Akkor választotta az Önnek megfelelő formát, ha igazak Önre az alábbi állítások:

1. A munkája eltartja Önt. 2. A munkával járó elvárások illenek az Ön személyiségéhez. 3. A munkája által megkövetelt életvitel megfelel az Ön bioritmusának. 4. A keresetéből képes gondoskodni az öregkori megélhetéséről is.

Mielőtt részletezném ezeket az állításokat, fontosnak tartom megjegyezni, hogy Ön csak abban az esetben hozott jó döntést, ha a fenti lista minden eleme illik Önre, nem csak hellyel-közzel tud rábólintani az egyes pontokra.

Itt olvashat arról, hogy milyen az "ideális" vállalkozó.

Kép:Fotolia

1. A munkája eltartja Önt.

Ez elsőre talán furcsának tűnik, hiszen mindenki pénzért dolgozik és pénzből él. Ám míg az alkalmazotti szférában általában olyan szintűek a keresetek, amiből az ember többé-kevésbé el tudja tartani magát és a családját, a vállalkozói szinteken ez messze nem egyértelmű. A vállalkozói szférában ugyan normálisan van egy időszak, amíg az ember fejleszti az üzletét, vagy beletanul egy adott befektetés működtetésébe. Ebben az időszakban nyilvánvalóan nem lehet kőbevésett elvárás, hogy minden hónapban vagy évben profittal zárjunk. Van azonban egy szint (körülbelül az első egy-két év), amikor ezen túl kell lépni, és el kell jutni arra a pontra, ahol a vállalkozás, a cég vagy a befektetés már nem csak viszi a pénzt, hanem stabilan pluszban van.

Sok magyar vállalkozó egyszerűen nem tud szembenézni azzal, hogy éppen csak a fejét tartja a víz felett, de nem tud valódi profitot előállítani a piaci viszonyok között. Az ilyen ember évekig (nem ritkán évtizedekig) mind anyagilag, mind idegileg a szakadék szélén táncol, de az eredeti ötletéhez való érzelmi kötődése miatt képtelen kilépni a helyzetből. (Surányi Ferenc erre a vállalkozásfajtára használja a meglehetősen beszédes „nyomorgödör” kifejezést. Erre a viselkedésre tipikusan jellemző az alacsony pénzügyi intelligencia és azon belül is az üzleti, vállalkozói készségek kifejezetten alacsony foka.)

2. A munkával járó elvárások illenek az Ön személyiségéhez.

Stephen R. Covey A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című ismert könyvében kétféle személyiségtípust különböztet meg: a reaktív és a proaktív embert. Reaktív az, aki inkább szeret a külső elvárásoknak megfelelni, és inkább utasításoknak engedelmeskedik, minthogy maga kezdeményezzen. Ez a típus nyilvánvalóan jobban teljesít alkalmazottként.

A proaktív ember jobb szereti maga kitalálni, mit is akar valójában, és utána addig üti a vasat, amíg el nem éri a céljait. Ezek az emberek inkább működnek a vállalkozói területeken.

Mivel a legtöbb munkahely hierarchikus struktúrákban működik, ahol a főnök sokszor szent és sérthetetlen, a proaktívabb típusú emberek alkalmazottként kevésbé találják meg a számításaikat. (Érdekes adat, hogy a legtöbb ember, aki felmond a munkahelyén, nem a fizetése vagy a feladatok miatt sokall be, hanem mert nem bírja elviselni a főnökét.)

Önhöz tehát valószínűleg akkor illik a vállalkozói szféra, ha proaktívabb, kezdeményezőbb és önállóbb típusú személyiség: ha vannak pontos céljai, képes beosztani az idejét, és van Önben elég önfegyelem ahhoz, hogy egyedül is kitartóan dolgozzon. (Ez utóbbi főleg otthon lehet fontos, ahol ezer inger is elvonja az ember figyelmét a munkáról.)

3. A munkája által megkövetelt életvitel megfelel az Ön bioritmusának.

Míg az előző pont a lelki alkatunkról szól, ez utóbbi inkább a testi és agyi „huzalozásunkról”. A bioritmus, mint a karriert befolyásoló tényező fontossága messze alábecsült. Például az egész oktatási rendszerünk és a teljes alkalmazotti munkaerőpiac azokra van kitalálva, akik reggel, délelőtt és koradélután teljesítenek a legjobban, és koraeste, illetve éjjel leeresztenek. Azonban nem mindenki így működik: köztudottan vannak „bagoly” és „pacsirta” típusú emberek. A „bagoly” típusú réteg kutyamód szenved a reggel 7-8 órás kezdéstől, amit évtizedeken keresztül rákényszerít a társadalom.

Amikor Ön munkát (és ezzel életmódot) keres, fel kell mérnie, hogy alapvetően „bagoly” vagy „pacsirta” típusú ember-e, és hogy szükség esetén ezen hajlandó (és nem utolsó sorban képes-e) a munkája kedvéért változtatni. Amennyiben ugyanis Ön „bagoly”, és alkalmazottként dolgozik, az állandó koránkelést valószínűleg „állatkínzásnak” éli meg. Bár ez területenként változik, de a vállalkozói életvitel általában rugalmasabb a munkaidő kezdete és vége tekintetében. (Egyébként ne higgyük, hogy ez a bioritmus-ügy valami úri huncutság. Az órára kelés okozta állandó kialvatlanság szervezeti szintű sokk a testnek. Újabb kutatások szerint az egész inzulinháztartást tartósan felborítja, és komoly betegségeknek ágyaz meg.) A bioritmus persze kondicionálható, vagyis meg tudjuk tanítani a testünknek, hogy mikor kezdődik és végződik a nap, de ha az Ön munkája és alapvető bioritmusa nem kompatibilis, ezzel a kérdéssel mindenképpen komolyan foglalkoznia kell.

4. A keresetéből képes gondoskodni az öregkori megélhetéséről is.

Ez egyértelműen pénzügyi intelligenciát érintő kérdés, és az alkalmazottakra ugyanúgy vonatkozik, mint a vállalkozókra. Ehhez a feladathoz kifejezetten magas szintű pénzügyi intelligencia szükséges, hiszen Önnek éveken, de inkább évtizedeken keresztül annyi megtakarítást kell képeznie, hogy abból öregkorában legalább közepes életszínvonalon meg tudjon élni. A legtöbben ezen a ponton elbuknak: közismert adat, hogy a magyar háztartások túlnyomó többségének semmilyen megtakarítása nincs, vagy maximum egy-két hónapra elég. Ökölszabályként számolja ki, hogy időskorában milyen összeget szeretne havonta kapni (természetesen reálértékben), és ennek a 150-szeresét rakja össze tőkeként.

A fentiek értelmében Ön nem a megfelelő térfélen játszik (vagy legalábbis nem jó szabályok szerint), ha a listában nem tud minden tételre teljes őszinteséggel rábólintani. Ilyenkor alapvetően két irányba kell elindulnia, hogy javítson a helyzetén: vagy elfogadja, hogy ez nem az Ön útja, és átnyergel a másik szférába, vagy felveszi a kesztyűt, és nagy erőkkel képezni kezdi magát. Ma már Magyarországon is rengeteg olyan könyv, előadás és tanfolyam létezik, ahol üzleti készségeket, hatékonyságot, időkezelést, önfegyelmet és pénzügyi intelligenciát lehet tanulni. Csak Önön múlik, hogy használja-e ezeket az eszközöket, vagy a képzetlensége miatt egyre jobban lemarad az élmezőnytől, és a munkaerőpiac szélére szorul.