“Csókos” kapitalizmus

2018. június 09. szombat - 07:30 / Kriston László
  •    

Magyarországon a fenntarthatóság, ezen belül a megújuló energia még mindig keresi a helyét. Jellemző példái az útkeresésnek az átgondolatlan, rossz helyre és rosszul telepített biomassza alapú erőművek. A kudarcok tanulságairól is beszélt lapunknak Dinya László, az Eszterházy Károly Egyetem és a Szegedi Egyetem tanára.

A közműméretű, vagyis öt megawatt feletti teljesítményű napelemparkban az áramtermelés költsége már csak öt dollárcent kilowattóránként, de hogy ezt az árszintet el tudják-e érni, az a helyi gazdasági és politikai viszonyoktól is függ Dinya László szerint.

Háztartási méretekben is megéri napenergiát termelni?

– Két éve egy egész háromtized millió forintért telepítettem egy napelem-összeállítást a garázsom tetejére. Ennek két egész háromtized kilowattos a tényleges teljesítménye, és pont kinullázza az áramszámlámat. Amit helyben meg tudsz termelni, azt miért vennéd a világ végéről? Kétségtelenül zöld és hasznos a napenergia, bár nem teremt sok munkahelyet. A tizenhat megawattos, nagyjából négyezer háztartást ellátni képes naperőmű Visontán, ami a Mátrai Erőműhöz tartozik, harminc hektáron terül el egy meddőhányó tetején, de összesen négy ember foglalkozik vele részmunkaidőben. Három éve működik, hetvenezer napkollektorból hármat kellett csak kicserélni. A hulladék, a melléktermékek gyűjtése és betermelése viszont munkahelyteremtő tevékenység. De az utóbbi években a bioenergetika abszolút háttérbe szorult a nap- és szélenergia-beruházásokkal szemben.

Hetesi Zsolt: lehetünk karbonsemlegesek!
A fizikus és fenntarthatósági kutató, Hetesi Zsolt saját farmján gyakorolja a karbonsemlegességet. Vallja, hogy az általa is használt mezőgazdasági módszerrel meg tudnánk kötni a civilizációnk által a légkörbe juttatott üvegházgázokat.

Milyen körülmények között nem működik a megújuló energia?

Ha nincs rendszerszerű gondolkodás a tervezésben. 2011-ben egy év alatt feltérképeztem az országban a kudarcsztorikat és a sikersztorikat. Utóbbiból nagyon kevés volt. A kudarcok közös nevezőit néztem meg. A hatvan százalékban pályázatos forrásból épült szakolyi erőmű tipikus példa erre. Itt milyen jó termőföldek vannak! – ez volt körülbelül az alapkoncepció. Elégetik a biomasszát, abból gőzt termelnek, meghajtják a gőzturbinákat, azzal pedig áramot hoznak létre. Évi száznyolcvan-kétszázezer tonna biomassza égetésére építették, de a világ végéről kellett szállítani horribilis költségért a nyersanyagot. Szakembert is máshonnan hoztak, drágán. Mivel elfogyott a pénz, nem volt a gőznek sem utóhasznosítása, kiengedték a levegőbe. Ezzel is elveszett energia. Az erőműből kijövő hamut pedig veszélyes hulladékként szállították el tárolóba, ahelyett, hogy valamit kezdtek volna vele helyben. Ezer sebből vérzett a projekt, majd három év után becsukták. Elúszott vagy négymilliárd forint. Nem minden zöld, ami megújuló. Körülbelül százharminc bioenergetikai technológia ismert, de ennek csak alig fele környezetbarát, ha az infrastruktúra megépítését és a működtetésének ökolábnyomát is beleszámoljuk. Gyakran az a baj, hogy az eljárás több energiát emészt fel, mint amennyit termel. Azt tartják, hogy az elektromos autók környezetkímélőbbek, mint az üzemanyaggal működő járművek. De ez nem így van, ha az elektromos energia például szénerőműből jön. A Mátrai Erőmű hatásfoka harminckét százalék, gyakorlatilag az előállított energia közel hetven százaléka elmegy a levegőbe.

Dinya László: - Kép. PP, Fotó: Bánkuti András

Dinya László: ezer magyar település el fog tűnni – Kép. PP, Fotó: Bánkuti András

Meddig húzzák még Magyarországon a szenes erőművek?

