A felettesünktől függ az elszámoltatás, a feladatok elvégzésének számon kérése, a felelősségek megállapítása, a részfeladatok kiosztása, az előléptetésünk, a béremelésünk és nem kis részben az is, hogy a mindennapos munkavégzést örömként vagy nyűgként éljük meg. Ha a főnök nem is igazán kedveli az egyik alkalmazottját, igyekszik majd ezt az érzést megtartani magának, hiszen könnyű belátni, ha mindenki profiként viselkedik és végzi a feladatát, anélkül, hogy keresztbe tenne másoknak. De az antipátia jelei azért így vagy úgy előbb-utóbbi kiütköznek. Figyeljünk oda rájuk!
Kihagy a döntésekből
Amikor a saját területünket érintő döntésekből kihagynak, még akkor is ha a végső döntést persze a főnök hozza meg, az rossz jel. Ha nem avat be előzetesen abba, hogy mire készül, nem kéri a tanácsunkat, ráadásul rendszeresen és módszeresen teszi ezt - akkor baj van. Az üzenet egyértelmű: "nem érdekel, mit gondol".
Ha a főnök mérges az alkalmazottjára, de nem szeretné, ha ez egyértelművé válna, akkor sok esetben kerülni fogja a szemkontaktust. Az ember ugyanis önkéntelenül attól tart, a szeméből olvassa ki a másik, mit gondol valójában. Persze egy szokásos beszélgetés során sem fixírozzuk folyamatosan a másikat, de ha akarva sem tudjuk elkapni a főnök tekintetét, akkor valamit nagyon nem akar megosztani velünk.
Nem mosolyog
Minden cégben vannak nehéz napok és komoly problémák, de távolságtartást jelez, ha a felettesünk soha, egyszer sem mosolyodna el, amikor vele vagyunk, ráadásul úgy érezzük, tudatosan tesz így, mert mások társaságában felszabadultabb, mosolygósabb.
Beleszól mindenbe
Ha a vezetőnk mikromenedzseli a munkánkat, vagyis minden apró feladatba beleszól, az azt mutatja, hogy nem bízik bennünk. Esetleg keresi az alkalmat, hogy hibát találjon valamiben és leszúrhasson. Talán már a kirúgásunkra játszik ezzel és gyűjti az okokat rá?
Az is lehet, hogy nem biztos a dolgában, a saját önbizalmával van a gond, ezért nem bízik bennünk sem. Ez gyakran játszmázáshoz, megfélemlítéshez vezethet, illetve annak egy enyhébb formájához, amit angolul bullyingnak neveznek. Mert ha minden lépésünket felügyelik, az tulajdonképpen a megfélemlítés egy formájaként is működhet.
Kerüli a társaságunk
A másik lépcsőn vagy liften megy le, mint mi, az ebédlőben is tüntetőleg máshová ül, másokkal beszélget, vagy úgy osztja be az idejét, hogy sosem ugyanakkor menjen el ebédelni, amikor mi. Még az is lehet, hogy úgy időzíti értekezletektől mentes idejét, hogy ne akkor érjen rá, amikor a mi legfontosabb munkaóráink vannak. Mindenképpen rossz jel, egy jó munkakapcsolatnak része kell, hogy legyen olykor a kicsit kötetlenebb beszélgetés is.
Levegőnek néz
Ha a főnök annyit sem mond, hogy "Jó reggelt" vagy nem köszön el a munkaidő végeztével, az már egy viszonylag súlyos eset, hiszen ezek szerint titkolni sem akarja az ellenszenvet irántunk. Szinte emberszámba sem vesz.
Kihagy az irodai csevejből
Ez is a levegőnek nézés egyik változata. Sosem engedne meg velünk egy-egy kedves megjegyzést vagy barátian ugrató beszólást, amivel azt éreztetné, hogy mi is része vagyunk a csapatnak, akikkel lehet néha poénkodni.
Mindig nagyon szűkszavúan kezel minket, tőmondatokkal reagál a mondandónkra. "Oké", "rendben," és társaik. S ugyanilyen emailekkel okézza le a felé irányuló közléseinket is.
