Az egyik legfontosabb döntés egy vállalat működése során a vezetők kiválasztása - állítja a Gallup felmérése. Mégis rendszerint rosszul választanak, méghozzá ijesztő arányban: a válaszadók véleménye szerint 82 százalékban nem sikerült megfelelő embert választani a megfelelő pozícióra. De miért olyan nehéz ez?

Az álláskeresők fele találkozott már kellemetlenkedő személyzetissel, kétharmaduk arra panaszkodik, nem kap visszajelzést a beadott pályázatról. Munkaadóként súlyos hiba legyinteni az álláskeresői panaszokra, ugyanis sokan bosszút állnak. Rossz hírét terjesztik a cégnek, nem vesznek a termékekből és eszükbe sem áll újra pályázni. Néhány fogással azonban még az elutasítás is szépen tálalható.

Egyes cégvezetők nem mernek olyan munkatársakat alkalmazni, akik képzettebbek vagy tehetségesebbek náluk, mert tartanak attól, hogy a munkatárs vetélytárssá válhat a cégen belül. Ez azonban a teljesítmény rovására mehet.

Az esetjáték (helyzetgyakorlat, szerepjáték) az ismeretek konkrét helyzetben való alkalmazása, amely a személyiség fontos jegyeinek (készségek, jártasságok, képességek) kialakítását, fejlesztését is szolgálja. A megszerzett tudás és annak a gyakorlatban való felhasználására, a köztük lévő kölcsönhatás megismerésére alkalmas eljárás.

A marketing szakma már rég felfedezte magának a közösségi oldalakban rejlő lehetőségeket, miért ne alkalmazná ugyanezt a költséghatékony módszert a HR szakma is a toborzás során?

Egy jelölt fizikai tulajdonságai, sportossága néhány állás kivételével nem igazán számít elsőrendűnek a megfelelési szempontok között. Bár egy önéletrajzba mindenki be szokott írni több-kevesebb sportot a hobbijai közé, interjún ritkán terelődik rá a szó, valójában mennyire is sportos a jelölt. Pedig a sportolói erények között akad jó néhány, amely az íróasztal mögött, egyénileg és csapatban is kamatozik. Ebből mutatunk meg néhányat: