Kertész János: társadalmi fertőzés

2019. február 21. csütörtök - 07:30 / Kriston László
  •    

Ma minden „virális”, képes futótűzszerűen, megosztásokkal terjedni. Összekapcsolódott világban élünk: létünk minden aspektusa valamilyen online rendszerre van rákötve, amely ontja az adatokat. Ezek aranybányát jelentenek Kertész Jánosnak, aki csaknem két évtizede foglalkozik hálózatokkal. A CEU professzorát kérdeztük korrupcióról, közösségi médiáról, influencerekről, káoszelméletről.

A hálózattudományról szóló prezentációkban főleg állapotábrákat látunk, nem folyamatábrákat. Előbbi statikus, utóbbi dinamikus értelmezés.

– Ez csak a kétdimenziós ábrázolás korlátja, ami nem jelenti azt, hogy mi, hálózatkutatók ne foglalkoznánk dinamikával. A háló nem egy időben állandó dolog. Baráti hálózatunk változása, a betegségek vagy a hírek terjedése mind-mind hálózati jelenség, és egyben folyamat is.

Kertész János
1950-ben született Budapesten. 1976-ban szerzett fizikus diplomát az ELTE TTK-n. 1979-től az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet munkatársa, 1989-től főmunkatársa, 1991-től 1993-ig tudományos tanácsadója. 1992-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai Intézetének tudományos tanácsadója, helyettes igazgatója, 2001–2012 között igazgatója, 1993-tól 2018-ig egyetemi tanára. 2012-től a CEU professzora. Az MTA tagja (2001), 2012-ben Széchenyi-díjjal ismerték el munkáját.

A korrupció témájában is kutatott.

– Amíg csak jelek utalnak rá, hogy bizonyos ügyletek nem tiszták, addig legfeljebb korrupciós kockázatokról beszélhetünk, nem konkrét korrupcióról. Megnéztük a nyilvános közbeszerzési adatokat és azt, hogy egy-egy város lakói mennyire állnak kapcsolatban más települések lakóival. A kapcsolati adatok az Iwiwről származtak, amely közösségi hálózatnak a csúcson négy és félmillió felhasználója volt. Azt tapasztaltuk, hogy ha egy város nyitott – sok kapcsolata van kifelé –, kisebb a korrupció kockázata. Azt is vizsgáltuk, mennyire elszigeteltek egymástól a közösségek egy-egy városon belül. Az erős izoláció növeli a korrupciós kockázatot.

Az utóbbi években a szervezetek egyre laposabbakká váltak. A hálózattudatosság hozott új divatot a vállalatok szerkezetében?

– A hálózattudomány szakemberei közül többen ezzel az aspektussal is foglalkoznak. Ha például egy vállalat a Maven7 munkatársaihoz fordul azzal, hogy konfliktus van a vezetőség szándékai és az alkalmazottak elképzelései között, ők információáramlási gondokra következtetnek, amit ha feltárnak, javaslatot tesznek a probléma orvoslására.

Kertész János - Kép: PP, Fotó: Bánkuti András

Kertész János – Kép: PP, Fotó: Bánkuti András

A magyarok nagyszámú külföldre vándorlása hogyan változtatja meg a társadalom szövetét?

– Nemcsak a számokról kell beszélni, hanem a kvalitásról is. Az elvándorlás hasonlítható a párolgásos hűtés folyamatához, ahol a leggyorsabb molekulák távoznak a folyadékból, amitől az lehűl. Az elvándorlás esetében is a legmozgékonyabbak, a legnagyobb kezdeményezőkészséggel, vállalkozókészséggel rendelkezők mennek el. És ők bizony érezhetően hiányoznak innen, hiszen a társadalmi szerkezetben éppen ezek a személyek gyakran fontos szerepet játszanak. Azt is érdemes lenne vizsgálni, hogy a kivándorlók hogyan illeszkednek be választott lakhelyükön, és ott milyen új kapcsolati hálókat alakítanak ki.

Nem meglepő, hogy a közösségi média a politikai befolyásolás eszközévé vált.

Meglepte a Facebook és a Cambridge Analytica 2017-es botránya? Politikai üzeneteikkel hatékonyak voltak a mikrocélzásban (microtargeting), ami magas konverziót eredményezett.

