megállapításával összefüggésben egyetlen esetben kellett arányosítani, mégpedig akkor, ha a munkavállaló foglalkoztatására részmunkaidőben kerül sor.
Részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt.
A 2015. január 1-jétől hatályos módosítás egyrészt hiánypótlás, abban a tekintetben, hogy a kutatók foglalkoztatása utáni adókedvezmény 2014. január 1-jétől kiterjesztésre került a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt munkavállalót foglalkoztató - vállalkozásként működő kutatóhelynek minősülő – kifizetőre is. Az érvényesíthető kedvezmény alapja ebben az esetben is a bruttó munkabér, de legfeljebb 200 ezer forint adómegállapítási időszakonként. A kedvezmény mértéke 14,5 százalék. A szabályozás azonban nem tartalmazott arányosítási szabályt részmunkaidős foglalkoztatás esetén, amelyet 2015. január 1-jétől pótolt a jogalkotó.