A vizsgálatban csak az 500 fő feletti települések szerepelnek (az 500 fő alattiak fehér színnel vannak jelölve). Jól látható, hogy az ország két, jól elkülöníthető részre bomlik: a népességnyerőkre és a lakosságvesztőkre. Ezen belül a déli, dél-keleti és észak-keleti országrészen található településeken nagy népességcsökkenés történt. Kiemelendő Miskolc, ahol a legnagyobb volt a népességszám zuhanása (12 ezer fő). Ellenben, Budapest és környékén látható, hogy növekedett a lakosok száma, ahogyan az észak-nyugati határszélen és a Közép-Dunántúl egy részén is. Kisebb növekedési pontok láthatóak még Kecskemét környékén is.
A népességfogyás kiemelkedő mértékű, több mint 10%-os volt 244 településen, ezek 62 ezer főt vesztettek 8 év alatt. Emellett 3-10% közötti veszteséget szenvedett el csaknem ezer település. Ott 264 ezerrel kevesebben laktak 2015-ben, mint 2007-ben. Enyhe növekedést ért el a népességben 190 település (a nyereség 93 ezer fő), míg erőteljesen (több mint 10%-kal) gyarapodott 103 település (+58 ezer fő).
Budapest, Győr és Sopron népszerű
A lakosság számának változását a természetes szaporodás/fogyás, a belföldi oda- és elvándorlás, valamint a ki- és bevándorlás alakítja. Ezen belül az oda- és elvándorlás súlya meghatározó, amit a lakosságszámmal való erős és szignifikáns korreláció is mutat (0,931). A teljes keleti és déli országrész településeit (leszámítva Szegedet, Debrecent és agglomerációit) elvándorlás, míg Budapest, Győr, Sopron és a környezetükben lévő településeket odavándorlás jellemzi. Tehát a lakosság jellemzően észak-nyugat felé mozog, amelynek fő magyarázó tényezői a munkalehetőségek és a bérek közötti különbségek.
A települések 2015-ös állandó lakosainak számához viszonyítva 318 településen 10%-nál nagyobb arányú volt az elvándorlás (nettó 71 ezer fő költözött el más településre). 3-10% közötti volt a létszámvesztés 846 településen (összesen 145 ezer fő veszteség érte emiatt őket). Ugyanakkor 3-10% közötti belső vándorlási többlet volt 225 településen (+147 ezer fő) és 10% feletti többlet 134 településen (+96 ezer fő).
Azt, hogy egy települést inkább az elvándorlás vagy a betelepülés jellemez, nagyban függ a környezettől, a kínált szolgáltatásoktól és a megélhetési lehetőségektől. Ezen belül kimagasló szerepe van a munkahelyek meglétének (van-e igény új munkaerőre), illetve az elérhető jövedelmeknek. Ez utóbbit közelíti az szja-bevallásokban megjelenő nettó jövedelmek nagysága. A következő térképen az egy szja-bevallóra jutó éves nettó reáljövedelem változását ábrázoltuk 2009-2015 között.
Ennek alapján 368 településen csökkentek (-77 ezer forint 6 év alatt reálértéken), legrosszabb esetekben (Kőkút, Tiszaberek és Boldogkőújfalu) 25%-nál nagyobb mértékben is, míg 96 településen stagnáltak az egy bevallóra jutó reáljövedelmek. Több mint ezer településen enyhe (+144 ezer forint reálértéken), míg 166 településen érezhető, évi 4% feletti növekedés volt (+424 ezer forint reálértéken). Ugyanakkor 38 településen több mint évi 10%-kal emelkedtek az átlag reáljövedelmek.
Látható, hogy a jövedelemtöbblet kimagasló volt Budapest, Győr, Kecskemét és Székesfehérvár környékén. Vagyis jellemzően éppen ott, ahová a vándorlási többlet irányult, tehát az emberek oda vándorolnak, ahol jobb az élet minősége és jobban lehet keresni. Mindez annak ellenére, hogy az Európai Unió forrásai 13 ezer milliárd forint fejlesztést eredményeztek országosan, viszonylag egyenletes területi terítésben. Vagyis az uniós támogatások csak részben érték el céljukat: a területi kohézió erősítését, a népesség helyben maradását a helyi foglalkoztatás bővítése révén.