Ellenséges a testbeszéde
Ha valami nem tetszik neki abban, amit mondunk, az égre emeli a szemét. Kezeit tartózkodóan és kritikusan összefonja a mellkasa előtt, amikor velünk beszél. Még ha igyekszik semlegesnek is tűnni, a testbeszéde önkéntelenül elárulja a valós érzéseit.
Kerüli a személyes találkozást
Minden felmerülő kérdést igyekszik emailben lerendezni velünk.
Mindig vitába száll
Sosem ért egyet velünk, minden ötletünket leszólja, miközben másokkal közel sem ennyire lekezelő.
Csak a melóra szorítkozik
Soha semmilyen személyes kérdést nem tenne fel. Nem érdekli, hogy mi van a gyerekünkkel, a betegeskedő szülőnkkel, a párunkkal, a hobbinkkal, ami több beszélgetés tárgya volt már az irodában másokkal. Nem akar megtudni rólunk semmit. Nem érdekli, kik vagyunk.
Alantas munkákat ad
Ha olyan feladatokat kapunk rendszeresen, amik pozíciónknak, munkatapasztalatunknak és tudásunknak jóval alatta vannak és egy alacsonyabb beosztású ember is simán elvégezhetne, az sem éppen a megbecsültség jele. Persze előfordul, hogy ilyen feladat is adódik és senkinek "nem esik le az aranygyűrű az ujjáról", ahogy mondani szokták, de ha a dolog rendszeres, jobb figyelni. A főnök ugyanis alighanem nem bízik a képességeinkben. Vagy még rosszabb: tudja, hogy előmenetelünk alapján milyenfajta munka járna nekünk, de megfoszt ettől. Ezzel azt próbálja előidézni, hogy minél nagyobb kísértést érezzünk az álláshirdetések böngészésére, hiszen nem kapunk lehetőséget képességeink és szaktudásunk használatára.
Mellőzi a visszajelzést
A főnöktől érkező visszacsatolás (legyen az akár dicséret, akár kritika) fontos eszköz ahhoz, hogy fejlődni tudjunk a munkánkban és minél organikusabban vehessünk részt a cég működésében. Ha ezt megtagadja tőlünk, azzal a szakmai fejlődésünket szabotálja.
Mások előtt kritizál
Nyíltan kritizálni egy másik embert a tiszteletlenség jele, a munkahelyen ennek soha nincs helye. Persze fontos jelezni az esetleges problémákat, de nagyon nem mindegy, hogy mások előtt "égetnek le", vagy építő kritikát kapunk. Ha még rosszindulatú poénokat is elsütnek a kárunkra, az végképp megalázó.
Ellopja az ötleteinket
Igaz, vannak főnökök, akik ezt még azokkal is eljátsszák, akiket kedvelnek. Amikor a cégen belül egy nagyobb plénum előtt kell prezentálni egy új ötletet, sajátjukként adják elő, vagy egyszerűen elfelejtik közölni, hogy az mely beosztottjuk fejéből pattant ki.
Másnak adja ki a munkánk
Miután azt már elvégeztük. A viszonylag szervezetlen főnököknél megesik, hogy azt a fontos feladatot, amit néhány napja nekünk osztottak ki, egyszer csak megkapja valaki más is. De ha ez rendszeresen történik, és többször is tőlünk veszi el azt a munkát, amivel jó pontokat szerezhetnénk (nemcsak nála), akkor az jelent valamit. Főleg ha ez része annak a tendenciának, hogy többször is kellemetlen, sőt modortalan dolgokat enged meg velünk szemben.
Kivételezett helyzet
Persze vannak főnökök, akik minden kollégával szemben elkövetik a fentieket, vagy azok valamelyikét. Ez esetben legalább afelől nyugodtak lehetünk, hogy nem velünk, hanem a főnök vezetői képességeivel van a gond.
Ha viszont másokkal kedves, de velünk megengedi ezeket a húzásokat, amikkel folyton fűrészeli alattunk az ágat, akkor személyes ellenszenv állhat a másfajta bánásmód mögött. De mielőtt erre a következtetésre jutnánk, győződjünk meg róla, hogy nem az alaptalan paranoia beszél belőlünk.
Forrás: Business Insider