– A németek már évek óta tudták, hogy kivonulnak a Mátrai Erőműből, ezért nem fektettek be annyi pénzt, mint kellett volna. A Visonta környékén lévő lignitmezőt továbbra is feltárják, de a lignit egy részét már ma is majd ötven kilométerrel messzebbről, Bükkábrányból hozzák. Ennek van szállítási költsége, s emiatt meg az árampiaci árak és a szén-dioxid-kvóták költsége miatt veszteségessé vált az erőmű. Az új tulajdonos tehát egy sok gonddal küszködő létesítményt vett. Aminek nincs üzleti realitása, arra én nem szívesen adnék pénzt. Ha valaki felelősen dönt, ezt az alapelvet érvényesíti. Alaposan átgondolt, rövid-, közép- és hosszú távú üzleti tervre lenne szükség, amiben számolnak azzal is, mibe kerül ezt az ötvenéves erőművet a huszonegyedik századba átléptetni, és ezt ki fizeti meg.

Dinya László
1949. augusztus 13-án született a békés megyei Endrődön. 1973-ban a Gödöllői Egyetemen szerzett mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát, 1982-ben kandidált. 1973-tól a Debreceni Tudományegyetem szarvasi karán, 1983-tól a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőtúri karán tanított. 1987-től a szegedi Élelmiszeripari Főiskola professzora, 1990–1994 között főigazgatója, egyidejűleg a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektorhelyettese. 1993–94-ben a Főiskolai Főigazgatói Konferencia elnöke. A ’90-es évek elején hat-nyolc hetes kurzusokon tanult minőségmenedzsmentet a State University of New York buffalói campusán, marketinget és menedzsmentet a University College Dublinon, innovációmenedzsmentet pedig Szöulban. 1995–98 között a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár. 1997-től 2003-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanít, 1998-tól 2000-ig a Szegedi Tudományegyetemen marketing és menedzsment-tanszékvezető. 2000-től a Károly Róbert Főiskolán, majd jogutódján, az Eszterházy Károly Egyetem gyöngyösi campusán és a Szegedi Egyetem Gazdaságtudományi Karán oktat, főként külföldi hallgatókat. 1995 óta a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2009-től az MTA-KÖTEB Környezet és Energia Albizottság tagja, 2007–2013 között a Marketingtudományi Szakbizottság alelnöke. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

Az ország fele szántóföld. Mit csinálna vele?

– Durván négy és félmillió hektár. Ez jó dolog. Csak ahhoz túl jó, hogy ebbe energiaültetvényt telepítsünk, inkább élelmiszernövényeket vagy ipari haszonnövényeket – napraforgót, repcét – érdemes. Energiacélra szolgáló biomasszával csak olyan területen kellene foglalkozni, ami másra nem jó, vagy ahol a szerves hulladékkal nem tudnak mit kezdeni. A nyírbátori biogázüzemben például élelmiszeripari hulladékból is termelnek biogázt. Az egy sikersztori. A 2006–2010 közötti, egy egész háromtized milliárd forintos nagy K+F-projektünkben is benne volt.

Akkor kicsit hazabeszél e dicsérettel. Nem tart attól, hogy a termőföldek egyre kevesebb kézben fognak koncentrálódni?

– A vidékfejlesztő szakértők elemzése szerint 2040-ig háromezer-ötszáz településünkből körülbelül ezer meg fog szűnni, miközben értékes természeti erőforrások közepén ül egy falu. Sejthető az is, hogy a nagy oligarchák alig várják, hogy ledózerolják temetőstül-templomostul a falut, mert akkor nem kell kerülgetni, meg nem lopják a termést, és egyben lesz a tízezer hektárjuk. De ha helyben teremtünk munkalehetőségeket, akkor talán nem mennek el az emberek, nem néptelenednek el a falvak, és még a nyugdíjas korúak is ki tudják egészíteni a nyugdíjukat, ha foglalkoztatják őket. De a tisztes megélhetést adó munkalehetőség hiányában a fiatalok valószínűleg elhúznak a városokba a kistelepülésekről.

Fenntartható szemléletre nemcsak az energiatermelésben lenne szükség, hanem a nyersanyag-kitermelésben, az árutermelésben és a fogyasztási szokásainkban is. Van erre esély?

– A mai globális gazdasági, üzleti paradigmánk a profitot privatizálja, a költségeket pedig társadalmasítja, ezért fenntarthatatlan. A negatív externáliákat áthárítjuk az ökológiai környezetre, a társadalomra, a nyereséget pedig zsebre vágják a cégek, ha a játékszabályok engedik. És ez addig így is marad, amíg virul az úgynevezett haveri vagy csókos kapitalizmus. A gazdasági hálózatokat kutatók nemrég kimutatták, hogy a globális tőke negyven százaléka száznegyvenhét jól körülhatárolható tulajdonoscsoport kezén fut, nyolcvan százaléka pedig ezerháromszáz-tizennyolc érdekcsoport között oszlik meg. Nyilvánvalóan óriási a kísértés, hogy akiknek ennyi tőke van a kezében, azok mondják meg, hogy a világunk hogyan működjön. Elemzők írták, hogy aki nem kalapál össze kétmilliárd dollárnyi kampánypénzt Amerikában, az nem lesz elnök. Ezt a pénzt javarészt a lobbizó érdekcsoportoktól kapják, akik aztán jönnek és kérnek, amikor az általuk támogatott bekerül a Fehér Házba: lépj ki a párizsi klímaegyezményből, emeld a hadászati költségvetést, rohand le Irakot, szabadítsd fel a természetvédelmi területeket palagáz-kitermelésre, és így tovább. Európai döntéshozóknál miért lenne másként?

