Az éves bevalláskészítés finisébe érkeztünk, az adóalanyok jelentős részének május végéig be kell adnia az éves elszámolású adók – többek között a társasági adó – bevallását is. Bár a társasági adó mindössze 9 százalék, mégis érdemes odafigyelni, hiszen a hibás bevallás miatt kirótt mulasztási bírsággal és az adóhiány utáni adóbírsággal együtt „messziről is látható” összeggé nőhet a teher. A sietség, a nem megfelelő körültekintés következtében ráadásul olyan adókedvezményekről is lemaradhatunk, amelyek komoly adómegtakarítást jelenthetnének a vállalkozás számára. A bevallások elkészítésekor gyakran előforduló buktatókat Nyári Zsolt okleveles adótanácsadó, a K-X Consulting ügyvezetője vette sorra.
Egyre több olyan kedvezménnyel találkozhatunk, amely de minimisnek minősül vagy minősülhet, ilyen például a csökkentett iparűzési adómérték miatti kedvezmény. A de minimis támogatásnak azonban van felső határa (200 ezer euró), amit három évet összefogóan kell számítani, és amit ha túllépünk, egy ideig nem leszünk jogosultak további adókedvezményre (sem). Ezért érdemes újfent ellenőrizni, van-e még olyan keret, amelyre tekintettel adókedvezmény vehető igénybe.
Sokan elfelejtik feloldani a fejlesztési tartalékot, ami négy év után oda vezethet, hogy késedelmi kamattal növelten kell megfizetni a korábban elhalasztott adó összegét – még akkor is, ha a megfelelő beruházások időközben megvalósultak. Ennél már csak az a nagyobb hiba, ha a fejlesztési tartalék képzésekor benyújtott beszámolóban hiányzik a szükséges számviteli átsorolás (eredménytartalékból lekötött tartalékba).
Vannak olyan társasági adókedvezmények (például beruházások után), amelyekre csak kkv-k jogosultak, és vannak olyan kötelezettségek (innovációs járulék vagy a transzferár-nyilvántartás elkészítése), amelyek alól a kkv-k mentesülnek. A kkv minősítés vizsgálata viszont néha még az adótanácsadók számára is kemény dió. Mindenképpen érdemes a kkv-értékhatárokat ellenőriznie annak, aki már évek óta a határ közelében mozog (esetleg alkalmanként át is lépi), vagy annak, aki új tulajdonosi csoportba került.
Sokszor milliók múlhatnak azon is, ha nem fordítunk elegendő figyelmet a bevallásban szereplő tételek alátámasztására. A megfelelő dokumentálás a társasági adóbevallás egyik legnagyobb kihívása. Különös körültekintést igényel – többek között – az adományok/támogatások utáni elszámolás és a behajthatatlan követelések csökkentő tételként történő szerepeltetése is.
A támogatásokat nem csak megszerezni kihívás, de gyakran a könyvelésük is tartogat meglepetéseket – különösen akkor, ha a támogatásokat az adóalany több év alatt felmerülő költségeinek ellentételezésére egy összegben, utólag kapja. A nehézséget az okozza, hogy – az összemérés elve alapján – a költségeknek és az azok fedezetére kapott támogatásoknak ugyanazon adóévben kell megjelenniük.
Nem az egyszerűségével tűnik ki az adózási teendők közül az elhatárolt veszteség mindenkori összegének követése sem. Az adóalapot csökkentő tételként figyelembe vehető összeget számos körülmény befolyásolja (a keletkezés időpontja, az 50 százalékos korlát stb.), ha pedig egy nyereséges és egy veszteséges társaság az összeolvadás mellett dönt, akkor további rendelkezéseket is végig kell böngésznünk. De arra is akadt példa, hogy az egyik évben a jövedelemnyereség-minimum alapján adót fizető adóalany elfelejti, hogy veszteségét később csökkentő tételként számolja el.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor a társaságiadó-kalkuláció nem ütközik nehézségekbe, de a hiba lehetőségét még ekkor sem zárhatjuk ki – ilyen eset, ha az adózás előtti eredményt rosszul állapítják meg (például az elhatárolások hiánya vagy pontatlansága miatt). Sok olyan számviteli hibát is elkövethetünk, amelynek adóhatása ugyan nincs, viszont mulasztási bírságot vonhat maga után. Ezt kockáztatjuk a rövid/hosszú lejáratú kötelezettségek megbontásával, illetve átsorolásával, vagy ha megfeledkezünk arról, hogy a tárgyi eszközöket már nettó módon kell kimutatni.
