Ha van néhány nagyon jó, megbízható és kiemelkedően teljesítő munkatársunk a csapatunkban, ők a húzóemberek, ez nem vitás. De a szakértők szerint nem a legokosabb döntés folyamatosan csak rájuk bízni a legnehezebb és a legidőigényesebb feladatokat. Még akkor sem, ha az adott területen ők a legjobbak. Ha a húzóembereken folyamatosan nagyobb a felelősség, a teher, mint a csapat többi tagján, annak hosszú távon számos káros hatása van, akár rájuk is, de a csapat többi tagjára és így a vállalkozásunkra is. (És egyáltalán nem biztos, hogy a hierarchia csúcsán kell keresnünk a legfontosabb dolgozókat.)
Íme, néhány ok, hogy miért ne akarjunk túlságosan támaszkodni a legjobban teljesítő alkalmazottainkra.
Túlterheltség
Nem számít, hogy mennyire jó a munkájában egy ember, nem tud elvégezni mindent, mindig. Van egy pont, amikor átfordul a teljesítmény a maximumról visszafelé. Amikor valaki elkezdi úgy érezni, hogy túlterhelt és soha nem ér a feladatai végére, azt sem fogja a lehető legjobban elvégezni, amivel éppen foglalkozik, hiszen alapvetően rohanásban és stresszben van.
Ha arra kényszerítjük a legjobb dolgozóinkat, hogy többet vállaljanak, mint ami az ütemezésbe belefér, a munkájuk minősége is csorbát szenvedhet egy idő után. A határidők közeledtével nyomjuk a feladatokat, folyamatosan éreztetjük, hogy ketyeg az óra, nyögvenyelős lesz a munkavégzés. Ha megtaláljuk a kellő egyensúlyt a feladatmennyiségekben és az időtartamokban, végül nem érzik úgy, hogy nagy nyomás alatt, rohanva kell teljesíteniük.
Leáll a fejlődés
Ha csupán néhány munkatársunkra támaszkodunk, és a többiek kimaradnak a nagy feladatokból, a csapat fejlődése megtorpanhat. Ahelyett, hogy arra kényszerülnének az alkalmazottak, akik nem éppen a legjobban teljesítenek, hogy új dolgokat tanuljanak, hátradőlnek és lóbálják a lábukat. Vezetőként csábító lehet, hogy a feladatokat valaki gyorsan és tökéletesen elvégezi, de ez azt is jelenti, hogy az átlagos vagy alulteljesítő alkalmazott valószínűleg marad továbbra is az átlagos, ahelyett, hogy esélyt kapna a növekedésre és fejlődésre.
Ha sok plusz feladatot bízunk állandóan egy-egy munkatársra, egy idő után ezt nem lehetőségként, hanem büntetésként élhetik meg. Miért van az, hogy a többiekkel szemben kevesebb az elvárás? Körülnéznek, és azt látják, hogy a többieken egyenletes a terhelés, nincsenek túlhajtva, potenciálisan élvezik a munkát, büntetve érezhetik magukat. Ez is egyre jobban építheti az elégedetlenség érzését a top munkatársainkban.
Leáll az ösztönzés
Amellett, hogy a „húzó” dolgozók motivációja is zuhan, ha igazságtalanul túlterheltnek érzik magukat, a többiekre is rossz hatással van, ha ezt látják. Az átlagos vagy alulteljesítő dolgozókat a mindig fáradt, túlórázó kolléga nem ösztönzi arra, hogy jobbá váljanak. Nem szeretnék magukat hasonló, túlterhelt pozícióban látni, mint amibe a jó képességű alkalmazottak kerültek egy idő után.
Ha folyamatosan túlterheljük a húzó kollégáinkat, az az egészségük rovására mehet. A stressz hatására nem tudnak nyugodtan aludni, kikapcsolódni, feltöltődni, ami egy idő után mindenkit tönkretesz. Aki túlterhelt és stresszes, előbb vagy utóbb kidől. Amikor pedig a kiválasztott néhány alkalmazott közül többen kiesnek a munkából, a vállalkozásunk is erősen megérezheti a hiányukat. Ha a munka nem megfelelően van elosztva és mindenrét egy (vagy néhány) ember a felelős, akik több másik munkáját végzik, akkor akár egyetlen kulcsember kiesése miatt is összeomolhat a rendszer.
Ráadásul az a tudat, hogy minden rajta múlik a kiemelkedő alkalmazottakra plusz óriási lelki terhet ró. Nem mernek szünetet tartani, nem pihennek eleget, nem mennek betegszabadságra – így pedig még előbb kidőlnek majd. Ha pedig megtörténik egy húzóember kiesése, rosszul fogják kezelni azok is, akiknek a kritikus helyzetben a korábbinál sokkal több feladat szakad a nyakukba.
Új utakon
Egy idő után pedig eljön az a pont, amikor a kulcsemberek, akikre mindent építettünk, belefáradnak ebbe a „kiemelt” szerepbe. Belefáradnak a non-stop pörgésbe, és esetleg úgy döntenek, hogy máshol boldogulnának tovább. A szakmai előmenetel sem minden, lehet, hogy inkább rugalmasabb munkát keresnek és kilépnek a cégünktől. Ha nem érzik boldognak magukat a munkahelyükön, ha olyan sok munkát adunk nekik, hogy nem bírnak lépést tartani a tempóval, nincs idő a magánéletre, az biztosan nem ösztönzi őket majd a maradásra.