Juhász Árpád: hangyák vagyunk…
A Föld százhat országában járt. Generációk nőttek fel tudományos ismeretterjesztő tévéműsorain. Jelenleg is két könyvön dolgozik. Juhász Árpád, a nyolcvankét éves geológus a kőolajkutatás felől érkezett a komplex ökológiai folyamatok tágabb megértéséhez.

Vannak, akik szerint, ha a termékek és szolgáltatások áraiba beépítenénk az externáliákat, akkor teljesen átalakulnának az árstruktúrák, sok mindent nem tudnánk megfizetni. Egyetért ezzel?

– A fosszilis energiák helyi aktuális ára is a világpiaci árakon és a politikai döntéseken – ártámogatásokon, adókon – múlik. Akkor épülhetnek be az árakba a pozitív és negatív járulékos hatások, ha a jogszabályok ezt előírják, és ha létrejön egy olyan társadalmi réteg, amelyik környezettudatos, meg fizetőképes. Például Franciaországban várhatóan életbe lép az a jogszabály, amely tiltja, hogy az áruházak polcain megjelenjenek a termék ökológiai lábnyomát feltüntető ökocímke nélküli áruk. Svájcban vagy Franciaországban harminc-negyven százalék körül van a környezettudatos emberek aránya, az Egyesült Államokban úgy huszonkét százalék. Ez már egy komoly vásárlói szegmens ahhoz, hogy érdemes legyen a kegyeiket keresni olyan termékekkel, amelyeket kisebb környezeti tehertételt jelentő termelési folyamatokkal állítottak elő. Nálunk ez az arány jóval alacsonyabb, itt az emberek inkább árérzékenyek.

Milyennek látja a fiatal generációt? Hogyan alakítják majd ők a hazai valóságot?

– A belátható jövőben már teljesen megszokott lesz, hogy valaki aktív pályafutása során hatszor vagy hétszer vált szakmát. A diákokkal el szoktam beszélgetni arról, hogyan orientálódjanak a pályájukon. Tudnod kell, mi az erősséged, miben vagy, illetve lehetnél különleges. Ha igazán semmiben nem vagy kiemelkedő, akkor kezdj el lottózni. A 2025-ben legnépszerűbb tíz szakma ma még nem is létezik. Látom, amikor ezekről beszélek nekik, megnyílik az agyuk, mert otthon a szüleik nem diskurálnak velük ilyesmikről. Pedig kellene. Előrejelzések szerint a mai fiatal korosztály negyven százaléka szabadúszó lesz 2030 táján, és sokuk valamilyen szinten a megosztás alapú gazdaságban is részt vesz majd, a lakását, autóját, bármilyen eszközét monetizálja, illetve ehhez kapcsolódó szolgáltatást fog nyújtani jövedelemkiegészítésként. Mindegy, hogy a gyerek milyen egyetemen és szakon indul, végez, csak tanuljon meg tanulni, felejteni, újratanulni. És sajátítsa el önállóan azokat a készségeket, amiket nem tanítanak: hogyan kell információk tömegében eligazodni, szelektálni. Az oktatás ma javarészt az ismeretek agyba vésésére, bemagoltatására koncentrál, nem a kreatív, problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére. Pedig erre lenne szükség, mert a mesterséges intelligencia sok munkafeladatot ki fog váltani. A jövőben gyakorlatilag két munkakör létezik majd: azok, amelyeket automatizálnak, és azok, amelyeket az ember a mesterséges intelligenciával együttműködésben lát el.

Elindult a Piac & Profit Online Akadémia!
Új szolgáltatással jelentkezik a Piac & Profit a hazai kkv-döntéshozók üzleti tudásának gyarapítása érdekében. Piac & Profit Online Akadémiát indítottunk a Piac & Profit Konferenciák legsikeresebb, legjobb előadói kurzusvezetői közreműködésével. Az online képzések egyre népszerűbbek, sokak számára elérhetőbbek. A konferenciákon felhalmozott tudásokat ajánljuk a kkv-döntéshozóknak és az adott szakma jövőjét előre megismerni akaróknak.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor