Bölcsészkar, némi fotózás, filmes munka és a gyerekvállalás után, váratlanul jött Konda Brigi életébe a kerámia. Azt gondolta, hogy nincs kézügyessége, mígnem készített gyurmából egy picike szobrot ajándékba...
– Elkezdtem korongolni tanulni, de akkor lett biztos, hogy ezt akarom csinálni, amikor a családommal a tengerparton nyaralva is minden éjjel arról álmodtam, hogy a korong mellett ülök. A tanfolyam elvégzése után béreltem egy kis helyet, mindennap lementem, és orrvérzésig gyakoroltam.
Még mindig tanul, mint mondja, morzsánként kell összeszedni a tudást. Az alap megvan, de ami éppen érdekli, ahhoz kell elsajátítani az újabb és újabb technológiát. Az egyetemi képzés valószínűleg a dizájnmenedzsment-tudás miatt is hasznos lett volna, de azért is, mert az ott tanultakkal tudatosabb lehetne a márkaépítés, a pályázatokon való indulás. Brigi ennek híján a pozitív visszajelzésekből építkezik.
– Akkor kezdtem el a WAMP-ra járni, és létrehoztam a weboldalt. A vásári megjelenés bevételt és további megrendeléseket is hozott. Amíg teljesen egyedül csináltam, többet nem is tudtam vállalni, majd az első bérkorongosnak köszönhetően lehetett megháromszorozni a gyártást, pedig a korongolás a munkának csak alig tíz százaléka. Utána még esztergálni, csiszolni, mázazni kell.
Most a különböző részfeladatokon három-négy ember dolgozik, de például a finom alkatrészek öntésére még mindig nem talált embert. Egyelőre egyedül Brigi látja át a teljes folyamatot. A legnagyobb korlát pillanatnyilag a saját kapacitása.
– Nagyon könnyű abba belecsúszni, hogy heti hét napot dolgozik az ember, de egy ideje tudatosan figyelek rá, hogy mire a gyerekem hazaér az iskolából, én is otthon legyek. Ugyanakkor mivel nem szeretnék a megfizethetetlen dizájn kategóriába kerülni, kisebb a haszon egy darabon, tehát többet kell gyártani. Nekem fontos, hogy mindennap használják a cuccaimat, nem akarok luxuscikk lenni. Döntés kérdése, hogy csak dizájner legyek, és mások gyártsák le a tárgyakat, de eddig a lépésig még nem jutottam el. Lélekben is el kellene tudni engedni, de egyelőre igényem van rá, hogy a kezem benne legyen minden darabban.
A bevétel egyelőre nem kiszámíthatóan oszlik el, a karácsonyi szezon mellett a vásározás jelenthetne viszonylag kiszámítható alapot, de olykor mindent felborít egy nagyobb megrendelés.
– Ellenpélda vagyok. Ezen az állítólag árérzékeny piacon az első perctől azt érzem, hogy vágynak rá az emberek, hogy ne tömeggyártott, áruházi bögréből igyák a reggeli kávét, hanem olyanból, amit kézzel készítettek, és átsüt rajta a belesimogatott energia.