– Az új médiumok alapvetően megváltoztatták az életünket, a munkavégzést, a szabadidő eltöltését, a társkeresést, és még sorolhatnám. Ugyanakkor nem árt, ha a felhasználó tudja, hogy a mai eszközök lehetővé teszik az egyén életének hihetetlen pontosságú követését, a GPS-adatoktól a kedvenc ételekig, a vásárlási szokásoktól a társadalmi kapcsolatokig. A nagy IT-szolgáltatók, mint például a Google vagy a Facebook, gépi tanulással, mesterséges intelligenciával teszik igazán hatékonnyá az adatbázisokra épülő tervezést és jóslást. Miközben sokan azt gondolják, hogy a Google ingyen van…

Perverz társadalmi szerződés cinkosai vagyunk
Irányított közbeszerzés. Arcátlan túlárazás. Láncolatosan továbbadott csúszópénzek. Megvesztegetés kenőpénzekkel. Kormányközeli üzletember-strómanok helyzetbe hozása. Törvényeknek a gazdaság egyes szereplőire való szabása. Jövedelmek és vagyonok átjátszásának jogszabályi segítése. Ez mind a korrupció valamilyen formája.

A Facebookról nemrég az is kiderült, hogy még a messenger-üzenetekbe is betekintést engedett a Netflixnek és más partnereinek. Ha önnek, mint kutatónak hozzáférést engednének ilyen adatokhoz, elhárítaná-e etikai okokból, vagy a tudomány szent céljai érdekében felhasználná azokat?

– Ahogy ez a tudományban lenni szokott, mindent lehet jó és rossz célra használni. A tudósok is tisztában vannak vele, hogy az etikai kérdéseket szabályozni kell. A miénk friss tudomány, és az adatbőség is új jelenség. A genetikában is eltartott egy darabig, mire sor került jogi szabályozásra, bár a rendszer ma sem problémamentes, hiszen hol túlszabályoz, hol meg nem elég szigorú. Az adathasználatban Európa a központi szabályozás felé mozdult el, Amerika másként gondolkodik erről. Megvan a veszélye, hogy az európai túlszabályozás a tudományt hátrányba hozhatja. Előfordulhat, hogy a kutatók érzékeny adatokhoz jutnak hozzá, de valójában nem ezek személyes jellege érdekli őket.

És ha anonimizált adatokkal dolgoznának? Minden személy kapna egy számsort azonosító jelként.

– Amerikában kimutatták, hogy ha valakinek megadják az irányítószámát, nemét és életkorát, már nagyon leszűkül a kör, hogy kiről van szó. Ha még a kapcsolati hálóját is ismerjük, nagy valószínűséggel azonosítani lehet az illetőt.

Honnan szerzik be az adatokat?

– Sok adat nyilvános. A Twitter-adatokat például meg lehet vásárolni. Több vizsgálatunk is foglalkozott telefonadatokkal. Karsai Márton (Kertész János munkatársa – A szerk.) felvette a kapcsolatot a Skype-pal, amikor az még nem állt a Microsoft tulajdonában, és ők boldogan átadták nekünk a 2012-ig gyűjtött adataikat. Általában felajánlunk valamilyen ellenszolgáltatást a cégnek, hiszen az adatelemzés révén olyan tanácsokat tudunk adni, amelyek segítségével növelni tudják a profitjukat vagy csökkenteni a szolgáltatásukat elhagyók számát. Cserébe ők megengedik, hogy publikáljuk a kutatási eredményeinket. 

Haver és haver között is van különbség. Különösen a Facebook-érában. A kapcsolatok ápolásához idő is kell.

Akár több ezer ismerősünk lehet a Facebookon, de hány emberrel vagyunk képesek valódi kapcsolatot fenntartani?

Robin Dunbar megvizsgálta, hogy a különféle emlősök agykapacitása hogyan viszonyul az adott faj tipikus csoportméretéhez. Ahhoz, hogy egy bizonyos fajhoz tartozó állat nagyobb csoportot tudjon kezelni, nagyobb, úgynevezett neocortex-arányra van szükség. Persze létezik egy másik, véges kapacitás is, ami az idő. Minden kapcsolatot ápolni kell, az pedig időigényes. Dunbar azt állította, hogy az ember tipikus csoportmérete százötven fő. Ez a híres Dunbar-szám. Persze ennél sokkal több embert ismerhetünk, de átlagosan százötvennel állunk szociális kapcsolatban. Ha az utcán összefutunk egy rég nem látott ismerőssel, akivel el tudunk kezdeni beszélgetni, mert tisztában vagyunk egymás identitásával és hátterével, ő beletartozik a százötvenbe. Ez a kör nem igazán bővül, új személyek általában csak akkor jelennek meg, ha mások kikopnak, gyengül vagy megszakad velük a kapcsolat. Ezt a jelenséget például az érettségi után más városba költöző fiataloknál mutatták ki.

