Az Európai Bizottság 2013. november 25-én módosító javaslatot nyújtott be az Anya- és Leányvállalat Irányelvhez, amelynek segítségével gátat kíván vetni az egyre jobban elharapódzó, Európai Unión belüli társaságiadó-elkerülésnek.
„Nem engedhetjük többé meg magunknak, hogy potyázók hatalmas profitot zsebeljenek be az EU-ban anélkül, hogy hozzájárulnának a közterhekhez” – jelentette ki Algirdas Semeta adóügyekért felelős uniós biztos. A bizottság javaslata olyan kiskapuk bezárását segítené elő, amelyeket jelenleg is számos társaság alkalmaz annak érdekében, hogy kevesebb adót fizessenek csoportszinten. Az adóelkerülés miatt egyébként évente nagyságrendileg 1000 milliárd eurótól – hozzávetőlegesen a magyar GDP tízszeresének megfelelő összeg – esnek el az EU tagországai, így teljesen érthető az egyre határozottabb fellépés ezen a területen.
A bizottság szerint így az irányelv egyenlő versenyfeltételeket teremt majd a tisztességes vállalkozások számára anélkül, hogy lehetőséget kínálna az ügyeskedésre, amit Brüsszel agresszív adótervezésnek nevez – közölte hétfőn Semeta.
Adózási területen, az unió egyik legrégebben hatályban lévő direktívája az anya- és leányvállalati irányelv. Célja, hogy korlátozza a különböző uniós országokban működő anya- és leányvállalatok közötti osztalékfizetés kétszeres adóztatását, és ezzel biztosítsa a tőke szabad áramlását a közösségen belül – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda legfrissebb összefoglalójából.
Az irányelv szerint – írja a jelentés –, ha egy uniós leányvállalat uniós anyavállalatának osztalékot fizet, akkor – bizonyos feltételekkel – az osztalékot a leányvállalat országában nem lehet forrásadóztatás alá vonni. A szabály szerint az osztalék után az anyavállalat országában sem kell társasági adót fizetni, illetve ha igen, akkor ebbe beszámításra kerül a leányvállalat országában már megfizetett társasági adó. Ebből adódik, hogy az uniós országokban keletkező társasági nyereséget csak egyszer adóztatják meg, és amikor azt a vállalkozáscsoporton belül osztalék formájában kiosztják, a nyereséget nem terheli újabb adóteher.
„Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk az adóelkerülés visszaszorítását célzó intézkedésekkel EU-s szinten is. Az EU adópolitikai céljai közé tartozik az adózási akadályok lebontása és a határon átnyúló adózási kérdések, mint a kettős adóztatás elkerülésének kezelése és ezáltal egy jobb gazdasági környezetet létrehozása. Azonban amikor mindez átcsap egy adóelkerülő magatartásba, akkor az EU döntéshozóinak nincs más lehetősége, mint bezárni ezeket a kiskapukat. A bizottság által az Anya-Leányvállalat Irányelv módosítására benyújtott javaslata pedig egy ilyen jogi kiskapu bezárását célozza, amely biztosítaná az unión belüli tisztességes versenyt, valamint növelné az adott tagállamok államkasszáinak bevételeit is” – mondta el Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.
Így szigorodik
Az Európai Bizottság javaslata értelmében egyrészt a tagállamoknak közös általános adóvisszaélést megakadályozó szabályokat kellene elfogadniuk. Ezekkel az új közös szabályokkal kiszűrhetőek lennének a mesterséges, pusztán csak adóelőnyök elérését célzó megállapodások és megoldások, valamint biztosítani lehetne, hogy az adózásra a tényleges gazdasági tartalom alapján kerüljön sor.
„A bizottság javaslata szerint a mentesség nem lenne alkalmazható akkor, ha az adókikerülésre adna okot, vagy ha az előnyeit mesterségesen kialakított struktúrákkal próbálnák kihasználni – foglalta össze dr. Jalsovszky Pál, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezetője. – Ez utóbbi esetkörbe tartoznak mindazok a struktúrák, amelyeket valós üzleti cél nélkül, elsősorban az adóterhek elkerülése érdekében hoznak a felek létre.”
