Az általános álláspont az, hogy Irán nem fogja ezt meglépni. E mellett legalább két okot lehet felhozni. Lássuk őket:

Irán nem tudná hosszabb időre lezárni a szorost, mert nincs meg a katonai ereje hozzá. Hiszen ebben az esetben az USA és a környező arab országok is fellépnének ellene, s Irán jelen pillanatban katonailag nem áll a helyzet magaslatán. Vagyis ez a lépése nagy valószínűséggel vesztésre van ítélve. Néhány hetes időintervallumon belül Szaúd-Arábia az USA -val karöltve valószínűleg átvenné az ellenőrzést a szoros fölött. Az pedig csak átmeneti károkat okozna a világgazdaságban és a kőolajpiacon.

Irán az elmúlt években folyamatosan növelte kitermelését és az 1403. évben (2024 márciusa és 2025 márciusa között) már 67 milliárd dollár bevételt ért el az exportált kőolajon. Ez egyrészt az elmúlt 10 év legnagyobb bevétele, másrészt az exportált kőolaj gyakorlatilag teljes mennyisége Kínába megy, már 2019 óta. Az pedig a kínai napi felhasználás mintegy 10 százaléka, ráadásul a kínaiak eddig még diszkontot is élveztek a Brent kőolajárhoz képest. Pl. 2023-ban 10-11, 2024-ben 2 dollár körüli diszkontot — ha úgy tetszik előnyt — jelentett Kína számára. Mostanra viszont összezárulni látszik ez a rés. Kína pedig szövetségese Iránnak. Szóval a lépéssel Irán az egyik szövetségesének is komolyan borsot törne az orra alá. Arról nem is beszélve, hogy az olajbevételek fontos szerepet játszanak az iráni, mintegy 500 milliárd dollár körüli éves GDP termelésben. (Ez különben 5.500 dollár körüli egy főre jutó GDP-t jelent, míg ez pl. Magyarországon 22 ezer dollár körül van.)