Mérő László: a mázlit nem lehet tanítani
Az átütő üzleti siker egyik legfontosabb receptjét, ahogy Mérő László fogalmaz, a mázlit, nem lehet tanítani. A nagy ötleteknek és innovációknak megvan a helyük és idejük, de hogy mikor, azt nem lehet megjósolni. Ezért a legzseniálisabb ötlet is észrevétlen maradhat, ha túl korán vagy, ami még rosszabb, túl későn érkezik a piacra. Mérő Lászlóval, az ELTE Pszichológiai Intézete és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzorával beszélgettünk.

Mégis kicsi lett a világ…

– A hálózatok rendkívül inhomogének. Nem vagyunk egyformák. Nagyon különböző a kapcsolatrendszerünk. De még ha nagy is egy hálózat, mindig lehet találni olyan utat két elem között, amely kevés lépésből áll. Karinthy Frigyes Láncszemek című, 1929-es novellájában felveti, hogy a világon két tetszőleges személy hány kézfogásnyira lehet egymástól. Amint azt Karinthy zseniális művészi intuíciójával megérezte, átlagosan hat kézfogásra. A hatvanas években Stanley Milgram, aki persze nem tudott Karinthyról, tudományos igénnyel vizsgálta ugyanezt a kérdést, amiből aztán megszületett a hat lépés távolság fogalma.

Malcolm Gladwell Fordulópont című könyvében 2000-ben azt írta, hogy néhány erős társas készségekkel rendelkező, más emberekre nagy hatással bíró embertől függ, hogy elterjedhetnek-e új trendek, szokások, vélemények. Tulajdonképpen a későbbi influencereket írta le, évekkel a YouTube megjelenése előtt. Mennyire könnyű a kulcsfigurákat beazonosítani?

– A társadalmi fertőzésnek nevezett mechanizmus úgy működik, hogy az egyén döntését – például, hogy milyen típusú telefont vásároljon – a vele kapcsolatban állók véleménye befolyásolja. A befolyásolók között vannak fontosak, akiknek a véleménye nagy súllyal esik a latba, míg másoké kevésbé számít. Az influencereknek nagy a szerepük a politikában. Nem véletlen, hogy a médiumok birtoklása döntő kérdés ma, amit a magyar kormány is pontosan felismert.

Hány influencernek kell jutnia egymillió emberre, hogy dinamikus, változásképes legyen egy ország?

– Ilyen számról nem tudok. A szám azért sem mérvadó, mert egészen különböző területeken lehetnek influencerek, legyen szó akár az orosz politika megítéléséről, akár például a sminkelésről.

László Ervin írja könyveiben, hogy világunkban nagy az instabilitás, nagyok a kilengések, s a káoszelmélet szerint egy bifurkációs pontnál vagy összeomlik a rendszer, vagy a komplexitás egy magasabb fokára emelkedik. A hálózatosodás elősegíti a fejlődést?

– A káoszelmélet bizonyos típusú kaotikussággal foglalkozik, az úgynevezett nem-lineáris determinisztikus rendszerek nem megjósolható viselkedésével. Erre példa a kettős inga. Az ilyen, kevés szabadsági fokú rendszerben a nagyon kicsi különbségek idővel megnőnek, és ezáltal a rendszer viselkedése megjósolhatatlanná válik. Egy időben divat volt a társadalomra és a pénzügyekre is alkalmazni a káoszelméletet, de én ezt kételkedve fogadom, mert a társadalom nagy szabadsági fokú rendszer, ahol nagy szerepe van a véletlennek, a külső zajnak.

Önt kiváltja majd egy nap az algoritmus, a mesterséges intelligencia?

– Döbbenetes, hogy egy gép képes Go- vagy sakkvilágbajnokká válni. Ez nyilván azért lehetséges, mert a gép sokkal jobban tudja a tapasztalatokat összegezni, mint az ember. A kreativitás viszont váratlan összekapcsolása olyan dolgoknak, amikről megelőzőleg nem gondoltuk volna, hogy összefüggenek. Egyelőre nem látom, erre hogyan lehetne képes egy gép.

Dinya László: “csókos” kapitalizmus
Magyarországon a fenntarthatóság, ezen belül a megújuló energia még mindig keresi a helyét. Jellemző példái az útkeresésnek az átgondolatlan, rossz helyre és rosszul telepített biomassza alapú erőművek. A kudarcok tanulságairól is beszélt lapunknak Dinya László, az Eszterházy Károly Egyetem és a Szegedi Egyetem tanára.