Jelenleg szép számmal terjedtek el olyan „hibrid" eszközök, amelyek jellemzője, hogy az anyavállalat szintjén a befektetés tőkének minősül, és mentesítik a leányvállalattól kapott osztalékot, míg a leányvállalat ország szabályai értelmében ugyanez a kifizetés kamatnak minősül, és költségként elszámolható adóban. Egy ilyen eszköz segítségével eddig elkerülhető volt az adófizetés mind a két tagállamban, azaz kettős nem adóztatáshoz vezetett. A bizottsági javaslat ilyen esetekben a kettős nem adóztatást úgy küszöbölné ki, hogy amennyiben a leányvállalat levonásba helyezi az ilyen „hibrid" kölcsönből eredő kifizetést, akkor az így kapott jövedelem az anyavállalat szintjén adóköteles lenne. A javaslat szerint ennek 2014. december 31-ig meg kell valósulnia, azaz a tagállamoknak addig kell átültetniük a belső jogukba az új EU-s szabályokat – mondta el Békés Balázs.
Ha például egy holland társaság nyereséghez kötött, 50 évnél hosszabb lejáratú kölcsönt nyújtott egy magyar leányvállalatának, úgy ezt a finanszírozást a holland adótörvények tőkének tekintették. Ezáltal a finanszírozásra fizetett hozam Magyarországon kamatként levonható volt, viszont – az irányelv rendelkezése miatt – az – mint osztalék – nem volt adóztatható Hollandiában.
Mi már most túlteljesítünk
Jalsovszky Pál szerint az irányelv tervezett módosítása közvetlenül nem érinti Magyarországot, hiszen a hazai szabályozás egyáltalán nem vet ki forrásadót a magyar cégek által fizetett osztalékra; a társaságiadó-törvény szerint pedig ugyancsak nem adóköteles, ha egy magyar társaság egy másik uniós országból kap osztalékot. „Mivel a magyar adótörvények már most is túlteljesítik az irányelv rendelkezéseit, ezért a módosítás nem lesz közvetlen hatással a hazai szabályozásra” – tette hozzá.
Hátrányosan érintené ugyanakkor a direktívamódosítás azokat a struktúrákat, amelyekben éppen adóoptimalizálási céllal vesznek részt magyar társaságok.
„Gyakoriak az olyan adótervezési megoldások, amikor egy magyarországi holdingtársaságot a vállalatcsoport éppen azért iktat be társasági struktúrájába, hogy forrásadó-mentesen tudjon osztalékot fizetni egy unión kívüli anyavállalatnak” – foglalta össze rá Jalsovszky Pál.
A szakember elmondta: ha egy belga társaság közvetlenül fizet osztalékot a kajmán-szigeteki anyavállalatának, akkor azt az osztalékot Belgiumban forrásadó terheli. Ha viszont a belga társaság először egy közbeiktatott magyar holdingtársaságnak fizet osztalékot, amely utána továbbfizeti azt a kajmán-szigeti tulajdonosnak, akkor a belga osztalékadó megfizetése elkerülhető. Az irányelv tervezett módosításával például ez a lehetőség is megszűnne, és hasonló sors vár a hibrid finanszírozási struktúrákra is, amelyeknek a magyar társaságok ugyancsak gyakori szereplői. A szakértő szerint ugyanakkor még korai lenne temetni a hazai adótervezési lehetőségeket.
„Még ha a javaslatot el is fogadja az EiT, az 2014. december 31-ét megelőzően biztosan nem lép hatályba. Másrészt, Magyarország továbbra is rengeteg olyan adóoptimalizálási lehetőséget nyújt – beleértve az 500 millió forintos határig alkalmazható 10%-ot társaságiadó-kulcsot, illetve a jogdíjstruktúrák rendkívül kedvező adózását – amelyek miatt a nemzetközi adótervezők közkedvelt országa marad” – állítja Jalsovszky Pál.
